Sencseni csúcs: kevés konkrétum, de a fotók legalább jók lettek

külföld

Ajándékozás

Cikkek ajándékozásához Közösség vagy Belső kör csomagra van szükséged.

Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be! Ha még nem, válassz a csomagjaink közül!

1945 februárjában, a második világháború utolsó fázisában a nyerésre álló három nagyhatalom vezetője a Fekete-tenger partján, Jaltában vitatta meg Európa háború utáni jövőjét. Bár a hírhedt százalékos felosztás, amikor érdekszférákra osztották a kontinens keleti részét, nem itt, hanem hónapokkal korábban Moszkvában történt Sztálin és Churchill között, az utókor mégis Jaltát tekinti a hidegháború kiindulópontjának. Itt ugyanis Sztálin, Roosevelt és Churchill gyakorlatilag megerősítették a szovjet befolyást Kelet-Európában, és előkészítették a kontinens későbbi kettéosztását.

Fotó: DOUG MILLS/AFP

2026 novemberében is voltak, akik szerették volna elhinni, hogy lehetséges egy újabb Jalta a három legerősebb katonai hatalom – az Amerikai Egyesült Államok, Kína és Oroszország – között. Ugyanakkor Ukrajnában, Tajvanon vagy az Oroszországtól nem túl távol fekvő európai országokban nem titkolt aggodalommal várták a sencseni hármas csúcsot. Pedig a különbségek már a csütörtöki találkozó előtt is szembetűnőek voltak, és amit tudunk a megbeszélésről, az sem támasztja alá, hogy Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozója valóban történelmi jelentőségű eredményeket hozott volna.

Putyin ugyan egyetértően bólintott, amikor egy orosz újságíró megkérdezte, hasonlít-e a csúcs egy Jalta 2.0-hoz, és utána a sajtótájékoztatón is védelmébe vette a jaltai konferenciát, itt azonban a párhuzam inkább a kremli narratívát szolgálta, mint a valóságot. A sencseni találkozó egy kevesebb mint másfél órás, többnyire szimbolikus megbeszélés volt, kevés konkrétummal, míg annak idején Jaltában a felek egy teljes héten keresztül tárgyaltak egzakt kérdésekről. Ott az asztalnál vitathatatlanul a legerősebb hatalmak vezetői ültek, akik épp megnyerték a világtörténelem legpusztítóbb háborúját, Sencsenben viszont a háromból kettő a saját bőrén tapasztalhatta, hogy nincsenek már mindenható nagyhatalmak, amik kényük-kedvük szerint indíthatnak háborút a kisebb országok ellen. Ettől még persze születhettek más országok feje fölött meghozott döntések, de nagyon más ez a világ, mint 1945-ben, ezért ezt a párhuzamot el is engedhetjük, és inkább koncentráljunk arra, mi történt a 81 perces csúcstalálkozón.

A három vezető rövid közös nyilatkozata négy témát érintett: az energiakínálat növelését, az ENSZ megreformálását, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) jogköreinek korlátozását, valamint egy óvatos vállalást arra, hogy tárgyalásokat folytatnak a nukleáris leszerelésről és az atomsorompóról. De mit tartanak fontosnak az elemzések a megbeszélésből?

Fizess elő 3 hónapra
most csak 444 Ft-ért!

Ezt a cikket is elolvashatod, de rengeteg újdonság is vár rád a következő hónapokban előfizetőként.

Már előfizetőnk vagy?
Jelentkezz be!