Nyolc éve sincs, hogy a Bolton a nagy fiúkkal törölte fel a padlót a Premier League-ben és Európában egyaránt. Ma – kilenc fordulóval a Championship vége előtt – 11 pontra vannak a bennmaradást jelentő 21. helytől, és a szurkolók már arra készülnek, hogy jövőre a League One meccseit kell látogatniuk a Macron Stadiumban. De hogy kerültek az álomvilágból a rémálmok világába? Tovább után az angol FourFourTwo cikke nyomán erre keressük ma a választ.

Először arra gondoltam, hogy az egyik poszt alatt eltűnő nagycsapatokról írást/írásokat „követelő” kommentek alapján fogom magam, és írok egy hosszabb lélegzetvételű cikket, melyben feldolgozom a Leeds United, a Nottingham Forest és egy-két másik nagyobb csapat vesszőfutását. Úgy éreztem, szentelnem kell egy rövid keretes írást is ezen belül a Blackpoolnak, akik a 2010-2011-es szezont a Premier League-ben töltötték Ian Holloway vezetésével és sokunk szívébe belopták magukat. Viszont miután felvettem a kapcsolatot a hazai Blackpool-blog szerzőjével, arra jutottam, hogy ez a csapat bizony külön posztot érdemel.

1990. október 24-én kezdődött minden. Akkor találkoztam először a kedves német orvosokkal és nővérkékkel egy gelsenkircheni kórházban. Bár erre még egyáltalán nem emlékszem, csak a szüleim emlegetik mindig, ha összejön a család. Anyám mindig úgy meséli, hogy sírtam, bömböltem, ahogy kell, de a pólyába csavarás közben úgy megrúgtam a közelről videózó apám kettes Golfjának labda alakú kulcstartóját, hogy mindenki tudta, futballista lesz belőlem.

Megkezdjük a 2015-2016-os szezont összefoglaló posztsorozatunkat, melyben külön írásokkal foglalkozunk a legjobb meccsekkel, a legszebb gólokkal, az All Star- és köcsögválogatottakkal, valamint a legjobb igazolásokkal és a legnagyobb flopokkal. Ez utóbbival nyitjuk ma a sort, és aki rendszeresen követte velünk együtt az év történéseit, annak tovább után nagy meglepetéssel nem fogunk tudni szolgálni.

Arsene Wenger, Pep Guardiola, Louis van Gaal vagy José Mourinho, Mauricio Pochettino, Claudio Ranieri, Jürgen Klopp, Ronald Koeman, Slaven Bilic és – talán – Rafa Benítez. Ehhez a társasághoz csatlakozott a héten Antonio Conte. Ők lesznek, vagy lehetnek ugyanis a Premier League-csapatok menedzserei és edzői a következő szezonban. És akkor az olyan helyi bálványokat, mint Tony Pulis, Sam Allardyce vagy Alan Pardew még nem is említettük... Tovább után utánajárunk, hogy mi az oka a sok zseniális külföldi menedzser Angliába való migrálásának és megnézzük, mire mehet az olasz Londonban.

A múlt hétvégén egy régóta a bakancslistámon porosodó dolgot sikerült végre kihúznom. Eljutottam Londonba, azon belül is pedig sikerült két angol meccset – egyet a Championshipből, egyet pedig a Premier League-ből – élőben megtekinteni. A felejthetetlen három nap összefoglalója érkezik most a tovább után sok pubbal, sok focival, sok képpel, hangulatjelentéssel.

Az év utolsó napja általában a számadásé, a köszönetnyilvánításé és a jövőbe tekintésé. Nálunk sem lesz ez most másként: megnézzük hogyan telt az év, és hogy mit hoz 2016 neked és a Britanniának.

A labdarúgás gyönyörű játék. Tele van megmagyarázhatatlan sztorikkal, meg nem énekelt hősökkel és olyan meccsekkel, melyek lefújása után csak állsz, földig érő állal és libabőrrel a kezeden. A mai posztban ezen utóbbiak közül választottuk ki a tíz arra érdemeset. Meghatározó mérkőzések, megismételhetetlen utolsó perces fordítások, hihetetlen kupamenetelések és mérföldkövek következnek az angol futball históriáskönyvéből.

“It has been said that something as small as the flutter of a butterfly's wing can ultimately cause a typhoon halfway around the world.” (Chaos Theory)“Egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.” (Káoszelmélet)A Techonomic Index szerint a technológiai vívmányok négyből három embert közelebb hoztak a családjukhoz, a Samsung magyarországi reprezentatív kutatása szerint. Egy másik kutatás, amit a napokban olvastam, pedig azt bizonyítja, hogy négyből három ember fél megszólalni a nyilvánosság előtt. Egy harmadik, tegnap végbement, angol tudósok által lefolytatott elemzés szerint, négyből három angol csapat képviselteti majd magát a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata között. Ez kerek 75%-os teljesítmény, ami egy érettségin erős négyest ér, egyetemen meg gyenge hármast. Hogy ti a négy csapat őszi, nemzetközi kupaszereplésére mit adnátok, a kommentek között várjuk tőletek. Mi inkább arra koncentrálnánk a tovább után, hogy „mi lett volna, ha…” Alternatív hírek, egy másik, párhuzamos univerzumból.

Az eheti review-t még azelőtt vállaltam el, hogy tudtam volna, mi vár rám a hétvégén. Egy budapesti túrával és mini szerkesztőségi ivászattal találkozóval megbonyolított hétvége után még mindig nem tudom hol áll a fejem, munkából is este hét után sikerült csak hazaesnem. De annyi baj legyen, a „Take one for the team”-elv mentén nekiesek, és olyan összefoglalót rittyentek nektek, amilyen eddig még nem volt. Ezúttal gifekkel mesélem el a hét történéseit: minden meccshez jut egy – nem feltétlenül a találkozóról kivágott jelenetekkel – hozzáadva egy-két fontosnak vélt kommentárral. Természetesen jönnek a szokásos rovatok is, így a tovább után ismét jön a hét képe, hét statisztikája és a hét - szerintem Google nélkül megválaszolhatatlan - kérdése is!

“Felix qui potuit rerum cognoscere causas!” (Virgil)“Boldog, aki képes megismerni a dolgok okait!” (Publius Vergilius Maro)„A nagy számok törvénye…” – hangzik sokszor az örökérvényű közhely a közvetítésekben, vagy a meccs előtti felvezetőkben. De vajon mik is azok a nagy számok, és mi az ő törvényük? Engedjétek meg, hogy egy kicsit elrugaszkodjunk a Premier League világától és ebben a posztban általánosabb témát boncolgassunk. Mekkora szerepet játszanak manapság a számok, a statisztika és a különféle elemzések a profi labdarúgásban? Hogyan használhatók fel a több százoldalnyi meccsadatok a felkészülés során? Valóban igaz a szakmabeliek sztereotípiája a legjobb középsővédőkről? Mire lehetnek képesek az elemzők a nem is olyan távoli jövőben? Tovább után ezekre a kérdésekre (is) keressük a választ.

Sokszor mondjuk, hogy a Premier League a világ legjobb, leggyorsabb, legjobb játékosokat felvonultató bajnoksága. Azt viszont sokan és sokszor elfelejtik, hogy ez a versengés okozza minden hétvégén a legviccesebb pillanatokat is! Hiszen, ahogy a mondás is tartja: ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. Ezekből a vicces sztorikból és pillanatokból állítottunk most össze egy Top10-es listát gifek meg videók segítségével – mert az most menő.

Egy fiatal srác angol srác, aki – Jamie Vardy mellett – mesés utat járt és járhat be. Egy észak-londoni legény, aki újra felélesztette a reményt, hogy vannak és lesznek még igazán jó angol csatárok. Egy tehetség, akit a tavalyi szezon után már a Real Madriddal hoztak szóba, de legalábbis mindegyik Top4 Premier League csapat szerette volna a soraiban tudni. Igen, a Tottenham csatáráról, Harry Kane-ről van szó.

Szokatlan beharangozót, szokatlan összefoglaló követ: azután, hogy a pénteki posztot olyan szerzőnk írta, aki ebben a stílusban még nem jeleskedett, a maiban is ez lesz a helyzet. mc_deere professzori elemzéseit felváltja egy más stílusú összegzés: kevesebb szakmázás viszont cserébe több szurkolói meglátás, több savazás és kevesebb Chelsea-kritika. A hét képe, a forduló statja és a forduló kérdése viszont marad, ezeket is átnyálazhatjátok, de csak a tovább után.

Sokszor ért már minket kritika, hogy nincs a sorainkban Arsenalos érzelmű szerző, most viszont már a második vendégposztot olvashatjátok Ágyús-fan kommentelőink klaviatúrájából. A mai írás nemrég érkezett emailben Trollséne kollégától, aki a ma esti Tottenham - Arsenal Ligakupa találkozó elé harangoz, szigorúan az ebben a sorozatban megvívott ütközeteket górcső alá véve. Képekben gazdag, itt-ott minőségi trollkodással fűszerezett iromány következik!