A probléma valós, de a művészjáradék csak félmegoldás, ami ráadásul megint felveti a kérdést, hogy mit szabad elfogadnia egy független művésznek.
Hát hol marad a tisztelet?
„Nem stróman az édesanyám, mer' nem az / Az is csak egy kicsi erkély, nem terasz”
Montmartre dombja kőbányával, illetve kőbánya nélkül.
Eredeti megoldás a genovai Dózse-palotától.
A lakók otthon voltak, de észre sem vették, hogy éppen kipakolják őket.
A lerongyolódott fa sok római szemében a város minden baját megtestesíti.
Itt tart ma a videoművészet. Orosz nő hanyatt fekvő medvét vakargat a behavazott út közepén, egy üveg pezsgő mellett.
Nagy napja ez a videoművészetnek. Kopasz, tetovált, bajszos ember beszív, berúg az Ikeában, de ez csak a video végén derül ki.
Valamikor el kell kezdeni a bulizást.
Kedves kis ajándék, szabadon letölthető és osztható.
Tegyünk végre igazságot, az kapjon pénzt alkotásra, aki már eddig is bizonyított.
„Az öreg halász révbe ért.”
Referencia: kőszobor a hitetlen Lidl csepeli boltja előtt.