„Egy ilyen sorsdöntő ügy tárgyalásánál vajon merre kóborol a miniszterelnök úr pincsikutyája?” – üvölti a Parlamentben Bezerédi Zoltán ellenzéki frakcióvezető, engem meg elővesz a nosztalgia, szeretném, ha többet kiabálna ez az ember, de hát annyi idő jut neki, amennyi, ezzel együtt is övé a legjobb alakítások egyike A miniszter félrelép című filmben. Mutatom az egyik jelenetét, fent van videómegosztón, remélem, nem szedik le miattam:

Valamennyire személyes is ez, a 90-es évek második felében, amikor a Kern–Koltai–Vajna-komédiát forgatták, parlamenti tudósító voltam. Más kérdés, hogy az országházi jeleneteket pont kevésbé szerettem akkortájt, mivel nem sok közük volt a valósághoz. Plenáris üléseket csak ritkán tartottak éjszaka, telt házasakat pláne, és ahogy a kormányoldal, úgy az ellenzék sem egy-egy pártból állt.

De hogy miért kellett volna egy angol szerző vígjátéka alapján írt-rendezett magyar bohózatnak országházilag is perfektül hitelesnek lennie, azt nem is tudom hirtelen. Szakbarbár lehettem. Ma már egyáltalán nem vagyok az, a film újranézésekor tehát a lehető legvidámabban viháncoltam a szóban forgó időkben élete formáját futó Torgyán Józsefet idéző Bezerédi-pillanatokon. Meg hát a többin is.

A miniszter félrelép azok után került a terítékemre, hogy közel három évtized után két riválisa is letaszította a nézettségi dobogó legfelső fokáról – a rendszerváltás óta eltelt évtizedeket ezen a fronton külön korszaknak szokás tekinteni –, én meg előbb a Herendi Gábor-féle Futni mentemet néztem és írtam meg, majd a nyomában loholó Hogyan tudnék élni nélküled? című musicalfilmet is. Az egyik nem volt jó, a másik nem volt rossz, még szép, hogy kíváncsi lettem, miként működik ennyi idő után az excsúcstartó – ami a maga idejében simán működött.