Tavaly márciusban Magyarország aláírta az Isztambuli Egyezményt, de az a mai napig nem lépett életbe hatályba nálunk.

A hasonló esetek mindennaposak az országban, de Aarti és Pooja szerencséjére az ő történetüket egy utas rögzítette.

Nem az Apple adatbiztonsági bakija, vagy a felhasználók naivitása az igazán gáz ebben az ügyben, hanem az érintett nők megszégyenítése. A biztonsági rés miatt világszerte tapasztalható öröm ellenére nekünk csak a véleményünk merev az ügyben. A híres nő teste sem közvagyon.

A világ a következő hetekben a futball világbajnokságra, és a házigazdára, Brazíliára figyel. Azonban a meccsek, a táncosok és a szupergazdagok csillogó világán kívül Brazíliának van egy másik arca is: ha jobban megnézzük, sok olyasmit is megláthatunk, amit a kontinensnyi ország takargatni igyekszik.

Magyarország március 14-én csatlakozott a nők elleni erőszak elleni hatékony fellépésről szóló Isztambuli Egyezményhez. Az aláírás tényéről a kormány nem adott ki nyilatkozatot, csupán a nőszervezetek lépést üdvözlő közleményéből értesülhetett a közvélemény az eseményről. A nemzetközi egyezmény a családon belüli erőszak megelőzését és az áldozatok hatékony védelmét elősegítő előírásokat fogalmaz meg az államok számára.

A férfiak csoportba verődve kezdték követni, végül a biztonsági őröknek kellett kimenekítenie.

A világsajtót hónapról-hónapra bejárja egy-egy döbbenetes hír, mely arról tudósít, hogyan és hányan erőszakoltak meg külföldi turistákat, helyi diáklányokat, vagy akár gyerekeket Indiában. Egyre kevesebb olyan ember akad a nyugati világban, aki ne hallott volna még a kontinensnyi országban egyre inkább elharapódzó nők elleni erőszakról. A hírek kapcsán egyre csak az visszhangzik a fejünkben, miért?

Egy osztrák kutatás szerint a bevonuló katonák erőszakossága a harcok súlyosságával volt arányos. A Kelet-Németországot elfoglaló orosz katonák majd kétmillió nőt erőszakoltak meg. Magyarországon pedig száz és nyolcszázezer közé tehető azon nők száma, akiket erőszakos támadás ért a megszálló hadsereg katonái részéről.

Gyerekkorunk óta él bennünk egy kép Szomáliáról. Éhező gyerekek, háború, természeti katasztrófák, menekülttáborok, por, homok és nyomor. A 2010-ben, az ország történetének talán legnagyobb éhínségében negyedmillió szomáli vesztette életét. Az ENSZ jelentése szerint a nemi erőszak és a bántalmazás a mindennapok része és mértéke évről-évre növekszik. A menekülttáborokban élő nők különösen fenyegetettek. Az ENSZ 1,1 millióra teszi a szomáliai táborokban élők számát. A nemi erőszak áldozatainak többsége 18 év alatti gyereklány. Az ENSZ gyermekalapja szerint minden harmadik szexuális bűncselekmény áldozata gyerek.

Az egyre aggasztóbb méreteket öltő nőkkel szembeni erőszak miatt az új olasz parlament első dolga az volt, hogy a nők elleni erőszakról szóló Isztambuli egyezményt ratifikálja, majd az áprilisban felálló szakértői kormány első intézkedéseként azonnali hatállyal egy nőket védő rendeletcsomagot fogadott el. A 12 pontos jogszabálycsomag a korábbinál szigorúbb szankciókat tartalmaz családon belüli erőszak, a szexuális erőszak és a zaklatás az elkövetőire, és kiterjeszti a védelmet a leginkább kiszolgáltatott nők, így a bevándorlók és a tartózkodási engedéllyel nem rendelkezők csoportjaira.

Szerte a világon rengeteg nőt támadnak meg az utcán és locsolnak valamilyen maró folyadékot az arcukba. Az okok sokszor nem tisztázottak, de többnyire féltékenység miatt, vagy szerelmi csalódásért, visszautasított házassági ajánlatért állnak bosszút nőismerőseiken, rokonaikon a támadók. A savas támadások bár Indiából erednek, de sajnos nem álltak meg a határon. Az utóbbi években világszerte előfordultak.

Egyiptomban két évvel az arab tavasz után újra utcára vonultak az emberek: ezúttal az első szabadon választott elnök, Mohamed Murszi távozását követelik. Az egyébként békésnek látszó kormányellenes demonstrációkon nagy számban vesznek részt nők, az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények azonban elsősorban nem politikai indíttatásúak.

A G8-ak (a világ hét gazdaságilag legfejlettebb állama és Oroszország) vezetői múlt heti talákozójukon többek között az élemiszerbiztonságról is tárgyaltak. A találkozót lezáró nyilatkozat szerint az éhínség ellen a nők elleni erőszak megelőzésével lehet hatékonyan küzdeni. Hogy a kettőnek mi köze egymáshoz?

Az erőszak az otthonokban sokszorosan inkább jelen van, és sokkal kevesebb nyilvánosságot kap, mint az idegenek által elkövetett bűnök, és nem elég, ha a nők tiltakoznak az erőszak ellen. A nők elleni erőszak nem feminista, hanem humanista ügy. A férfiaknak is ki kell állniuk a nők védelmében.