• A müncheni Bayerischer Hof és környéke hatvanadik alkalommal adott helyet a biztonságpolitikai konferenciának, ahol kis túlzással mindenki ott volt, aki számít.
• A konferencia legfontosabb témái közé tartozott az orosz-ukrán háború, a közel-keleti konfliktus, és az európai védelem megerősítése.
  
• Az Ukrajna melletti kiállás töretlen a konferencia résztvevői között, de a háttérben már borúsabban értékelték a kilátásokat. Alekszej Navalnij halála csak olaj volt a tűzre, Oroszország elítélése még határozottabb lett.
• A transzatlanti együttműködés jövője kapcsán az amerikaiak és az európaiak is a teljes elköteleződést hangsúlyozták, de Trump esetleges újraválasztásának következményeitől kimondva-kimondatlanul mindenki tart.
• Bár a kínai külügyi vezető idén is hitet tett a nemzetközi együttműködés mellett, egyértelműen fogalmazott: Tajvan Kína elidegeníthetetlen része.

Február 16-18. között hatvanadik alkalommal rendezték meg a müncheni biztonságpolitikai konferenciát, ahol a világ több száz politikusa, biztonsági és katonai szakembere, óriásvállalatának vezetője egyeztetett nyilvánosan és zárt ajtók mögött napjaink biztonsági kihívásairól.

A konferencia a létrejötte utáni évtizedekben a transzatlanti elköteleződés demonstrálásának egyik kulcseseménye volt, de mára a szervezők igyekeznek a globális résztvevői kört összerántani, egyre több a meghívott a globális dél országaiból. Bár a konferencia résztvevői közt körbepillantva még most is könnyen lehet az az érzése az embernek, hogy személyre szabott öltönyben fontoskodó cápák tömegébe keveredett, kezd kicsit változatosabbá válni a társaság, egyre több hagyományos viseletet is látni.

A résztvevők köre mostanra szinte az egész világot lefedi, de persze vannak azért nagy hiányzók is. Vlagyimir Putyin nem túl meglepő módon nem volt meghívva, de például a kínai külügyminiszter visszatérő vendég volt Münchenben, pedig Kína igazán nem vádolható azzal, hogy a transzatlanti összeborulás bajnoka lenne. Bár most Putyin nem volt jelen, a müncheni konferenciáknak korábban fontos résztvevője volt: nem szabad elfelejteni, hogy a nyugati világ és Oroszország eltávolodásának egyik fontos „első” lépése volt az a hírhedté vált beszéd, amit Putyin a 2007-es konferencián mondott el. 2022 óta orosz állami vezetők helyett az egyre kevésbé létező orosz ellenzéknek és civil társadalomnak adnak helyet a konferencián, Irán esetében idén ugyanez történt.

A kiindulópont: lose-lose, mindenki veszít

A konferencián tárgyalt témák alapjául szolgáló müncheni biztonsági riport meglehetősen borús. Egy békésnek semmiképp sem mondható amerikai elnökválasztás előtt állunk, a konferencián részt vevők szempontjából nem a legjobb irányba menő orosz-ukrán háború továbbra is dúl, tavaly októberben egy olyan, regionálisan egyre inkább kiterjedő konfliktus tört ki a Közel-Keleten, ami esélyes, hogy az amerikaiakat és az európaiakat is be fogja vonni (lásd például a Vörös-tengeri uniós missziót). Joe Biden elnöksége alatt az USA és az EU közti kapcsolat viszonylag szoros maradt, de ettől még óriási áttörés nem történt, egy sor olyan terület van, ahol az USA retorikailag multilaterális megoldásokat szorgalmaz, de a gyakorlatban egyoldalúan lép fel. Az USA globális szinten egyre több szempontból izolálódik el. Biden folyamatosan szavazókat veszít az arab-amerikaiak körében, minél tovább tart a Közel-Keleten a háború, az ő szempontjából annál rosszabb.

A hidegháború utáni évek optimizmusa mára a múlté.