A bankárok lépnek a vérfarkasok helyére

FILM
2013 augusztus 08., 20:40
  • Costa-Gavras filmet forgatott a bankok világáról. 
  • A filmet csütörtökön mutatták be a magyar mozik.
  • De csak kis kitérő után áruljuk el, hogy milyen a film.
  • Ráadásul mindezt majd csak röviden, mert nem hiszünk a hosszú filmkritika műfajában.

A 2008-as gazdasági összeomlás végre megfelelő távolságba került ahhoz, hogy a filmvilág is rávesse magát a témára. A rövid döbbenet után a forgatókönyvírók és a producerek pár éve már látni vélik, kik és hogyan okozták a krízist, és arra is ügyesen ráéreztek, hogy a közönség a világon mindenhol hálás a bankellenes hangokért.

photo_camera Kommentek az Assault on Wall Street film trailere alatt

És persze nem is alaptalan a gyűlölködés. A 2008-as válságot tényleg bűncselekménygyanús, felelőtlen és veszélyes lépések sorozata okozta, melyekből a legnagyobb befektetési bankok is mind rendesen kivették a részüket az Egyesült Államokban.

A bankár-főgonoszok újbóli felbukkanása ezért egyáltalán nem volt meglepő, amiatt viszont lehetett egy ideig izgulni, hogy születnek-e majd jó filmek ebből a hullámból. A tétet nagyjából abban lehetett látni, hogy lesz-e olyan film, ami képes túllendülni az olcsó gazdag-ellenes retorikán, és mondjuk tényleg mond is valamit a gazdaság meg a bankszektor működéséről.

Nem mintha bármi baj lenne az olyan agyatlan gyilkolós b-filmekkel, mint a kisemmizett izomgörcs kisemberként bankárokat mészároló Dominic Purcell főszereplésével készült Assault on Wall Street, sőt, még a legutóbbi Batman-film is ügyesen érzett rá erre a témára. De ezeket a filmeket a helyükön kell kezelni. Az izgalmas kérdés az, hogy lehet-e szórakoztató formában feltárni bármit a bankrendszer komplexitásából, és legalább kicsit rámutatni a rendszerbe rejtett hibákra.

assault on wall street

Erre a feladatra jelentkezett be Costa-Gavras is új filmjével. A görög rendező mindig is szerette a kegyetlen, elnyomó rendszerek és az igazságukat kereső, ám végül elbukó minihősök összecsapásainak bemutatását, erre pedig remek lehetőséget teremt a bankszektor, és az abban a helyét kereső, hirtelen kinevezett fiatal bankigazgató története.

A film magyarul Bennfentes játék címmel fut, pedig az eredeti francia Le Capital azért árulkodóbb. A történet ugyanis gazdag emberek mindennapjainak bemutatásával akar komolyakat rúgni a kapitalizmusba, ehhez pedig minden kötelező elemet bevet. Van egy tradicionális európai nagybank, amit kinéztek játékszerüknek orosz-amerikai befektetők. Van a bank élére kinevezett fiatal törtető bankár (Gad Elmaleh), akit kinéznek eszközüknek a gonosz külföldiek. A bankárnak van egy szerényebb, de boldogabb életre vágyó felesége, a filmben teljesen funkciótlanul előjövő, Patrick Batemant idéző elképzelt dühkitörései is, és egy kommunista apja is.

photo_camera Gad Elmaleh és Gabriel Byrne

Az egész azonban mégsem működik rendesen.

Nem kell a megbecsülésük.
Akkor mi kell?
Pénz.
Még több? Minek?
Hogy megbecsüljenek.

Ez például egy párbeszéd a bankár és felesége között. És pontosan mutatja a legkomolyabb gondot a filmmel: Costa-Gavras annyira a morális üzenet átvitelére koncentrál, hogy közben a létező legtávolabb keveredik a valóság bármilyen morzsájától. Ezek a végletekig stilizált karakterek egyszerűen alkalmatlanok, hogy megmutassák, hogyan vezethetett a kilencvenes évek végén lassan mindenféle szabályozás alól kicsúszó nagybankok átláthatatlansága, rendszerszintű mohósága és a veszélyfaktorok teljesen figyelmen kívül hagyása az összeomláshoz.

A fiatal bankigazgató szerepe ugyanolyan komolyan vehetetlen, mint Gordon Gekko figurája volt. A nyolcvanas évek csúcsra pörgetett szuperkapitalistája is annyira romlott és gátlástalan volt, hogy teljesen elterelte a figyelmet a rendszerről, ami ámokfutását lehetővé tette.

A Bennfentes játék ettől még nem egy  rossz film, főleg miután megszokjuk, hogy karikatúraként kell nézni a történetet. Úgy egész jól működik, már ha nem számoljuk a film felénél beinduló, hihetetlen bugyuta és felesleges szerelmi szálat.

Igaz problémafelvetésre viszont nem alkalmas. Ilyesmiért érdemesebb megnézni a 2011-es Margin Call-t, az eddig készült legjobb filmet a témában.

Az meg persze teljesen jogos észrevétel lehet most, hogy miért kéne elvárni egy mozifilmtől a rendszerszintű problémák felvetését. Nyilván nem is kell. Csak amíg Magyarországon a bankrendszerről szóló közbeszédet Selmeczi Gabriella, Scheiring Gábor és a Koppány-csoport interpretációi formálják, addig bárminek örülni kell, ami ezekhez képest tud valami újabb vagy relevánsabb szempontot felvetni.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.