Ezért nem bünteti meg senki a felcsúti polgármestert, amiért nem mutatja meg a vagyonnyilatkozatát

  • Ezt a cikket semmiképpen se olvasd el, inkább nézd meg azt a sztorit, ami a 40 éves törpéről szól, aki a 2000 km-es út közben behugyozott, úgy meg akart dugni egy 14 éves lányt.
  • ↳ Valami ilyesmit mondana az is, akinek az az érdeke, hogy te a bürokrácia útvesztői miatt ne tudjál arról, miből épít birodalmat egy közszolga.
  • Jogvédők szakmai konferencián szedték szét az állami adatvédelmi hatóságot.
  • Mondván: a NAIH-hal el lehet kerülni, hogy adott jogsérelmek esetén egyáltalán indulhasson bírósági eljárás.
  • Hogy ezzel kik járnak jól?
  • A közbeszerzés egyes nyertesei, Mészáros Lőrinc és úgy általában az állam.
  • Tehát nem te.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) meg a Transparency International (TI) képviselői és Jóri András volt adatvédelmi ombudsman csütörtökön arról beszéltek a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) képviselőjével, hogy miben változott az adatvédelem és az információszabadság az elmúlt kormányzati ciklusban.

Röviden: az alkotmánnyal a kormány relativizálta az információs szabadságot.

Nincs hova fordulni

A TASZ-os Szabó Máté Dániel szerint a NAIH munkájában nagy kivetnivaló nincsen, bár hatósági eljárásban „nagyfokú diszkréciót gyakorol”, azaz sok esetben azt sem mondja el, hogy megindítja-e az eljárást vagy sem.

Erre a transparency-s Ligeti Péternek volt egy jó példája: amikor a TI 19 hónapja a Gripen-beszerzésről írt – a honvédelmi minisztérium szerint minősített adatot tartalmazó – Vadai-jelentéssel kapcsolatban kérte, hogy vizsgálják felül a titokká minősítést, Péterfalvi Attila NAIH-elnök azt mondta, hogy lefolytatják a vizsgálatot. Azóta sem indult semmi, és nincs is olyan szerv, ahol emiatt panaszt lehetne tenni. Pedig a civil szervezetet nem is a hadi titkok részletei, csak a pénzügyi konstrukció érdekelte (azaz hogy mit és mennyiért vettek).

Milyen az a közös vagyon?

Szabó Máté kigyűjtötte, hogy az elmúlt két évben milyen eljárásokat indított a NAIH magán-adatkezelők és állami adatkezelők ellen (utóbbiba tartoznak az önkormányzatok is, de például az olyan részben állami cégek, mint a Magyar Posta nem). 2012-ben a befejezett ügyek harmada, tavaly már csak a negyede érintett állami adatkezelőt, és a NAIH ezeknek is csak a negyedében állapított meg jogsértést, abból is csak az egyötödét bírságolta meg. A bírságok átlagos mértéke is beszédes, igaz, ilyenkor azt is figyelembe veszik, hogy állami cég bírságát közpénzből kell fizetni: 2012-ben az állami bírságok átlaga 50 ezer, a nem államiaké 3,6 millió forint volt. (Tavaly az állami adatkezelők elleni 150 ezerre ment fel.)

Tehát az állami intézményeket sokkal kevésbé bírságolták, és az összeg is eltörpült.

Jóri András ezt azzal egészítette ki, hogy tavaly 2481 vizsgálatból csak 40 hatósági ügy lett, és 23 millió forintnyi bírságot szabtak ki.

Szabó Máté azt is megnézte, hogy a 10 NAIH által vizsgált önkormányzat közül hány kormánypárti (2). Szerinte az is gyanús, hogy a nem önkormányzati állami adatkezelők közül csak a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa sértett jogot (pdf), de az sem kapott bírságot, hiszen ekkor a HNT vitában állt a kormánnyal, majd pár hónappal később eltávolították a vezetését.

A NAIH hatalma

Mivel Péterfalvi Attila nem tudott eljönni az MTA intézetébe, Szabó Endre Győző elnökhelyettes védte meg a NAIH-ot. Szerinte az új Alaptörvény előrelépés a személyes adatok védelmében, és az információszabadságról szóló törvénynek (és annak tavalyi módosításának) hála:

  • a magánszféra védelme hangsúlyosabb, az egyének védelme fokozottabb,
  • az ombudsmani eszközrendszer kiegészül hatósági jogosítványokkal,
  • a NAIH jogérvényesítése erősebb, döntése kötelező és kikényszeríthető,
  • rendszeresen belső adatvédelmi felelősi konferenciákat tartanak,
  • a NAIH-nak hézagkitöltő szerepe van (a privacy-hez fűződő jog természete).

Szabó Endre két olyan területen nevezte hatékonynak és fontosnak a hatóságot, mint a termékbemutatókon becsapottak védelme és a követeléskezelés. Szerinte a multinacionális szereplők kettős standardja és a vállalati kultúrával szembeni elvárások terén van szüksége a hatóságnak szélesebb mozgástérre. Az Információszabadság ügyében Szabó Endre nem lát jelentős változást, szerinte folytatódnak az ombudsmani hagyományok, a nemzeti vagyonra vonatkozó szabályok világos kötelezettségeket írnak elő. A gyakorlati hatása ennek az, hogy az ügyek száma enyhén emelkedett, de az ügyintézési határidő rövidült.

Bürokratikus bújócska

Ligeti Miklós azt mondta, hogy a Transparency International sok közpénzre vonatkozó adat visszatartásakor információszabadságra hivatkozva perel. Szerinte azon, hogy a hatalomból a nyilvánosságra tartozó adatokat mennyire lehet kiperelni, sem a 2011-es infótörvény, sem a 2013-as módosítás nem változtatott nagyon. A közhatalom már 2010 előtt is szeretett titkolózni, például az említett Gripen-ügyben, és ezen még perrel sem lehet változtatni. (A nemzetbiztonság miatt titkos, hogy mely cégek indulhatnak nemzetbiztonsági beszállítóként, miközben a NATO beszállítóinak listája is nyilvános.)

Viszont három súlyos változás is történt, amit a gyakorlatban a TI most próbaperekkel próbál kitapasztalni.

1. Visszaélésszerű adatigénylés

A Strasbourgban el sem ismert visszaélésszerű adatigénylésről szóló törvény, ami szerint megtagadható az adatközlés, ha túl nagy mennyiségű adatot kérnek ki. Ha erre hivatkozik az állami/önkormányzati szerv, nem világos, hogy mi történik utána, mert bíróhoz csak akkor lehet fordulni, ha az infótörvény 52. paragrafusát már kimerítették.

2. Üzleti titok

Az üzleti titkot átemelték az előző Ptk.-ból az infótörvénybe. Csakhogy a közpénzből gazdálkodó szervezetnél nem lehet annyira üzleti titokra hivatkozni, mint magántőkéből működő magáncégnél. Ezen két új albekezdés árnyal, az egyik szerint a közpénzből gazdálkodóknak tájékoztatási kötelezettségük van, amit ha megszegnek, akkor törvényességi felügyeleti eljárást lehet kérni. De nem tudni, hogy a bírói út mikor jöhet, és van olyan nem tisztán állami vállalat is, ami fölött felügyeleti jogkört keresni nem egyszerű vagy lehetetlen.

A TI szerint majdnem diszkrecionális a NAIH elnökének hatásköre, mert eldöntheti, hogy folytat-e és milyen határidővel és módon eljárást. Azaz a bírósághoz fordulást el is gáncsolhatja.

3. Célhoz kötött adatkezelés

Ligeti szerint ez a legdurvább visszalépés. A TI-nek több olyan pere is van, ahol polgármesterek vagyonnyilatkozatát kérték hiába. Például Mészáros Lőrinc esetében nem tudtuk igazolni, hogy legitim cél az, hogy a vagyonnyilatkozatából újságcikket írnánk, ezért nem kaptuk meg. (Végül ebből írtunk több cikket is.)

Fotó: Beliczay László / MTI

Mivel az önkormányzatok a helyben szokásos módon kötelesek bemutatni a vagyonnyilatkozatot – mondjuk a jegyző valamikor valahol megmutatja –, lehet, hogy sosem tudjuk meg, mit írt Felcsút polgármestere a vagyonnyilatkozatába, mert ha mondjuk a következő önkormányzati választáson nem indul, a szerzett milliárdjait firtató kérdésre azt mondhatja, hogy amíg polgármester volt, a vagyonnyilatkozata látható volt a helyben szokásos módon.

Rosszabbul informálódhatunk, mint négy éve

Jóri András szerint az elmúlt négy évben a legfőbb változás azt volt, hogy a felügyelő szervet lecserélték, és a védelmi szintet csökkentették. Miközben liberalizálták az adatkezelők hatáskörét (a NAIH-nek több jogosítványa van, viszont ő döntheti el, melyikkel él, ha él egyáltalán), az információszabadság terén a nyilvánosság szintje csökkent.

Jóri szerint a változás lényege, hogy a NAIH az alapjogvédelemmel kevesebbet, a jogalkalmazással többet foglalkozik, az Alaptörvény helyett inkább az infótörvényre hivatkozik. A korábban az adatvédelmi biztos által alkalmazott hatósági eszközökkel, például a titokfelügyelettel sem élnek már. Jóri a célokkal nem ért egyet, szerinte a szabályozást módosítani kéne a közeljövőben.

Egy újabb közcím

Szabó Máté szerint súlyos probléma még, hogy a miniszterelnöknek nem vétó- hanem kinevezési joga van, tehát nem abból nem lehet hatósági vezető, akit a miniszterelnök nem akar, hanem csak abból lehet hatósági elnök, akit a miniszterelnök jelöl. Szabó szerint az információs jogok relativizálása már az Alaptörvényben is megmutatkozik, bizonyos esetekben annak különböző értelmezése miatt nem lehet bírósághoz fordulni.

Most az alapjogok között az információs jogoknak nincs ombudsmani védelmük, mert az ezekre vonatkozó eseteket az ombudsman automatikusan továbbítja a NAIH-hoz, ami lefokozásnak számít. Tehát:

Az alapjog tartalma lett kérdőjeles azzal, hogy nem lehet bírósághoz fordulni az érvényesítéséhez.

Apa- és anyagyilkos árva

Arról, hogy a választás után az Európai Unió luxemburgi bírósága úgy döntött, hogy Jóri András adatvédelmi biztosi mandátumának megszakítása uniós jogot sért, a NAIH-os Szabó Endre azt mondta, hogy „a luxemburgi ítéletet Magyarország nem teszi ki az ablakba”, de ennek a tárgyalását elnyomta a pálinkaügy. Most az a helyzet, hogy az adatvédelmi biztos leváltása jogsértő volt, de ahhoz, hogy visszaállítsák a mandátumát, a mostani adatvédelmi biztos joga sérülne a leváltásával. Szabó Endre szerint az erről szóló vitát hamar és egyértelműen le kéne zárni. Hogy az a megoldás elképzelhető-e, hogy megszüntetik a NAIH-ot, arról nem spekulálna.

A TASZ-os Szabó Máté viszont azt mondta, hogy „bűnben fogant a NAIH megalapítása”, aminek a függetlensége nem annyira sérthetetlen, mint az adatvédelmi biztosé. Kim Lane Scheppele hasonlatát idézte, aki azt mondta, hogy a helyzet olyan, mintha egy apa- és anyagyilkos fiatal arra hivatkozva védekezne, hogy ő árva.

A TI-s Ligeti szerint szomorú, hogy a NAIH olyan lett mint az ügyészség, és hogy bírósághoz nehéz fordulni, mert ha a NAIH tétlen marad, nem történik semmi (lásd: Gripen-ügy). Ezt azzal támasztotta alá, hogy az ombudsman a novemberi közlendőjében azt írta, hogy jogsérelem esetén előbb a NAIH-hoz kell fordulni, és utána a bírósághoz, de azt nem tudni, hogy ha a NAIH mulaszt, hogy lehet kierőszakolni, hogy történjen valami.

Ligeti is alaptörvény- vagy legalább törvénymódosítást javasol annak feloldására, hogy most van egy független, nem elszámoltatható hatóság. Szabó Máté szerint is akkor derül ki, hogy az egymásnak (úgy tűnik) ellentmondó törvényeket hogyan kell értelmezni, ha a bíróság hajlandó lesz ezekkel az esetekkel foglalkozni.

Nem megalapozott a pártok átláthatósága?

Jóri elmondta, hogy amikor 2010-ben a Kubatov-listáról írtak, megpróbálta megnézni, hogy a többi párt listázza-e a szimpatizánsait, de persze nem lehet pártadatbázisokat megtalálni (mondjuk nem tudni, hogy kinél van a listát tartalmazó pendrive, ha van ilyen). Amikor viszont 1-2 éve előkerült egy videó is a Kubatov-listáról, a NAIH passzív maradt. Erre Szabó Endre csak azt mondta, hogy ilyenkor meg kell nézni, hogy a bizonyítékok okot adnak-e a vizsgálatra:

„Ez a döntés született, nem tudok más kommentárt hozzáfűzni.”

Egyébként volt egy eset, amikor a NAIH pártot vizsgált adatvédelmi szempontból: amikor a volt MSZP-székházban MSZMP-s listákat találtak. De itt sem bírságolták meg a szocialistákat.

Ezt az egész jogértelmezési kerekasztal-beszélgetést Jóri András volt adatvédelmi biztosnak talán ez a meglátása fogalmazta meg a legjobban:

Vannak olyan balkáni államok, ahol gyönyörűen le van írva a törvény, és abból egy sort sem tartanak be. Ebbe könnyen bele lehet csúszni, és ha az emberek ezt érzékelik, az nem jó.

;