A magyar állam egy része úgy szervezi a működését, hogy minél könnyebb legyen korruptnak lenni

"[A plázastop alól adott] felmentési kérelmekbe történő betekintés a nemzetgazdasági miniszter feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását veszélyeztetné, ezért azok kiadását (...) nem áll módunkban teljesíteni."

Ezt írta nekünk a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), amikor azt próbáltuk megtudni, hogy kik kaptak mentességet az elmúlt években a bevásárlóközpontok építésének tilalma alól.

Önök sem akarhatják, hogy a miniszter úr döntéseit mindenféle közérdek befolyásolja!

Szóval Varga Mihály gazdasági miniszter munkáját illetéktelenül befolyásolná, ha a közvélemény megismerné, hogy kik kaptak engedélyt pláza építésére, amikor az elvileg tilos.

Ezzel több probléma is van.

Már meghozott döntésekre kérdeztünk rá, azokra, amik 2012. januárja és 2014 novembere között születtek. Itt nem nagyon merül fel a miniszter befolyásolásának lehetősége, hiszen nincs már mit befolyásolni, a felmentések megvannak. A szóban forgó bevásárlóközpontok egy része valószínűleg már fel is épült 2012 óta.

Az egyetlen elképzelhető forgatókönyv, amiben Varga Mihály munkáját mégis befolyásolhatná, hogy a plázák építésére vonatkozó már meghozott döntéseit utólag megismerik az állampolgárok, ha kiderülne, hogy valami nem volt rendben a döntések meghozatalakor.

Ha mondjuk az látszana, hogy fals indoklás tartozik az engedélyekhez, vagy az, hogy egyes kormányközeli csoportok kaptak csak felmentést. Na jó, itthon valójában nem lenne semmi következménye, ha ilyesmi kiderülne, de létezik olyan ország a világon, ahol igen.

Az EU-ban Magyarországon kívül valószínűleg nem sok helyen gondolják, hogy a nyilvánosság illetéktelen módon veszélyeztetné a miniszter munkáját, amikor plázaépítésekről kell határoznia. Egy jól működő demokráciában az ilyen felmentéseket nem hogy titkolni próbálja az állam, hanem magától teszi mindenki számára elérhetővé.

A nyilvánosságnak itt fontos szerepe van. Azt, hogy kivel kivételezik Varga Mihály és kivel nem, hivatalból nem nagyon ellenőrzi egyetlen állami szerv sem. Ha ezek az ügyek nem transzparensek, sőt nem csak a döntéshozatal körülményeit, de még az eredményt is eltitkolják az állam, akkor azzal a korrupciónak ágyaznak meg.

Az NGM egyébként annyit közölt, hogy a plázastop bevezetése óta

  • 224 felmentési kérelem érkezett,
  • ebből 135 esetben (60%) adtak engedélyt az építkezésre,
  • 89 esetben (40%) pedig elutasították a kérést,

szóval lenne mit nézegetni. A 444 a Transparency Internationallal közösen pert indít a plázastop alóli felmentések nyilvánosságáért.

2012 májusában, Matolcsy György minisztersége alatt még nem volt ilyen titkolózás, akkor kérésre tételesen kiadták a döntéseket és az indoklásokat is. Sőt a felmentést kapott cégek listáját még idén, tehát Varga minisztersége alatt is kiadta egyszer az NGM a Portfóliónak, igaz ott részletes indoklás már nem szerepel.

Nem világos, hogy miért változtattak most a gyakorlaton.

Hülye fékek, rohadék ellensúlyok

Az, hogy Vargáék valamiért megpróbálják eltitkolni a nyilvánosság elől, hogy mire használják fel a rájuk bízott közhatalmat egyáltalán nem egyedi eset.

A napokban szavazták meg, hogy sportegyesületeknek és sportszövetségeknek nem kell tételesen elszámolni vele, milyen támogatást kapnak például a szerencsejátékos cégekről. Azt is most szavazta meg a kormánytöbbség, hogy  a hazai közpénz megszerzésére irányuló pályázatok esetében ne érvényesüljenek az eddig széleskörű nyilvánosságot és szigorú összeférhetetlenséget előíró szabályok.

Matolcsy György jegybankelnök nemrég fejtette ki, hogy szerinte törvénytelen az MNB gazdálkodásának ésszerűségéről kérdezni. Előtte pár héttel a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban készítettek törvényt a minél teljesebb titkosításról. A vagyonnyilatkozatok rendszerét is úgy hozták létre (sok évvel ezelőtt), hogy a politikusok könnyen fedhessék el gazdagodásukat a választóik elől.

Azt, hogy a nyilvánosság minél kevésbé lásson rá az állami döntéshozatalra a 2013-ban elfogadott Ne-zavarj-épp-lopok törvény is segíti. Eleinte erre hivatkozott például a Mészáros Lőrinc vezette önkormányzat, amikor nem adták ki a milliárdos polgármester vagyonnyilatkozatát. Azóta mondjuk megtették, még ha néha el is tévesztik, hogy mekkora vagyona van.

Az állami szereplők a közbeszerzési eljárásokat is előszeretettel titkosítják. Így jártak el 2013 végégig 120 alkalommal, például a nemzetbiztonsági szempontból egyértelműen kritikus Fűtött utca programnál is, ami a fővárosi hajléktalanok elhelyezésére próbált megoldást találni.

Az itt felsorolt esetek is mutatják, hogy a magyar állam vezetőinek jellemzően az a hozzáállása, hogy amit nem feltétlenül muszáj nyilvánosságra hozni, az inkább eltitkolják. Ezt jelzi az igazságügyi államtitkár múltheti előadása is, amiben arról beszélt, hogy talán nem a korrupt politikusok veszélyeztetik a magyar demokráciát, hanem azok, akik túl sokat beszélnek a korrupt politikusokról. Erre mutat Orbán Viktor hétfői interjúja is, amiben lényegében felesleges amerikai találmánynak nevez a fékek és ellensúlyok rendszerét.

Pedig a nyilvánosság jelent védelmet a korrupció, és más visszaélések ellen. Sokkal könnyebb korruptnak lenni ott, ahol a döntéseket eltitkolják, mint ott, ahol bárki megismerheti őket.

Egy igazán szabad országban nem az állampolgárnak kell jó indokot találnia arra, hogy miért tartoznak rá az állam ügyei, hanem az államnak kell nagyon jó indokot találnia arra, ha valamit el akar titkolni. Közügyekben a fő szabály itthon is az kéne, hogy legyen, hogy minden, ami nem valami borzasztóan jó okkal titkos, az automatikusan nyilvános, és könnyen hozzáférhető bárki számára.

Pont onnan lehet tudni, hogy egyre korruptabb a magyar állam, hogy a vezetői egyre több döntést próbálnak eltitkolni a polgárok elől.

(A címlapos kép a Fortepanról van.)