• Görögországban, ahol évek óta súlyos a gazdasági-politikai helyzet, vasárnap parlamenti választást tartanak.
• A legnagyobb esélyes a szélsőbaloldali populista Sziriza, ami a szavazatok harmadát is megszerezheti.
• Ha győznek, egész Európában előretörhetnek a radikálisok. Akik nagyon jóban vannak Oroszországgal.

Elvileg csak 2016-ban lett volna választás. De a jobboldali vezetésű nagykoalíciónak (amiben mindkét lejáratódott hagyományos párt, a jobbosabb Új Demokrácia és a balosabb PASZOK, is benne volt) nem volt akkora többsége a parlamentben, hogy át tudja nyomni az új köztársasági elnököt, miután Karolosz Papuliasznak lejárt a mandátuma.

Az elnök megválasztásához a 300 fős parlamentben az első fordulóban 200 szavazat kellett volna, de Sztavrosz Dimasz, a nagykoalíció jelöltje az első fordulóban csak 160-at kapott. A második fordulóbhan 180 is elég lett volna, ekkor viszont csak 169 jött össze, és a harmadik fordulóban is csak 169, így eldőlt, hogy feloszlik a parlament, és előrehozott választást tartanak.

Ettől rég tartott Brüsszel, a szavazások előtt még az EU pénzügyi biztosa is Athénba utazott tárgyalni, hogy érzékeltesse, mennyire veszélyes a szélsőbaloldal megerősödése. Úgy látszik, nem volt elég meggyőző.

A Sziriza azzal kampányolt, hogy nem akarja teljesíteni a görög mentőcsomagokért vállalt megszorításokat, a rendkívüli hitelcsomagot összeállító koalíció (IMF, Európai Bizottság, Európai Központi Bank) viszont nem akarja enyhíteni a feltételeket. Ez patthelyzetet eredményez, amiből az következik: a görögöknek ki kell lépniük az eurozónából. A Bloomberg viszont megkérdezett neves közgazdászokat, akik átlagban 80 százalék esélyt adtak annak, hogy Görögország nem lép ki az eurózónából.

A szakértők szerint idáig nem fajulnak el a dolgok. Sokkal valószínűbbnek tartják, hogy a végén mindkét oldal enged: a Sziriza marad a közös pénznél, és a görög állam adósságának újabb részét engedik el.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke korábban azt mondta, bármilyen kormány is jön, eleget kell tennie az elődei által vállalt kötelezettségeknek, és folytatnia kell a reformokat meg a felelősségteljes fiskális politikát. Ez egyértelműen a Szirizának szóló figyelmeztetés volt.

Angela Merkel, Németország miniszterelnöke is főleg a görögöknek üzenve azt mondta a nagy európai kötvényvásárlási program bejelentése után, hogy „az Európai Központi Bank (EKB) döntéseinek nem szabad letéríteniük a reformok útjáról az európai országokat”. Németország hónapokig ellenezte a programot. Attól tart, az arra bátoríthatja az euróövezeti országokat, hogy támaszkodjanak az Európai Központi Bankra, és felejtsék el a gazdasági növekedéshez szükséges szerkezeti reformokat.

Kiábrándulhatnak Európából

A politikai rendszereket vizsgáló Economist Intelligence Unit jelentése szerint, amit a BBC-nek készített az európai politikai helyzetről, ha a reformok ellen felszólaló, erősen baloldali Szirizának sikerül egyedül kormányra kerülnie, az bel- és külpolitikai destabilizációhoz vezethet, ami végigsöpörhet az Unión.

Dániában, Finnországban, Franciaországban, Svédországban, Németországban és Írországban is jönnek föl a rendszerellenes populista pártok. Spanyolországban a legnépszerűbb párt a Sziriza szövetségese, a Podemos lett, ami szintén a hatalmas államadósság elengedését akarja elérni, amiből akár globális pénzügyi válság is lehetne. Az EIU így fogalmazott:

„A rendszerellenes hangulat emelkedett az eurózóna egészében (és a nagyobb EU-ban), a politikai zavarok meg esetleges válságok kockázata magas.”

Az elemzés szerint a populista pártok és mozgalmak azt a politikai teret töltik ki, ami a régi pártok és azok hagyományos társadalmi bázisuk között nyílt. Ezeknek a fő témája a bevándorlás- és a megszorítás-ellenesség. Már az EP-választáson is látszott, hogy ez bejött nekik, Görögország mellett Dániában, Franciaországban és Nagy-Britanniában is radikális párt végzett az élen, Ausztriában a szélsőjobboldali Szabadság Párt vitte el a szavazatok ötödét, de még Németország is bejuttatta az EP-be az első euroszekptikus és ez első neonáci képviselőjét.

Kevesebb a párttag, de több a tüntetés

A populista pártok előretörése a mainstream pártok korábban elképzelhetetlen szövetségeit hozhatja. De az európai demokrácia igazi krízise az, hogy egy szakadék alakult ki a pártvezetők és a szavazók között. Ennek az egyik fő oka, hogy a hagyományos pártoknak egyre kevesebb tagjuk van, és hogy egyre kevesebb választó megy el szavazni.

Az Egyesült Királyságban például – ahol májusban lesz választás – a UKIP valamennyire előretört, így a konzervatívoktól és a Munkáspárttól is elvihet szavazatokat. A pártpreferenciák széttöredezettsége miatt az eddigiekkel ellentétben nagyon nehéz lesz egyetlen pártnak megszerezni a parlamenti többséget, ezért az EIU szerint gyenge kormányzás, és emiatt elhúzódó politikai instabilitás jöhet.

Magyarországon egyébként a pártok nem annyira szeretnek nyilatkozni a párttagok számáról, a Liberálisok például nemrég azt állították, hogy 722 tagjuk van, több mint az LMP-nek. A hivatalos (2007-2009-es) adatok szerint elvileg nálunk csak az Egyesült Királyságban, Lengyelországban és Lettországban jut kevesebb párttag a választópolgárokra.

Az, hogy kevesebben akarnak aktívan részt venni a pártpolitikában, a kiábrándultság jele.

A populista mozgalmak erősödésével ráadásul nőtt az utcai tiltakozásra való hajlam is: az utóbbi öt évben több mint 90 országban voltak jelentős tömegtüntetések (Ázsiában és az USA-ban kevésbé, Európában, Észak-Afrikában, Latin-Amerikában és a Közel-Keleten sokkal fontosabbak) – többnyire tanult középosztálybeli fiatalok vezetésével, akik elítélik a politikai vezetést, és a régi politikai csatornák helyett a közösségi médiában toboroznak.

A kérdés az, hogy ezek a mozgalmak veszélyesek-e a demokráciára, vagy pont azt bizonyítják, hogy az ép és egészséges. (Az arab tavasz például demokrácia helyett csak egy másfajta diktatúrát hozott, a hongkongi tüntetések pedig nem hoztak eredményt.)

Orosz érdek

Az mindenképpen aggasztó, hogy több európai populista pártban is erőteljes az orosz befolyás, például Franciaországban az orosz hitelből működő Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen a legnépszerűbb politikus (és a párizsi merényletek után is az ő népszerűsége nőtt a legjobban).

De Bulgáriában és Magyarországon is előretört a szélsőjobboldal, mindegyik pártnak vannak gyanús moszkvai kapcsolatai, és mind a hivatalos irányvonal, az Európai Unió egysége ellen küzdenek hazájukban és Brüsszelben is. Görögországban ez a párt az Arany Hajnal.

(BBC, LSE, Foreign Affairs)