Vannak, akik a pápuák földjén világítják át a menekülteket

  • Takács Szabolcstól, az EU-s ügyekért felelős államtitkártól megkérdeztük, hogy mit akar Magyarország elérni a menekültválság ügyében.
  • Takács képviseli Magyarországot az általános ügyek tanácsában, ahol előkészítik a miniszterelnökök csúcstalálkozóit.
  • Az világos, hogy a magyar kormány nem kér a menekültek kötelező elosztásából, az úgynevezett kvótából. De akkor mi legyen ezekkel az emberekkel? Mit javasol kvóta helyett a magyar kormány?

Nagyon baljós nyilatkozatok hangzanak el mostanában az EU jövőjéről. Brüsszeli intézmények vezetői és a tagállamok kormányai is „kollektív öngyilkosságról” vagy éppen „a közelgő végről” beszélnek. Ön szerint megalapozottak az ilyen mély aggodalmak?

A helyzet kellőképpen súlyos, de nem feltétlenül kell a legrosszabb forgatókönyvvel számolni. Amennyiben ezeket a nyilatkozatokat erős figyelemfelhívásnak szánták a döntéshozók felé, akkor megvan a maguk értelme. 

Most valóban olyan külső és belső válságok fenyegetik egyidejűleg az uniót, amelyek megoldása nincs teljesen az EU kezében. Ez indokolhatja, hogy borúlátóak legyenek. Nagyon fontos, hogy az európai vezetőknek felelősen kell a kihívásokat kezelniük, le kell tudni számolniuk bizonyos dogmákkal, hogy az új helyzethez reálisabb politikát alakítsanak. Ne utópisztikus megoldási alternatívákban gondolkodjanak, például a migrációs válság kapcsán. 

Fotó: Botos Tamás / 444.hu

Itt a teljes megoldás nem is lehet az unió kezében, hiszen a szír válság vagy az észak-afrikai konfliktusok lezárása, vagy a globális szegénység problémája túlmutat az unión, még ha nagyon komoly fejlesztési támogatásokat is adunk. Utóbbi azért fontos, mert a migránsok jelentős része nem háborús övezetből, hanem a szegény országokból érkezik.

Ez lehetséges, de pont a balkáni útvonalon érkezőknek a 85 százaléka háborús övezetből jön az ENSZ adatai szerint. Amikor utópisztikus megoldások elvetéséről szólt, akkor a kvótarendszerre gondolt?

Igen, arra is. A számok önmagukért beszélnek: 160 ezer, már Európán belül lévő migránsnak az elosztásáról volt szó, és ebből kevesebb mint 500 embernek az elosztását sikerült megvalósítani. Ezt nem lehet ráfogni egy tagállamra, vagy egy tagállami vezetőre, hanem be kell látni, hogy ez a megoldás, ha jó szándékú is volt, nem működik.

Milyen más megoldás lehetséges? A tiltakozók közé tartozó Magyarországnak, vagy a V4 csoportnak, van más megoldási javaslata?

Elég konzekvens javaslatunk az, hogy meg kell őrizni az EU egyik legkomolyabb vívmányát, a belső szabad mozgás rendszerét, tehát a schengeni rendszert. Nem volt még ilyen helyzet, hogy kívülről feszegették volna e rendszer működését, tehát a külső határvédelem erősítése nagyon konzekvens álláspontunk. Minden országnak gondoskodnia kell a határai védelméről, világos és kemény szabályokkal. 

Fotó: Botos Tamás / 444.hu

Másrészt olyan bevándorlás-politikát kellene foganatosítani, amelyben az egyes országok nyilatkozhatnának arról, hogy demográfiai vagy gazdasági okokból hány fő bevándorlóra lenne szükségük, illetve hány főt képes az adott társadalom befogadni, hiszen a befogadásnak jelentős biztonsági dimenziói is vannak. Tehát a tagállamokra nem lehet ráerőltetni, hogy hány migránst fogadjanak be, hanem inkább nyilatkozzanak arról, hogy mennyit képesek befogadni. Ahogy az USA-ban is a zöldkártyarendszer világosan megadja a bevándorlás korlátait.

Úgy érzem, hogy most összemosódik a gazdasági bevándorlás általánosabb ügye, illetve az aktuális menekültválság. Nyilván létezik gazdasági bevándorlás is, de tavaly sok százezer olyan ember érkezett az EU területére, akiket az EU és az ENSZ is menekülteknek tekint, vagyis a nemzetközi jog alapján minimum az ügyük kivizsgálásáig mindenképpen be kell fogadni őket. Velük mi legyen? Előttük jogszerűen nem lehet lezárni a schengeni külső határt. A Földközi-tengeren, az olasz partoknál járőröző uniós hadihajók sem visszatoloncolják, hanem inkább kimentik a vízből, és EU-s területre hozzák őket. Tehát ha nem jó az Európai Bizottság javaslata, hogy hotspotokban fogadják, majd kvóta alapján osszák el a menekülteket, akkor mi legyen velük?

Fontos, amit említ, ez az egyik legnagyobb probléma, hogy összemosódik a menekültek és a gazdasági migránsok ügye. Az a baj, hogy az a mechanizmus még nem jött létre, ami alapján ezeket az embereket világosan be tudnánk azonosítani. 

Önmagában a schengeni határ lezárása nem sértené a nemzetközi jogot. Magyarországon is vannak hivatalos belépési pontok, ahol ha egy menekült megjelenik, akkor van módja hitelt érdemlően bizonyítani, hogy háborús övezetből érkező menekült, és akkor jogosult a védelemre. 

A Mediterrán-térségben bonyolultabb helyzet, mert aki líbként Líbiából jön, azt nem lehet visszaküldeni, a nyugati világ morális kötelezettsége, hogy bármennyibe is kerül, rajtuk segíteni kell. Ám mindenekelőtt azt kellene megakadályozni, hogy útra kelljenek. 

Van erre reális esély, főleg a minket is érintő balkáni útvonal esetében?

A szíriai helyzet ebből a szempontból még nehezebb. Ám azt látjuk, hogy amikor ezek az emberek megérkeznek Európába, leginkább Görögországba, akkor legalább egy biztonságos országban már jártak. Törökországban, amely az EU-tagjelölt országa, a NATO tagja, ott senkinek sem kell félnie, hogy az élete veszélyben van. Nem azt mondom, hogy ott nincsenek problémák, de ott ezeket az embereket megfelelő módon el lehet látni.

Ha sikerülne lezárni a görög határt, akkor a török hatóságok fogadnák a visszafordítottakat? 

Az EU-török akciótervnek ez egy fontos eleme. Persze az EU nem várhatja el Törökországtól, hogy ezt egyedül finanszírozza. Éppen ezért született meg az a terv, hogy az EU kész javítani a törökországi menekülttáborokban élő emberek életkörülményein. 3 milliárd euróról beszélünk, csak arról nincs még megállapodás, hogy ezt egy vagy két évre értjük-e, de erről folyamatos diplomáciai egyeztetés zajlik. 

Fotó: Botos Tamás / 444.hu

Nehéz a helyzet, jelenleg 8 dollárból kell megélnie havonta egy menekültnek a törökországi táborokban. Az EU anyagi hozzájárulásával ez 80 dollárra emelhető. Így már elképzelhető, hogy a menekültek jelentős része úgy dönt, hogy inkább ott marad. Hiszen azt feltételezzük, hogy sokan inkább visszamennének a szülőföldjükre, ha egyszer erre lehetőségük lesz. Nyilvánvalóan jelen körülmények között ez nem várható el tőlük.  

Tehát ha jól értem, akkor a magyar megoldási javaslat lényege az, hogy adjunk pénzt Törökországnak, és akkor hátha ők fogadnák a visszafordítottakat?

Ez a megoldási javaslat egyik része.

Erre mennyi pénzt szánna Magyarország?

Ezt már kiszámoltuk Brüsszelben. 1 milliárdot adna a bizottság, 2 milliárdot a tagállamok, Magyarországra 15 millió euró (4,64 milliárd Ft.) jutna, nem egy vészes összeg, amit ne tudnánk vállalni. És ha a törökök megnyitnák a munkaerőpiacukat a menekültek előtt, az is alternatíva lehetne, hiszen akkor nem arra kellene berendezkedniük a menekülteknek, hogy évekig táborokban éljenek. 

Persze vannak EU-s tagállamok, akik azt mondják, hogy nekik szükségük van bevándorlókra, mint például a britek, akik vállalták, hogy törökországi táborokból 5 év alatt 20 ezer szír menekültet befogadnak. Ezt korrektebb megoldásnak találjuk, mint a kötelező kvótát. Ez is eleme a megoldási javaslatnak. 

De Európának képesnek kell lennie arra is, hogy ha a törökök nem tartják be a megállapodásban rögzítetteket, akkor létre kell hozni egy mechanizmust, ami alapján egyértelműen meg lehet állapítani, hogy ki érkezik meg Görögországba. Látjuk, hogy ehhez nagyon nem fűlik a foga a görögöknek, mert azok a hotspotok, amelyek elosztó állomásként működhetnének, nem működnek, csak egyetlen egy van belőlük. Persze valahol ez is érthető, halljuk például, hogy Leszbosz lakossága tiltakozik, de valami megoldást akkor is kell találni. 

Fotó: Botos Tamás / 444.hu

Ausztráliában például ezt úgy oldják meg, hogy egy megállapodás alapján egy szomszédos országban, Pápua Új-Guineában van egy hotspot, ahol a migránsokat fogadják, és ott nézik meg, hogy ki jogosult arra, hogy Ausztráliába belépjen. Valami hasonlót kell Európának kialakítania. 

Szerintem ebbe az irányba haladunk, a kérdés, hogy addig milyen sérülések lesznek az európai integrációban. Gyorsan kell lépnünk, és nem azon gondolkoznunk, hogy a már itt lévőkkel mit csináljunk. 

Van, aki azt mondja, hogy van 500 millió európai, miért ne lehetne akár 5 millió embert is befogadni. Ám ezek nagyon absztrakt gondolatok. Ha konkrétumokról van szó, akkor már senki sem ennyire ambiciózus.  

Nem aggasztó, ha végső soron Ankara kezébe tesszük Schengen sorsát? Ezzel hatalmas zsarolási potenciált kapna a török kormány. Éppen a napokban lett nyilvános a tavalyi Erdogan–Juncker találkozó jegyzőkönyve, ami szerint a török elnök máris kőkeményen zsarol, és eleve nem 3, hanem 6 milliárd eurót követel. A múlt héten pedig már azzal fenyegetett, ha nem kap több pénzt, akkor buszokkal viteti a menekülteket Európába.

A török szál csak egy eleme a megoldásnak. Ha nem működnek együtt, akkor is képesnek kell lennie Európának megvédenie a külső határát. Ha valaki erre nem képes, mint a görögök, akkor el kell fogadnia a többi ország segítségét. 

Most arról van szó, hogy a határvédelemmel foglalkozó európai ügynökséget, a Frontexet, erősebb és hatékonyabb intézménnyé fejlesszük. A V4-ek tavaly 300 határőrt ajánlottak fel ehhez, ebből 75-öt a magyarok. A görögök számon kérik, hogy hol vannak a magyar határőrök, de azért nincsenek ott, mert még nem jött létre a mechanizmus. 

Ez a javaslat igen kemény, hiszen felhatalmazná Brüsszelt arra, hogy egy tagállamba annak akarata ellenére is fegyvereseket küldhessen. Ez az integrációnak már egy olyan foka lenne, ami ellen viszont általános kifogása van a magyar kormánynak, ha jól tudom.

Így van, a magyar álláspont szerint a határvédelem nemzeti hatáskör. A görög alkotmányban is ez van benne, a görög határt csak görögök védhetik. De mi van akkor, ha egy tagállam legjobb szándéka ellenére is képtelen erre? Persze, még ebben az esetben is csak a nemzeti hatáskör megőrzése mellett, kiegészítő - de elengedhetetlenül fontos kiegészítő - eszközként alkalmazandó az újonnan létrejövő Európai Parti-és Határőrség (Frontex 2). 

Mostanra megfogalmazódott egy többszörös védelmi vonalról szóló koncepció: az első az, hogy a török akcióterv működik. Ha nem, akkor a NATO az Égei-tengeren lásson el védelmi feladatokat. Ezután jöhetne a görög-török határ közös védelme, és van terv ezen túl is, hogy nincs más megoldás, akkor védjük a görög-macedón határt. Macedóniában már dolgozik január eleje óta 31 magyar határőr és rendőr. 

Fotó: Botos Tamás / 444.hu

Mi lenne a feladata e védelmi vonalakon ezeknek a határőröknek? Ha a törökök nem fogadják vissza a menekülteket, akkor mit csinálnának velük a védelmi erők?

Ehhez kellenek világos műveleti tervek, világos irányítási struktúra. A részletek nagyon fontosak. Ha Görögország késznek mutatkozna mondjuk 800 Frontex határőr fogadására, akkor ők görög parancsnokság alatt lennének… 

Akkor úgy teszem fel a kérdést, hogy mi az, amit a görögök most nem tesznek meg, de a Frontex-szel közösen már megtehetnének?

A görögöknek világosan kellene kommunikálniuk azt, hogy nem képesek megvédeni a külső határt, ezért kérik, hogy x számú hajót, x létszámú állományt vezényeljünk a görög határra.

De mit jelentene ez a védelem? Az érkezőket szervezetten behoznák Európába, vagy határzár kellene, amin senki sem jut át?

Nyilván a határvédelem jelent egyfajta határzárat is, de ha valaki elindul a török partoktól, és a csónakja süllyed, akkor azt egy határőr sem nézheti tétlenül. Itt jön be a nemzetközi védelem kérdése, és egy abszolút humanitárius-morális hozzáállás. Nyilvánvalóan mind a kettőt kellene végezniük, és a cél az lenne, hogy minél kevesebben induljanak el. Ehhez kellenek a törökök, a megállapodás, amiről már beszéltem.

Összetett és komplex módon kell kezelni ezt a feladatot, megyünk lépésről lépésre, és nézzük, hogy mi az, ami működik. Ezért mondja mindenki, hogy az európai integráció történetének legkomolyabb válságáról van szó.