Besátraztak Katmandu közepébe

A tavaly áprilisi pusztító, több mint 9000 áldozattal járó földrengés után a nepáli fővárosban hét nagy sátortábort alakítottak ki a Katmandu-völgyben és a környező hegyekben otthon nélkül maradt emberek számára. 

Fotók: Dusza Erika

A közvetlenül a Hyatt hotel melletti Chuchhepati tábor volt a legnagyobb, a katasztrófa után tizenkétezer lakóval. Mára két tábor maradt a városban, a hegylakók többsége hazatért és ahogy tudták, újjáépítették házaikat.

De a Chuchhepati táborban ötszáz, főleg fóliából tákolt sátorban még mindig több mint kétezer ember, köztük ezer gyerek él.

A nyolc hónapos Samira Pirijar a táborban született

A föld még most is napi, heti rendszerességgel meg-megremeg, vannak, akik félnek visszamenni otthonaikba, mások egyszerűen azért maradnak a táborban, mert itt van esélyük, hogy ételhez, ivóvízhez és ha kell, egészségügyi ellátáshoz jussanak. 

Az itt élők többsége a serpa népcsoporthoz tartozik.

A háttérben a vörös épület egy buddhista kolostor, ők biztosítják az áramot a tábornak. A segélyszervezetek próbálnak tárgyalni, hogy állami segítséget kapjanak az áramellátáshoz, egyelőre eredménytelenül.

Az Unicef és a vele együttműködő Noble Compassionate Volunteers Group (NCV) nemzetközi segélyszervezet nepáli csoportja főleg a tisztálkodás és egészségügyi ellátás területén ténykedik, de minden másban is segítenek az itt lakóknak. A Chuchhepatiban az NCV nyolc önkéntese dolgozik, egyikük Yadav Gautam. Ő egyébként idegenvezető és utazásszervező, így ezen az úton is próbál támogatókat találni a tábor lakói számára.  

Dolkha, Sindu Palcok, Lalitpur, Kabria, Aroki, Rajul - a hírekből megismert katasztrófa sújtotta hegyi falvak, ahonnan ezek az emberek ide kerültek. És ha már elkezdtük, nincs megállás, mindenki név szerint is fel akar iratkozni: Amrit, Primila, Sujani...

Senki se tudja, meddig marad fenn a tábor. Mindannyian az állam segítségére várnak, de minden olyan nepáli tempóban halad. Az ősszel alakult kormánynak az indiai határon fél éve tartó kisebbségi lázongások okozzák most a legnagyobb gondot. A határblokád miatt alapvető élelmiszerek, napi szükségleti cikkek, gyógyszerek nem érkeznek meg Nepálba.

A kormány közvetlenül a földrengés után ételt és pénzt adott, jelenleg újjáépítési programokat hoznak létre a katasztrófa sújtotta területeken, valamint elsősegélynyújtással foglalkoznak a táborokban.

Ez az adományként kapott varrógép nagy kincs a családnak. Az itt lakók többsége kis falvakból érkezett, az új, nagyvárosi életforma önmagában is kihívás nekik. De ahogy Yadav, az önkéntes segítő mondja, a táborban, akárcsak az egész országban a legnagyobb gond a munkanélküliség. A férfiak még csak-csak találnak alkalmi munkát, főleg építkezéseken, de a nők többsége a napját a táborban tengeti. 

Ez Mahatma Gandhinak se ment jobban

Sokan élnek itt olyanok is, akiknek volt ugyan bérelt lakása a városban, de ott nem engedték, hogy fával tüzeljenek a főzéshez, amire azért van szükség, mert az indiai határblokád miatt nem érkezik elég háztartási gáz se az országba. 

A táborban a főzést kis agyagtűzhelyeken oldják meg a családok, fát a tábor szélén lehet venni, kilója 25 rúpia, úgy 70 forint. Összehasonlításképp egy képzettség nélküli ember havi átlag 7 ezer rúpiát, 20 ezer forintot keres.

"Danger place!", mondja Baghavat (balra) a falujáról. Valóban, Dolkha az egyik leginkább földrengés sújtotta hely, itt szinte minden ház romba dőlt. A fiatal nő férjével, kislányával, nővérével és édesanyjával él a táborban.

A táborral átellenben, a Boudha főút másik oldalán a többszintes Bat Batheni áruház Nepál egy másik arcát mutatja. Az itt vásárló turisták néha betérnek a táborba egy-egy csomag adománnyal. Közvetlenül a földrengés után egyébként nagyon sok magánszemély segített a táborlakóknak, helyiek és külföldiek is.

Az ivóvizet fúrt kútból, százötven méter mélyről hozzák fel és egy korszerű szűrőberendezéssel megtisztítják. Szerencsések a táborlakók a Water Mission által biztosított vízzel, máskülönben Katmanduban nem ajánlatos csapvizet inni forralás nélkül.

Általában négy-hat fős családok élnek együtt, az asszonyok igyekeznek otthonossá tenni a bambuszvázra húzott fóliasátrakat. A napsütés felmelegíti a kis lakhelyeket, ám a hideg éjszakák sokak egészségét kikezdték. A tajvani Tzu Chi Alapítvány ellátta ugyan az egész tábort műanyag összecsukható ágyakkal, hogy ne kelljen a földön aludni, de volt, aki eladta az ágyat, a pénz többet ért.  

Szűkös a hely, de besüt a nap

Kétezer emberre 26 vécé jut.

A táboron belül a spanyol Hugging Nepal és a Karuna Social Programme által támogatott időszakos iskola működik. Ide jár Bimal és Dipen is, akik sátorszomszédok és jóbarátok.

Négy óra tanulás, négy óra szabadfoglalkozás biztosított az időszakos iskolában azoknak a gyerekeknek, akiknek a családja nem tudja megfizetni a tábor mellett működő magániskolát, vagy annyi pénzük sincs, hogy az állami iskolába szükséges egyenruhát és tanszereket megvegyék. A fiatal tanárnők tanulóidőben 15-20, zömében alsótagozatos gyerekkel foglalkoznak, de azon túl a többiek is jöhetnek. 

A Nepal Kids Kino elnevezésű projekt keretében nyugati segítők rajzfilmvetítéseket szerveznek a gyerekeknek.

"Én még gyerek vagyok, vannak szüleim" - mondta ez az egyébként nagyon öntudatos vak kislány, akitől arról érdeklődtünk, hogyan boldogul egy ekkora táborban. 

A tizenkét éves Ritimi, aki egyébként remekül beszél angolul, nagyszüleivel él itt. Az árván maradt gyerekek otthonokba kerültek.

"Néha vannak balhék, mint mindenhol, ahol ennyire össze vannak zárva emberek, de alapvetően békés a hangulat, nincs elégedetlenség, hiszen akik falvakból érkeztek, hasonló körülmények közt éltek korábban is", mondja Yadav. 

Akik ilyen kiskerteket alakítanak ki, lehet, hogy hosszabb távra terveznek. Itt például mángold nő.Csakhogy a földterület magántulajdon, és a tulajdonos szeretné felszámoltatni a tábort,ezért a segélyszervezetek a kormányhivatalokkal közösen dolgoznak az itt élők hazatelepítésén.

A földrengés előtt is voltak már a városban hasonló szegénynegyedek, igaz, rosszabb körülményekkel, ngo-k nélkül.

Az NCV segélyszervezet munkatársai úgy nyilatkoztak, nem szeretnének ebből az átmeneti táborból egy városi nyomornegyedet teremteni. Ennek lehetősége aggasztja a környékbeli lakókat és valószínű, hogy a szomszédos Hyatt vezetőségét is.

Ezért az ngo-k azt szorgalmazzák, hogy az embereket minél előbb helyezzék vissza azokba a falvakba és városokba, ahonnan érkeztek. Így elsősorban az ottani munkateremtésre fókuszálnak, mintsem a katmandui telep fejlesztésére. A falvakban infrastruktúra fejlesztésben, közmunkában és helyi projektekben látják a megoldást. Erre egy év még kevés volt.

Koronavírus Hírek, háttér
Kapcsolódó
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.