• A 2018-as elnökválasztás előtt létrehozzák az Állambiztonsági Minisztériumot Oroszországban.
  
• Ez lényegében a KGB felélesztése.
  
• Putyin egyre inkább az egyszemélyes vezetésre áll át, de lehet, hogy rosszul jön ki a machinációkból.

1989 decemberében nagyon forró volt a helyzet a drezdai KGB-irodánál. Az NDK a végnapjait élte, több ezer tüntető jelent meg a Stasi, a hírhedt keletnémet állambiztonság épületénél az Angelikastrassén. Az épület védelmét végül feladták, a tüntetők benyomultak. Az utca másik oldalán, a KGB-iroda ablakából figyelte az eseményeket az akkor 37 éves Vlagyimir Putyin. Ő volt ekkor az iroda megbízott vezetője, ő felelt a titkos iratokért és a négyfős személyzetért. A tüntetők pedig elindultak feléjük is.

Putyin felhívta a helyi szovjet vezetést, és erősítést kért az épület megvédésére, de azt mondták neki, Moszkva beleegyezése nélkül nem adhatnak ilyen parancsot, Moszkva pedig nem válaszolt a hívásaikra. Putyin tudta, tragikus következményei lennének, ha a KGB-iratok a tüntetők kezébe kerülnének, és nem is volt elég fegyverük ahhoz, hogy megvédjék az irodát. Ekkor a saját kezébe vette a dolgokat. Egyedül, fegyver nélkül kiment a tömeg elé, és németül, lassan és nyugodtan a következőket mondta:

“Ez az épület szigorúan őrzött. Az embereimnek fegyverei vannak. Kiadtam nekik a parancsot: ha bárki belép, nyissanak tüzet.”

Majd visszament az épületbe. A húzás bejött, az épületet nem támadták meg, és elkerülték a vérontást is.

A történet gyakran előkerül, mint Vlagyimir Putyin karrierjének meghatározó momentuma. Nem csak azt mutatja meg, milyen fontos tényező volt, és maradt mindig is az életében a KGB, de azt is, hogy miért viszolygott mindig is az állami gyengeségtől (“Moszkva nem válaszol”). Mindezt pedig azért érdemes most elővenni, mert a múlt héten, éppen az orosz parlamenti választások másnapján jelent meg a hír: Putyin feléleszti a KGB-t.

A Kommerszant című orosz lap eddig sehol sem cáfolt értesülése szerint még a 2018-as elnökválasztás előtt létrehoznák az Állambiztonsági Minisztériumot (MGB), ahol egy kézben összpontosulna a külföldi hírszerzés és a belbiztonság. Pontosan így működött a KGB, a konkrét név pedig ennél is sötétebb időkre nyúlik vissza: MGB-nek hívták Sztálin titkosszolgálatát 1946 és 1953 között. Az MGB a kémkedést és a hazai ellenzékiek féken tartását egyszerre végezné, és csak az elnöknek tartozna felelősséggel.

Egy régóta formálódó terv

Az ötlet, hogy a jelenleg külön intézményekben működő tevékenységek egy kézbe kerüljenek, nem most merül fel először, tizenkét éve is cikkezett már az új KGB-ről az orosz sajtó. Akkor keltett is némi felháborodást az elképzelés, nem is lett belőle semmi. Csakhogy Oroszország azóta sokkal keményebb hely lett, és most már sokkal inkább tűnik elkerülhetetlen fejleménynek, mint botránynak az Állambiztonsági Minisztérium felállítása. A terv jelzi azt is, hogyan csúszik Oroszország a totális diktatúra felé, de veszélyes lehet magára Putyinra is.

A szovjet KGB neve olyannyira egybeforrt az orosz titkosszolgálatokkal, hogy sokan a mai napig szinonimaként használják a kettőt (legutóbb Gyurcsány Ferenc), pedig ilyen intézmény 1991 óta nem létezik.

A KGB különlegessége az volt, hogy nem nyugati értelemben vett biztonsági szolgálatként működött, vagyis olyan szervként, aminek feladata az ország és az állampolgárok védelme. A KGB magát a rendszert védte - magyarázza cikkében Andrej Szoldatov orosz újságíró. Kémeket és ellenzékieket vadászott le, megfigyelte a médiát, a sportot, az egyházat. Az országon belül és azon kívül is voltak műveletei, az elsődleges pedig mindig a Kreml érdeke volt.

Szétesett, majd újra összeállt

A Szovjetunió bukása után egyértelmű volt, hogy át kell alakítani a szolgálatot - már csak azért is, mert az 1991-es balsikerű puccskísérletben, ami az utolsó pillanatban megpróbálta megállítani a birodalom bukását, az egyik fő alak a KGB akkori vezetője, Vlagyimir Krujcskov volt. Az viszont nem volt egyértelmű, mit lehet kezdeni a többé-kevésbé demokratikus körülmények között egy totalitariánus állam biztonsági szervével. Borisz Jelcin ezért egyszerűen feldarabolta.

A belföldi kémelhárítás és a terrorellenes divízió lett a Biztonsági Minisztérium, később Szövetségi Elhárítási Szolgálat (FSZK), majd FSZB. Létrejött külön a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZVR), illetve megalakult egy lehallgatásokkal és titkosítással foglalkozó intézmény, a FAPSI. Lett külön hivatala az orosz vezetők védelmének is - összesen kilenc szervezet.

A kilencvenes években aztán a KGB úgy kezdett újra összeállni, mint a terminátor a folyékony fémből, írja érzékletes példával Szoldatov.

Az első lépés az volt, hogy az FSZK nyomozhatott belföldi ügyekben. 1994-ben Jelcin visszaállította a nyomozati igazgatóságot, és visszakerült az FSZK-hoz a rettegett Lefortovo börtön. Ezután lett FSZB az FSZK-ból, a B betű már általában a biztonságra utalt. A következő öt évben az FSZB sokat visszanyert a a régi funkciói közül. Foglalkozott a “másként gondolkodókkal”, akiket innentől “szélsőségeseknek” neveztek, és lett külügyi igazgatósága is.

Az új nemesség

Vlagyimir Putyin az FSZB igazgatója volt, amikor 1999-ben Jelcin őt nézte ki utódnak. Mielőtt miniszterelnök lett, augusztusban még az oroszok 2 százaléka ismerte őt. Aztán szeptemberben jöttek a lakóházrobbantások, elindult a második csecsen háború, ismertsége és népszerűsége meredeken ívelt felfelé, 2000 tavaszán pedig megnyerte az elnökválasztást.

Putyin elnöségének első évei az FSZB-sek aranykorát jelentették. Innen válogatott embereket a legkülönfélébb politikai, gazdasági, államigazgatási posztokra. Ahogy Nikolaj Petrusev akkori igazgató mondta, ők lettek az Új Nemesség, a rendszer meghatározó figurái. (Új Nemesség címmel írt erről könyvet Andrej Szodatov és Irina Borogan.) Putyin első két elnöki ciklusában a rendszer inkább kölcsönös alkukra alapuló szövetség volt.

Az orosz titkosszolgálat pedig rendkívül aktív volt ebben az időszakban is, a Litvinyenko-gyilkosságtól észt cybertámadásokon keresztül az orosz internet fokozatos behálózásáig.

Az utóbbi években viszont már éppen, hogy az látszott, Putyin nem elégedett a teljesítményükkel. Újabb és újabb intézményeket hozott létre. Felállította a Nyomozó Bizottságot, az orosz FBI-t, és rájuk bízta a legérzékenyebb ügyeket, például a Politivszkaja- és a Nyemcov-gyilkosságot, és a politikai aktivisták elleni vádakat. Létrejött az Szélsőségek Elleni Minisztérium, végül pedig idén létrehozta a Nemzeti Gárdát, ami egy kőkemény katonai egység a “másként gondolkodókkal” szemben. Ez 200 ezer rohamrendőrt és még 200 ezer biztonsági egységet jelent, Putyin közeli szövetségese, Viktor Zolotov irányítása alatt, akik az egész országban bárhol fel tudnak lépni bármilyen tiltakozás ellen.

Az FSZB szokatlanul magabiztos lett az utóbbi időben, magas rangú vezetőket tartóztattak le más szerveknél. A Nyomozó Bizottság tagjai ellen is emelt vádakat, melyek szerint bűnszervezetekkel működtek együtt. Az orosz főnyomozót, Alekszandr Basztrikint, aki ellenezte az MGB-tervet, a hírek szerint ki fogják rúgni. Putyin régi barátai is közül is volt, akit elmozdított - Jurij Andropov a maga idejében ezt úgy fogalmazta meg, a “munkafegyelem fokozása”.

Miközben viszont a szervezet befolyása nőhet, az FSZB szerepe átalakult. Ahogy Putyin egyre kevesebb emberben bízik, és a kölcsönös alkuk rendszere felől egyre inkább az egyszemélyes vezetés felé mozdul el a rendszer, ők már nem az “új nemesség”. Ebben a modellben a titkosszolgálat ugyanúgy csak egy eszköz Putyinnak, ahogy a KGB a Politbürónak volt.

Van miért aggódni a választás előtt

Az biztosnak tűnik, hogy Putyin aggódik a következő elnökválasztás miatt. A 2011-es tiltakozáshullámot sikerült kezelni, azóta pedig a Krím megszállása, és a szíriai háború az egekbe repítette a népszerűségét (bár ezt megkönnyíti, hogy az utolsó független közvéleménykutatót, a Levada Centert is külföldi ügynöknek minősítették), a másik oldalon ott vannak közben az emberek úgynevezett mindennapjai - amiről talán a legtöbbet az mond el, hogy az orosz átlagjövedelem mostanra a kazahsztánival van egy szinten, és az oroszok 82 százaléka mondja azt, személy szerint is érzi a gazdasági visszaesést.

A nemrégiben megtartott parlamenti választás ugyan megmutatta, hogy az ellenzék szétforgácsolása/kamuellenzék biztosítása, az apátia, a választási rendszer átszabása és a konkrét csalások egy olyan kombináció, amivel még mindig szép eredményeket lehet elérni, a biztonsági szolgálatok megerősítéséből arra lehet következtetni, Putyin ennél keményebb menetre számít az elnökválasztáson.

Közben éppen ez az átalakítás okozhat kevésbé hatékony működést. Az új intézmény létrehozásával jöhet majd egy csomó bürokratikus probléma, kezelni kell a párhuzamosságokat, új helyet találni a kirúgottaknak, és mindez éppen akkor béníthatja meg a szolgálatokat, amikor Putyinnak leginkább szüksége lesz rájuk.

Egy kézben van, de veszélyesebb

És lehet, hogy Putyin hatékonyabb, lojálisabb szervezetet akar, ami kevésbé hajlamos a belháborúra, mint az egymással is vetélkedő szervezetek, de ez a közös intézményen belül is megjelenhet. Az egymással konkuráló intézmények legalább egymást is lebuktatták időnként - említ egy másik problémát Mark Galeotti, az Institute of International Relations Prague professzora.

Galeotti szerint az MGB lehet az első szerv, ami hosszabb távon akár veszélyt is jelenthet Putyin kvázi-diktatórikus uralmára. Putyin a titkosszolgálati múltja miatt különösen érzékeny arra, hogy figyeljen az ellene szövődő esetleges összeesküvésekre. A mostani rendszerben, ha összeesküvést akarnának szőni ellene, ahhoz több intézmény nehezebben korrdinálható összefogására lenne szükség. Az MGB-nél házon belül megoldhatják ezt.

De még ha erre kicsit is az esély, más veszélyt is jelent Putyin számára az egységes szolgálat. Már így is eléggé “politikus” információkat kap - vagyis legtöbbször a hivatalok azt mondják neki, amit hallani szeretne. Pedig érdemi, kritikus információra neki is szüksége van.

Oroszországban nincs olyan testület, ami érdemben felülvizsgálná a biztonsági szervek működését. De amíg Putyin több helyről gyűjtött be információkat, legalább többféle perspektívát kapott. Ha viszont már csak egyetlen intézményre lesz utalva, az számára is veszélyes módon beszűkítheti az információs csatornákat. Egyszerűen kevesebbet érzékel így a világból.

A külső kémtevékenység viszont intenzívebb lehet. Oroszszág már így is olyan aktív és agresszív, mint a hidegháborúban volt, a klasszikus kémkedéstől a cyberhírszerzésen át az aktív intézkedésekig. Az amerikai demokraták email-hackelésénél például egyszerre két szervezet is dolgozott, és egymásról sem tudtak közben. És ha az MGB tényleg beindul, a végén lehet, hogy ez jobban fog működni, figyelmeztet Galeotti.