Összejön a magyar média krémje, és már egymástól sem kérdeznek

Köves Slomó előadása a konferencián.

A konferenciára jövet áthajtottam egy balatoni településen, ahol egymás mellett három ugyanolyan kormányzati óriásplakát volt kirakva. Látok egy tízmilliárdos kampányt, az úgy van optimalizálva... hogy azt inkább hűtlen kezelésnek hívják.

Ezt Geszti Péter mondta szerda délelőtt a 2016-os Internet Hungary-n tartott előadásában. Az a Geszti, aki saját bevallása szerint sincs már egészen pontosan képben a legújabb internetes fejleményekről - de ő legalább tett valami utalást arra, hogy mi történik Magyarországon, milyen ügyek foglalkoztatják a magyar hirdetési piacot és a médiát. A konferencia több száz résztvevője közül nem sokan voltak így ezzel. És még hozzá is szólt érdemben, hogy ha már erre költik a közpénzt, akkor reklámilag egyébként mennyire oké, hogy tökugyanolyan plakátokból egymás mellé raknak hármat az ország legkülönbözőbb pontjain.

Elsült a bullshitágyú

A magyar online média fontos szereplői minden évben összegyűlnek az Internet Hungary konferencián, hogy megbeszéljék az aktuális szakmai kérdéseket rengeteg, jellemzően 10-15 perces előadáson. Illetve persze főleg nem is az előadásokon, hanem azok szünetében, és az esti bulin, ahol ezúttal a Wellhello volt a produkció a tradicionális éjjeli pörköltözés ("tunki party") előtt. Addig viszont:

  • Hallottuk Köves Slomót arról beszélni, hogyan működik a digitális szombattartás a Silicon Valleyben.
  • A „neuromarketing” teremben szokásos lendülettel beszélt Pál Ferenc atya.
  • És a bullshithadsereg bevetette a nehéztüzérséget is:
  • Hallottunk előadást arról, hogy „nem az embereknek vannak gondolatai, hanem a gondolatoknak emberei”
  • Láttunk kivetített ábrát egy mémekről szóló előadáson, amin a múltat egy nagy kék körrel ábrázolták, ekkor ugyanis „még mindenki ugyanazt tudta”, a jelent pedig sok kis színes körrel, „amikor mindenki mást tud” – ebből pedig az következik, hogy nem mindenki érti ugyanazokat a mémeket!
  • Meghallgattunk egy modern online vállalati problémát: „sokat beszélgettünk a cégnél arról, hogy kell egy véleményvezérrel vagy influencerrel beszélni”
  • Hogy mit jelent, ha valaki már haladó ("senior") influencer.
  • Elnézést, Ön influencer? Nem, ez csak egy egyszerű megfázás, tehetnénk hozzá.

De hát az internet sem csak Instagram meg bolondozás. (Ha már itt tartunk, miért nem voltak meghívott előadók a Mindenegyben blogtól meg a Tudnodkell.infótól? Egészen biztosan telt házzal ment volna egy „A Kádár-nosztalgia kiaknázásának hatékony és korszerű módszerei”, egy "A Nem fogod elhinni... címkezdés már a múlté, paradigmaváltásra van szükség a clickbaitben" vagy egy „Új utak a rákgyógyászattal kapcsolatos kamuhírekben – avagy quo vadis, citromlé?”című előadás). Vannak azért nehezebb kérdések is annál, hogyan lehet meggyőzni egy tizenéves beautyvloggert arról, hogy reklámozza a hidegburkoló vállalkozásunkat a sminktesztjében. Vagyis volt sajtós blokk is.

Az újbulvár hirdetése

Nyilván nem egy ilyen konferencián fogja valaki beismerésre bírni azokat a szereplőket, akiket mintha részben pénzmosodának, részben politikai furkósbotnak használna a hatalom. Ma már az is abszurd volna, ha nem hívnák el őket a szakmai konferenciára, hiszen a média jelentős részben belőlük áll. De idén úgy nézett ki, hogy többség már nem is próbál vagy akar különbséget tenni az alapvetően piaci-szakmai alapon működő médiacégek, és a nagyobb részben politikailag motivált, kormányzati pénzből és akaratból működő társaságok között. Úgy csináltak, mintha mindenki ugyanabban a szakmában dolgozna, ugyanazon a pályán játszana.

Az volt a megállapodás, hogy nem kérdeznek be, csak így vállalta, hogy eljön

- ezt mondták az egyik kormányhoz húzó médiás főnökről két panel szünetében.

Most szabadabb a média

Pedig tényleg lett volna miről beszélni.

A kormánybarát bulvárfáraó, a Ripost főszerkesztője, Ómolnár Miklós például a hivatalos programban a „personal brandingről” beszélgetett Réz Andrással és Till Attilával. A legnagyobb vita a színpadon Jamie Oliver és Schobert Norbi személyes brandjének hitelessége körül kerekedett. Amikor viszont a Ripostról kérdeztük az előadása után, akkor mondott érdekes dolgokat.

Például azt, hogy szerinte pont most színesebb és szabadabb a magyar média, mint korábban volt, mert meg lehet írni Habony Árpád hongkongi útját is, de van felület Juhász Péter nyaralásainak is. Ómolnár szerint a valódi sajtószabadságban mindenkinek megvan a maga médiája, ahogy Amerikában a Fox-tól sem várható, hogy leleplezze Trump, a CNN-től sem, hogy leleplezze Hillary Clinton ügyeit.

A Ripost főnöke szerint ő bevált mintákat követ: azt csinálja, mint az angol Sun, vagy az amerikai New York Post.

Ómolnár azt is elmondta, hogy hamarosan jön a napi, nyomtatott Ripost, és azt állította, hogy nekik semmi közük az ellenzéki politikusokra ráállított olasz lesifotóshoz, aki mostanában Magyarországon kolbászol, ők nem bérelték fel.

Ezek egytől-egyig olyan ügyek, amikről nyugodtan lehetett volna a konferencián beszélni, úgy tűnt, hogy a Ripost főszerkesztője valójában élvezi, hogy élesebb kérdésekre válaszolhat, még ha percenként el is mondta, hogy mi a 444-nél biztos Soros Györgytől kapjuk az utasításainkat.

Közös megoldások a hirdetőkkel

Az origós főszerkesztő, György Bence alapállása ettől némileg különbözött. Az ő irányítása alatt Magyarország legnagyobb hírportálja, az Origo végképp bebújt a kormány mellényzsebébe. Bár két panelbeszélgetésen is részt vett, erről nem sok szó esett. Az egyiken Kálmán Olga azért megkérdezte tőle, hogy a politikai irányváltás volt-e bármilyen hatással a látogatottságra, erre György Bence azt válaszolta:

"Ezek inkább belterjes viták, nem látszik [változás]"

Ebben igaza van. A Gemius mérései szerint egyáltalán nem olvassák kevesebben az Origót, mióta olyan lett az újság, mintha egyensen Rogán Antal propagandaminisztériumából szerkesztenék.

György Bencének volt még legalább két elgondolkodtató mondata, különösen annak tudatában, hogy milyen lapot csinálnak a vezetése alatt. Például mikor arról beszélt, hogy az

"Origo ügyvédje vagy zseni, vagy szerencsénk van"

mert hogy nekik nincsenek vesztett sajtópereik, illetve azt is megemlítette, hogy fontos feladatuk

"közös megoldásokat kell találni a hirdetőkkel",

ami a kormányzati kampányokkal újabban csurig tömött újság esetében azért megmosolyogtató.

Ez a furcsa, elhallgatós, félrenézős atmoszféra még a józan, szakmailag elismert szereplőkre is erős hatással volt. A médiaszakos Hammer Ferenc például azt fejtegette, hogy a politikai vitákban a politikusok állításainak azonnali ellenőrzése (real-time fact checking), kicsit olyan, mint a fociban a videobíró, lehet nagyon pontos, de megöli a drámát. Ezt ő negatívumként említette. Pedig igazán nem nehéz észrevenni a különbséget: a focit azért nézzük, hogy szórakozzunk, így van értelme a drámáról beszélni, de egy elnökjelölti vitán végső soron az életünket érintő ügyekről van szó, így a drámánál talán fontosabb az állítások igazságtartalmának ellenőrzése, lehetőleg mielőbb.

Az Internet Hungary-n egyébként az üzleti résszel, a hirdetésekkel, formátumokkal, értékesítéssel foglalkozó prezentációk érdeklik a közönség jelentős részét, és abban nyilván volt egy csomó szakmailag releváns dolog. A Financial Times egyik meghívott fejese olyan hirdetési rendszerről beszélt, ami nem a clickvadász kis virális anyagokat részesíti előnyben, hanem arra optimalizál, hogy a hosszú, alapos cikkeket lehessen keresni. Ezt remélhetően az összes magyar online kiadó jegyzetelve hallgatta végig, és napokon belül itthon is bevezetik.

Olyan a média, amilyet megérdemlünk

Mégis, van az egészben valami feszítő belső ellentmondás. Ha mondjuk az éves pékkonferencián nem kerülnének szóba a pékszakma legfontosabb aktuális ügyei, az is probléma lenne, de legalább a pékség lényegével nem menne szembe a dolog. A médiának ezzel szemben a legalapvetőbb feladata lenne, hogy feltegye a fontos és nehéz kérdéseket. Ha ennek a szakmának a képviselői sem nagyon hajlandóak erre, még egymás között, a világtól elvonulva egy négycsillagos szálloda pihe-puha safe space-ében sem, akkor mégis mit várjanak tőlük az olvasók?

Ahogy Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője mondta az egyik panelben: „Amikor a médiáról beszélünk, akkor az életünkről beszélünk.” Ő arra jutott, olyan médiánk van, amilyet megérdemlünk, és ameddig a közvélemény elfogadja, hogy így működik például a közmédia (a közmédiára még itt sem volt egyetlen jó szava sem senkinek) és ilyenek a médiaviszonyok, addig a hatalmon lévőknek semmi oka változtatni ezen.

Egy ember volt, aki még ebbe a langyos vízbe sem merte bedugni a lábát.

"Egy új médium létrehozásának motivációi és lépései"

címmel beszélt volna Száraz István, az Origo és a Vs.hu tulajdonosa a konferencián, de ő az utolsó pillanatban lemondta a szereplést.

(A konferencián előadott a cikk egyik szerzője, Erdélyi Péter, a 444 főszerkesztője, Uj Péter és Kardos Gábor vezérigazgató is.)