Ha ez egy ország lenne, és nem egy vidámpark, most arról beszélgetnénk, miért távozott Matolcsy egy cikk miatt

  • Kedd délután az ELTE Média tanszék közös beszélgetésre hívta az egyetem hallgatóit, az érdeklődőket és Pető Pétert, a Népszabadság jelenlegi, valamint Tamás Ervint, az újság volt főszerkesztő-helyettesét.
  • Bár mindketten elmondták, hogy még mindig dermedten állnak a történtek előtt, nem tudnak okosakat mondani, az este során mégis sok okosság és erős mondat hangzott el arról, mi történt a Népszabadsággal.
Fotó: Hermann Veronika

Mindenkinek dermesztő és tehetetlen érzés, hogy ennyire hirtelen lett vége. Tamás Ervin pesszimistának tartotta magát, amiért korábban azt gondolta, az újságot néhány hónap alatt, fokozatosan fogja leépíteni a hatalom, de ez még őt is sokkolta.

Vasárnap a szerkesztőség még megpróbálta felvenni a munkát és beszélni a vezetőséggel, akik nem voltak hajlandóak kiadni az újságot hétfőn, sőt, azóta sakkban tartják a szerkesztőséget. A Népszabadság szerkesztősége hétfő reggelig nem adta fel a reményt, hogy az újság hétfőn megjelenhet. Tamás Ervin volt főszerkesztő-helyettes szerint „fejlett országokban nem fordulhatna elő, hogy a legnagyobb példányszámban eladott politikai lapot egyik napról a másikra bezárják”.

Ha gazdasági okokból zárták volna be, a vezetőségnek rengeteg alkalma lett volna, hogy közölje a veszteséget, például leül velük tárgyalni, mondta Pető Péter. Ez nem történt meg, és semmi más előjele sem volt a döntésnek. Mediaworks szerint a lap ráfizetéses volt, ami igaz, de a cégen belül több ágazat van, amiből vannak nyereségesek is, lehetett volna játszani a számokkal.

Az újság nem azért volt veszteséges, mert nem vásárolták volna az emberek,

a Népszabadságot több példányban adták el, mint az összes állami hirdetésekből élő print politikai lapot összesen.

Szándékosan tette veszteségessé az újságot a kétezres években a lapot akkor birtokló Ringier, fűzte hozzá a beszélgetéshez a teremben ülő Vörös T. Károly, a Népszabadság 2004 és 2011 közötti főszerkesztője. Akkoriban egy szabály szerint a főszerkesztőtől elvehették a munkáltatói jogot, ha három veszteséges évet zár, márpedig a Ringier el akarta venni tőle. 2007-ben még 300 milliós nyeresége volt az újságnak, 2010-re már veszteségessé vált a cég, mert a pénzt direkt veszteséges vállalkozásokra, például a Médialogra költötték.

De a megszűnést még ez sem indokolhatja. Ha ugyanis minden újságot bezáratnánk, ami nem nyereséges, de nem is él állami hirdetésekből, az RTL Klubon kívül szinte alig maradna valami. A magyar médiapiacon nincs igazi verseny, nincs újság, ami nyereséges lenne, mondta Vörös.

Sokkal lényegesebb szerepe lehetett annak, hogy az újságban hónapok óta voltak olyan, a kormány keménymagjának botrányait feltáró anyagok, mint Matolcsy barátnőjének irreálisan magas fizetése vagy Rogán helikopterezése.

„Ha ez egy ország lenne és nem egy vidámpark, most ugyanitt ülnénk és arról beszélgetnénk, miért távozott Matolcsy egy cikk miatt”

– mondta Pető Péter, és azzal folytatta, a bezárás azért nem csak egy propeller miatt történt. A szerkesztőség az utóbbi hónapokban az új emberekkel felpörgött, egyre több hasonló politikai sztorit ásott ki. Tamás Ervin megjegyezte, örvendetes dolog, hogy ezekből a történetekből egyre többet Fidesz-közeli emberek szivárogtathattak ki.

Egyetértettek abban, hogy

ezek után azzal indokolni, hogy a lap bezárása gazdasági döntés volt, humor kategória.

Tüntetés a Kossuth téren a Népszabadság bezárása miatt. Kép: Tuba Zoltán/Képszerkesztőség

A hétvégi tüntetés és az erős szolidaritás rettentően jólesett a szerkesztőségnek, de Pető szerint, ha a nagy képet nézzük, nem számít. Fel lehet még egyszer kiáltani, hogy helikopter, de nincs értelme. Ehelyett két fontos cél van most.

Az egyik, hogy azok a cikkek, amiket a kormány erőszakkal távolíttatott el az internetről, visszakerülhessenek a magyar nyilvánosságba – ezeket most abszurd módon csak bonyolult trükközéssel lehet elolvasni.

A másik, hogy rábírják a vezetőséget, mondják meg egyértelműen az érintett nyolcvan embernek, hogy mi lesz a sorsuk. Nemcsak újságírókról, hanem háttéremberekről, tördelőkről, korrektorokról és szerkesztőkről van szó. Azokról a családos emberekről, akik napok óta ülnek tanácstalanul, mert nem tudják, mi lesz velük, hiszen

nem rúgták ki őket, csak a munkahelyüket vesztették el.

Amerikában, Németországban ez nem történhetne meg. Itthon viszont bármit meg lehet tenni, mert a társadalmi memória Magyarországon valamiért rekordrövid, mondta Tamás Ervin: „Ha botrány van, első nap még lázadunk, de harmadnapra már lenyugszunk és hatodik napra már el is felejtjük. Ezt a technikát pedig tökéletesen ismeri a Fidesz”.

Pető szerint a Népszabadság lelövésénél is ebben a háromnapos csoda technikában bízott a kormány. Irracionális, szinte hisztis döntésnek tűnik részükről, de abban bíznak, hogy a társadalom elfelejti.

Az viszont, hogy egyik napról a másikra lett vége, nemcsak irracionális döntés, hanem azt is jelenti, a Népszabadság értékesebb, mint eddig hitték.

Választhatták volna azt is, hogy elhallgattatják a lapot egy kicsit, de egy „letekert” ellenzéki laphoz kellenek olyan újságírók, akik hajlandók erre. Úgy láthatták, hogy ehhez a Népszabadságban nem találnak embereket, ezért csak két lehetőségük maradt: vagy meghagyják jelenlegi formájában, vagy bezárják, és ők az utóbbit választották.

„Lehet, hogy most megszűnt valami, de ami most megszűnt, az ezentúl tovább folytatódik az Indexen és a 444-en. Az intézményt elvehetik, de amit a nyilvánosságnak adott, azt nem. Persze Népszabadság nélkül, Index nélkül is lesz ország, ugyanúgy felkel a nap, csak az a kérdés, milyen minőségben. Ha mindent elengedünk, a végén nem marad mit elengedni”.

A beszélgetés nem véletlenül folyt az egyetemen: a meghívott vendégek egyetértettek abban, hogy ez nem a Népszabadság története, hanem a magyar társadalomé. Ez a társadalom most a saját nyomorával és frusztrációjával van elfoglalva, de a fiatalokon, az ELTE és a többi egyetem médiaszakos hallgatóin, a jövő médiamunkásain múlik, hagyják-e majd magukat.

„Bármit is csinál holnap vagy holnapután ez a szerkesztőség, nekem megtiszteltetés volt velük átvészelni ezt a pár napot. Ilyen nehéz helyzetben és lehetetlen körülmények között ilyen egységet előállítani számomra nem volt elképzelhető.

Arra kevés esély van, hogy ebben a formában működtessünk valamit, ha a Népszabadság nem jelenik meg többet.

Márpedig úgy néz ki, hogy a Népszabadság nem jelenik meg többet”

– zárta a beszélgetést Pető Péter.

A teljes beszélgetést az ATV végig élőzte, itt vissza lehet nézni, címlapképünk is onnan származik.