Hogyan csinált bohócot Kubatov Gáborból a visszatérő Fradi-tábor?

Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke teljesen elfogadható érveket hozott fel évekig arra, hogy miért akarja távol tartani a balhésabb szurkolókat a Fradi-meccsektől.

Az egyik alapvetése az volt, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség nem tolerálja a rasszizmust, a kirekesztést, a trágárságot, az obszencitást és nem tűri a politikát sem a stadionokban. Márpedig „itt minden van” - utalt a Fradi-táborra korábban, egyértelművé téve, hogy ő az UEFA-pártján van és európai állapotokat szeretne a Ferencváros új stadionjában. 

Kubatov - aki maga is a tábor tagja volt korábban, és sokáig nagyvonalúan elsiklott az ultrák szélsőséges megnyilvánulásai felett - akkor lett érzékenyebb a botrányokra, amikor azok már súlyos anyagi terhekkel jártak. Egyrészt a magyar és a nemzetközi labdarúgó szövetség büntette rendszeresen a klubot, másrészt a szponzorokkal folyó tárgyalásokat nehezítették meg a rasszista, kirekesztő megnyilvánulások. (Miután a Fradiból a tervek szerint nemzetközileg is jegyzett csapatot szeretnének fabrikálni, az állami cégek mellett muszáj lenne multicégeket is megnyerni támogatónak. Ők azonban nem szívesen adják a nevüket zsidózáshoz, cigányozáshoz vagy huhogáshoz.)

Kubatov többször felemlegette, hogy hiába kérte meg a tábor vezetőit, hogy kerüljék a szélsőséges megnyilvánulásokat, különösen az MTK-meccseken, 2013 augusztusban éppen egy MTK elleni meccsen feszítettek ki az ultrák egy „In memoriam Csatáry László” feliratot, az akkor nemrég elhunyt háborús bűnösre emlékezve. Kubatov ultimátumot adott a szurkolóknak, hogy nevezzék meg, kik a felelősök ezért. Az ultrák nevek helyett összezártak és visszaszóltak.

Nagyjából ettől kezdve mérgesedett el annyira a korábbi jó viszony Kubatov és a tábor között, hogy jött a 3,5 éves bojkott, mert a klubelnök ragaszkodott az azonosítást megkönnyítő vénaszkennerhez, az ultrák pedig elutasították azt, és létrehozták a Szurkolók Személyiségi Jogok Nélkül elnevezésű csoportot. 

Ahogy Kubatov fogalmazott: „a Ferencvárosnak el kell felejtenie, hogy arca elé kötött sálú gyerekek járnak be a meccsekre. Mindenki vállalja az arcát. Mindenki a saját jegyével járjon be, és mindenki vállalja a nevét. Nincs tovább a lelátó előtt és a lelátón a másik szurkoló vegzálása. Ez rendszeres a Ferencvárosban. Nincs tovább, befejeztük. Azokat, akik nem tudnak békében lenni a szurkolótársaikkal, ki fogjuk dobni a stadionból”.

Csakhogy kiderült, hogy a legbalhésabb szurkolók kitiltásával a félelmetes hangulatot teremtő táborát is elveszítette a Ferencváros. Kubatov egy ideig próbálkozott számokkal bizonyítani, hogy legalább annyi új nézője lett a klubnak, akik azért jönnek, mert rend van, nincs zsidózás, nincs trágárkodás, mint amennyien távol maradtak. Az új stadiont bojkottáló - így bajnoki cím és kupagyőzelmek ünnepléséről lemaradó - régi tábor időnként megmutatta az erejét, vagy elmentek a Fradi harmadosztályú csapatának meccsére tízezren, vagy többen szurkoltak egy kivetítő előtt, mint bent a stadionban. Kubatovék próbáltak új tábort szervezni, ennek a vezetője lett a mostani verekedés miatt elhíresült Bonyha, de a Groupama Aréna hangulata meg sem közelítette a régi Üllői úti stadionét, vendégdrukkerek sokszor simán leszurkolták a fradistákat. A nézőszám pedig egyre csökkent a hangulattalan Groupama Arénában. 

Hogy Kubatov miért gondolta meg magát, és miért egyezett ki végül a bojkottot hirdető Fradi-táborral október vége felé, megengedve, hogy nekik nem kell használniuk a vénaszkennert, szemben a többi szurkolóval, akiknek a tábor miatt kell, azt pontosan nem tudni. Alighanem a telt házas meccsek lebegtek a fideszes politikus szeme előtt a választási kampány kezdetén, ezért is üzent a nyikorgó liberális újságíróknak, hogy most aztán látnak majd telt házat.

És ennek érdekében olyan kompromisszumot kötött, amibe az ultrák belementek, majd bohócot csináltak Kubatovból. A szurkolók nagyjából egy kérését teljesítették Kubatovnak: valóban szinte telt ház volt a meccsen. Minden másban viszont olyan helyzetet teremtettek, ami utólag nézve csak megkönnyítette, hogy a frissen visszafoglalt stadionban verjék szinte agyon a távollétükben tábort szervezni próbáló, és ezzel a kísérlettel csúnyán felsülő, Bonyha nevű kubatovista volt vezérszurkolót.

A Ferencváros eleinte egyáltalán nem könnyítette meg, hogy kiderüljön, mi történt valójában a stadionban. A fideszes politikus által vezetett klub úgy viselkedett, mint a párt egyik alapszervezete, és a megkeresésekre sértődött választ küldött az Indexnek és a 444-nek is, amiben azt írták, hogy nem állnak szóba ezekkel a lapokkal, mert „az elmúlt időben olyan mértékben volt rosszindulatú és elfogult a magyar labdarúgással, különösen a Ferencvárosi Torna Clubbal szemben, olyannyira kerülte esetünkben a tárgyilagosságot és a tényszerűséget, valamint tett közzé a klub érdekeit sértő tartalmakat, hogy ezért az FTC úgy látja, nem érdemes önökkel együttműködni.”

Végül leeshetett a számukra, hogy talán többet árt egy kést rántó szurkoló szinte meglincselése egy új, bekamerázott, családok számára programot ígérő stadionban, mint bármennyi, a magyar focit bírálni merészelő cikk, és válaszoltak a kérdésekre. Ezekből viszont az derült ki, hogy totális kudarc volt a megállapodás az ultrákkal. 

Mi ígértek meg az ultrák?

Nem fogják bántani a korábbi vezérszurkolót. Ehhez képest onnan, ahol a visszaérkező tábor volt, nagyjából ötven, eltakart arcú ember ment rá Bonyhára és a társára. A verekedést ők kezdték. 

Mit kértek az ultrák?

Hogy ne legyen a tábor környékén a biztonsági szolgálat „kríziskezelő csoportja” (vagyis azok, akik hatékonyan tudnak fellépni agresszív tömeggel szemben), mert az felesleges feszültséget kelt az ultrák között. Így aztán a biztonságiak nagyon későn tudtak beavatkozni a leszámolásba. 

Mit keresett a korábbi vezérszurkoló a meccsen?

Vett jegyet. Azt korábban is lehetett tudni, hogy őt árulónak tartják a visszatérő ultrák, a vezetőjük egy interjúban meg is üzente az őrségváltást. Az, hogy a klub ígéretet kért arra, hogy ne bántsák, jelzi, hogy lehetett számítani a balhéra. Bonyha távolmaradását, ezzel egy felesleges feszültség kiiktatását a klubvezetésnek kellett volna elintézni. A vezérszurkolócsere, különösen a Fradinál és pláne ilyen körülmények között, nyilván nem egy európai értelemben lebonyolított vezérigazgatóváltás, egyik fél részről sem. A helyzetet csak súlyosbította, hogy a biztonsági ellenőrzést kijátszva Bonyhánál - aki szintén számíthatott arra, hogy megjelenése feszültséget kelt - két kés is volt. Ugyanakkor a felvételek alapján a klub és az ügyészség szerint sem ő kezdte a verekedést, a késeket csak önvédelemre használta. Bár ezzel lehet, hogy még inkább felhergelte a támadóit. 

Hogyan értékelte mindezt Kubatov?

Az elnök még nem szólalt meg személyesen, de a Ferencváros úgy kommunikál, mintha a megállapodás nem könnyítette volna meg a leszámolást. Pedig a klub a verekedést maga is úgy értékelte, hogy az előre megtervezett volt. A biztonsági szolgálatát meg azért mentette fel a Fradi, mert az ultrákkal kötött megállapodás szerint nem lehetett a közelben a kríziskezelő csoport. A 11 beazonosított emberből 9 a visszatérő tábor tagja volt. Egy az összevert Bonyha. A 11. lehetett Bonyha szurkolótársa. Mindezek ellenére a klub szerint bevált a megállapodás.

Miért mondják azt, hogy bevált a megállapodás?

Az ultrák részéről teljesen érthető, visszatértek, nekik szkennelniük sem kell, szemben a normál szurkolókkal, és egyértelművé tették, kik a valódi vezérek. 

A Fradinál legfeljebb az lehet az ok, hogy nem akarják beismerni, mekkorát hibáztak. Így aztán arra hivatkoztak, hogy összeült az a közös bizottság, amit éppen a vitatott esetek rendezésére hívtak életre, a biztonsági kamerák felvételeinek átnézése után „az FTC és a szurkolói csoportok vezetői abban állapodtak meg, hogy mindent megtesznek azért, hogy valamennyi rendbontót - tekintet nélkül a résztvevők személyére - beazonosítsák és kitiltsák”.

Ami ugye azt jelentené, hogy a szurkolók elítélik a történteket és kiadják azokat, akik több tucatnyian rátámadták Bonyháékra.

Csakhogy Hamberger Ádám, a visszatérő tábor vezére az RTL Házon kívül című műsorának nyilatkozva nyilvánvalóvá tette, hogy eszük ágában sincs feldobni a társaikat.

„Balgaság lenne azt hinni, hogy akkor most elkezdjük egymást feldobálni, erről szó nincsen. Nyilván partnerek vagyunk, nem fogjuk megakadályozni és gátolni ezeket a dolgokat.” 

Ami dicséretes, lényegében azt jelenti, hogy nem fogják megakadályozni a rendőrségi nyomozást, de nem is könnyítik meg. Erre viszont teljesen felesleges volt megállapodást kötni a táborral. 

Hamberger szerint egyébként az a fontos kérdés, hogyan került kés Bonyhához.

„Nyilván volt egy szurkolói, nevezzük mulasztásnak, de a biztonsági szolgálat részéről is egyértelműen mulasztás történt.” 

Bár az például kiderült már, hogy a 40-50 ember volt az, akik előre eltervezetten rátámadtak Bonyhára. 

Szerinte egyébként az volt a legfontosabb cél, hogy a tábor küldős szemlélők számára normálisnak tűnjöm, ennek érdekében megtették az első lépéseket, "elindultunk egy jó úton, de ahogy minden esetben, vannak kisiklások, ahogy ez a mostani is. De úgy érzem, nagy vonalakban jó úton haladunk.” 

A Fradi és az ultrák közös közleménye is úgy zárult, mintha semmi komoly nem történt volna, mindenki betartotta, amit vállalt, mehet minden tovább:

„A felek a korábbi megállapodásukat továbbra is érvényesnek tekintik és elkötelezettek abban, hogy soha többé ne legyen a stadionban olyan erőszakos cselekmény, amely összefüggésbe hozható a Fradival.”

Ebben a kifelé békésnek hirdetett viszonyba magán a leszámoláson kívül csak az rondít bele, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetséget egyáltalán nem hatotta meg, és - még enyhe ítélettel - három meccsre bezáratta a tábor helyét a kapu mögött és hárommillióra büntette a Fradit. Így viszont a liberális újsgáírók nem láthatnak teltházas mecseket az Üllői úton.

A többi meccsen egyébként az átlagnézőszám 1500 volt.

;