Kedden a RIA orosz állami hírügynökség közölte, hogy a GE Hungary Kft. és a vele konzorciumban induló Alstom Power Systems gyárthatja az új paksi blokkok turbinaszigeteit. A döntést ugyan a másik pályázó, egy orosz cég megtámadta, de szinte bizonyos, hogy az amerikai GE (General Electric) marad a végső befutó. A GE tulajdonában van a francia központú Alstom is. 

Az egész erőmű második legfontosabb részéről van szó

Ez a legértékesebb munka azok közül, amit a paksi építkezésből alvállalkozónak egyben ki lehet adni, a győztes ÁFA nélkül 800 millió eurót (247 milliárd forintot) számlázhat érte.

Az atomerőműveknek két nagy, egymástól fizikailag is elkülönülő egységük van: a reaktor és a turbina. Előbbi az a tartály, ahol az urán izotópjai hasadnak, és ezáltal hő szabadul fel. Ezzel vizet hevítenek, és az így keletkező gőz lapátokat forgat, a forgó mozgást pedig árammá alakítják, mint a biciklilámpák dinamója teszi. Ezek a forgó eszközök hatalmas tartályokba zárva alkotják a turbinát. A reaktor a bonyolultabb és drágább üzem, és kezdettől világos volt, hogy azt mindenképpen az oroszok építik.

De arról már évek óta szó van, hogy a turbinát (és a hozzá tartozó felszereléseket, ezeket nevezik együtt turbinaszigetnek) valamelyik nyugati cég építheti majd meg. 

Ennek kezdettől nagyon fontos politikai üzenete is volt: így lehetett érdekeltté tenni a nyugatiakat a paksi bővítésben. 

Egy atomerőmű turbinaszigetének megépítése még amerikai és nyugat-európai léptékkel is hatalmas üzlet. Az Orbán-kormány joggal számított arra, hogy a lehetőség elgondolkodtatja azokat a politikusokat, akik esetleg biztonságpolitikai alapon aggályokat fogalmaznának meg, amikor Oroszország egy EU- és NATO-tag állam pénzén és területén épít atomerőművet, és ezáltal a 2080-as évekig energetikai, 2047-ig pedig pénzügyi függésbe taszítja az adott országot. Esetünkben Magyarországot.

Add meg a legyeknek, ami a legyeké

"Ahol hús van, ott légy is van" - mondta 2015 novemberében Orbán Viktor, amikor az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, mert pályáztatás nélkül adta az orosz Roszatomnak a paksi bővítést. A miniszterelnök így értékelte a bizottság döntését a Kossuth Rádióban: "Lehet azt mondani megint, hogy kettős mérce, de én nem pufognék, hanem inkább belátnám azt, hogy hatalmas összegről van szó, beszélünk több mint tízmilliárd dollárnyi összegről. A rendszerváltás óta Magyarországon beruházásra ekkora pénzt még nem költöttünk. Olyan technológiáról van szó, amellyel számos nyugat-európai ország rendelkezik, részt akarnak venni az üzletben, az Európai Unió pedig védi az érdekeiket. Így van ez már csak: ahol hús van, ott légy is van."

Meglátásában lehetett valami: egy évvel később a bizottság lezárta az eljárást, zöld utat adva a paksi bővítésnek. Ehhez azonban az is kellett, hogy az egyeztetések során a magyar kormány rávegye az oroszokat, hogy a beruházás értékének 55 százalékát EU-s közbeszerzéseken osszák szét. A legnagyobb ilyen közbeszerzés a turbinaszigetek megépítése. Tavaly nyáron írták ki rá a tendert, és ezen a héten hirdettek győztest.

Ezt eleve nem az oroszoknak szánták

Iparági szakértők már évekkel ezelőtt azt mondták a 444-nek, hogy az új erőművek műszaki specifikációját eleve úgy készítették el a magyar oldalon, hogy a turbinára vonatkozó igények inkább a nyugati cégek termékeihez illeszkedjenek. Olyan turbinát írtak elő, aminek gyártásában a GE-hez tartozó Alstomnak és a Siemensnek van a legnagyobb tapasztalata a világon. (Konkrétan azt írták elő, hogy percenként 1500-szor forduljanak meg a lapátok.)

A húsról és legyekről szóló nyilatkozata után két hónappal Orbán Viktor a Parlamentben fogadta a GE konszern amerikai alelnökét. A találkozó után azt mondta, hogy reméli, "a projektben amerikai – orosz együttműködés valósulhat meg". 

A németek elcsúsztak a Krímen

Sokáig nagyon élénken érdeklődött a munka után a német Siemens is, a cég elnök-vezérigazgatója már 2015 novemberében bejelentette a Handelsblattnak adott interjújában, hogy szívesen megcsinálnák a paksi turbinákat. És ugyan a Siemens tavaly nyáron megkezdte budapesti turbinalapátgyárának bővítését, a paksi tenderre végül a cég nem jelentkezett.

Valószínűleg azért nem, mert tavaly nyáron hatalmas botrány lett abból, hogy a cég négy Oroszországba szállított gázturbináját a megszállt Krím-félszigeten akarták munkába állítani, márpedig ez sértette az EU-s szankciókat. A Siemens azt állította, hogy nem tudták, hogy oda vinnék a turbinájukat, és bejelentették, hogy minden további üzletet felfüggesztenek orosz állami vállalatokkal. Márpedig a Roszatom állami vállalat, és pont azokban a napokban kellett volna jelentkezni a paksi turbinatenderre, amikor a Siemens a fenti nyilatkozatra kényszerült.

Aligha Magyarországon gyártják majd a turbinákat

A GE-nek is van turbinákkal foglalkozó gyára Magyarországon, Veresegyházán, de az jelenleg nem alkalmas egy ekkora munkára. Ott most elsősorban alkatrészeket gyártanak és javítanak, a paksinál sokkal kisebb turbinákhoz. A legnagyobb teljesítményű turbina, amit ott most el lehet készíteni, 55 MW teljesítményű. Paksra viszont két darab 1200 MW-os turbina kell.

A GE a francia Alstom felvásárlása nyomán lett képes nukleáris erőművekhez turbinát gyártani Európában, nem véletlen tehát, hogy az Alstommal indult konzorciumban a GE magyarországi leánya a Roszatom pályázaton. Az Alstom nukleáris erőművekhez jelenleg négy európai gyárban tud turbinát készíteni: ebből kettő Franciaországban van (Nantes és Belfort), egy Lengyelországban (Wroclaw), és egy Portugáliában (Setubal).

Klaus Mangold jól elintézte

A GE-hez tartozó Alstom azért is tűnt nagy esélyesnek mindig is, mert ennek a cégnek igazgatótanácsi tagja Klaus Mangold német üzletember. 

A kiváló orosz kapcsolatokkal bíró, hazájában Mr. Russia-nak is becézett Mangoldot 2012-ben Lázár János mutatta Orbán Viktornak, és a magyar kormány hamarosan tanácsadóként szerződtette. 

Nem lehet tudni, hogy pontosan milyen tanácsokat adott, de az egészen biztos, hogy segített tető alá hozni a paksi megállapodást, és közvetíthetett Oroszország és az Európai Bizottság felé is. Hogy az oroszokkal jóban van, az köztudomású, elsősorban abból él, hogy nyugati cégeket hoz össze oroszokkal. Brüsszeli kavarásáról pedig akkor indultak meg a találgatások, amikor megírtuk, hogy Günther Oettinger volt energetikai biztost a magángépén hozta 2016 tavaszán Magyarországra. Erről sokáig igyekeztek az érintettek hallgatni, és Mangold tanácsadói szerződéseire is csak akkor derült fény, amikor Ottinger magyarázkodni kényszerült, és az utazás költségeit e szerződésekre hivatkozva közvetetten a magyar államra tudta hárítani.

Mangold egy másik érdekeltségén, a frankfurti Rothschild befektetési bankon keresztül is segítette a magyar kormányt Paks bővítésében. A bank elemzői készítettek 2015 szeptemberében egy tanulmányt arról, hogy a paksi beruházás jó üzleti befektetés, mert meg fog térülni, és ezt a magyar kormány bizonyítékként használta az Európai Bizottsággal folytatott vitájában. Az elemzéssel szemben magyarországi zöld szervezetek és az osztrák kormány több másikat mutatott be, amelyek szerint a beruházás bukásra van ítélve. (Ezeket itt és itt mutattuk be.)

Az európai és amerikai ipari konszernek bevonása biztosan megkönnyíti, hogy Nyugaton elnézőbbek legyenek a paksi bővítéssel, és Klaus Mangold már kétszer is keresett az üzleten: egyrészt a magyar kormány tanácsadójaként, másrészt az Alstom részvényeseként és menedzsereként is.