Két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte első fokon a Szekszárdi Törvényszék Krisztiánt, aki 2015 és 2017 között az orosz szakadárok oldalán harcolt az ukrán hadsereg ellen, Donyeckben, Kelet-Ukrajnában. Az ítélet nem jogerős.

Krisztián ellen háborús bűncselekmény miatt emeltek vádat, a magyar törvények szerint ugyanis tiltott toborzásnak minősül az, ha valaki a szövetséges fegyveres erőkön kívül más ország haderejébe önként belép.

A férfi 2015-ben utazott ki a szakadár Donyecki Népköztársaságba, hogy ott Ukrajna ellen harcoljon, illetve saját elmondása szerint azért, hogy békefenntartóként részt vegyen a háború utáni újjáépítésben. Arra számított ugyanis, hogy mire ő kiér, már véget érnek a harcok Kelet-Ukrajnában.

Krisztián az utolsó szó jogán arról beszélt, hogy minden normális társadalomban el kell végezni olyan feladatokat, amik nem kellemesek, vagy amikkel a többség nem szívesen néz szembe, szerinte a zsoldoskatonáé ilyen munka.

A Donyecki Népköztársaság, ahová Krisztián 2015-ben kiutazott, egy nem létező ország. Kikiáltották ugyan, de a nemzetközi szervezetek nem ismerik el, és orosz támogatással folyamatos harcot folytat Ukrajnával, amely szakadár területnek tekinti. Ukrajna és a két szakadár tartománya közötti véres harcokban az utóbbi években rengetegen meghaltak, köztük legalább tíz magyar, akik az ukrán sereg oldalán harcoltak.

Krisztián nem sokkal azután utazott ki, hogy leszerelt a magyar rendőrségtől, ahol 12 éven keresztül volt rendőr. Ő erről azt mondta, felettese elbeszélgetett vele, és megkérte, hozzon meg egy döntést.

Donyeckben aztán jelentkezett a hadseregbe, kiképzésen vett részt, majd harcba állt, és egészen 2017 őszéig katona is volt. Ezalatt az idő alatt megsérült, majd felépült, és két kitüntetést is kapott:

• Az Internacionalista Harcos kitüntetést
  
• és a Spárta Zászlóalj Kiválóság Kitüntetést.
  

A férfi tárgyalása tavaly decemberben kezdődött a Szekszárdi Törvényszéken. Krisztián semmit sem tagadott, egyszerűen csak kijelentette, hogy szerinte ez nem bűncselekmény. Vallomása szerint ő arra számított, hogy egyfajta békefenntartó küldetésre vállalkozik.

Ezt két dologgal magyarázta.

Egyrészt azzal, hogy akkoriban írták alá a minszki tűzszüneti szerződést, így nem számított arra, hogy egy tényleges háborúba csöppen.

Másrészt azzal, hogy hallott róla, hogy a Jobbik országgyűlési képviselője, Gyöngyösi Márton kiutazott a térségbe, hogy az ott zajló választások tisztaságát ellenőrizze, majd azt mondta, hogy törvényesen lezajlottak a választások. „Okkal feltételezhettem azt, hogy egy rendezett státuszú helyre megyek, hiszen az országgyűlési képviselők is ott voltak” - mondta.

Elmondta azt is, hogy a kétéves kaland végül egyáltalán nem volt sétagalopp, és a bíróság előtt állította, hogy már az első évben haza akart jönni, csak egyszerűen nem tudott. Az orosz-ukrán határon visszafelé nem léphetett át, ugyanis arra a határszakaszra nem volt érvényes az orosz vízuma. A zöldhatárt pedig nem akarta megkockáztatni, egyrészt, mert nem akart illegális határátlépést elkövetni, másrészt meg - ahogy ő mondta - ott nem viccelnek a határon.

Krisztián azt állította, hogy a 2016-ban megkötött, ténylegesen leírt katonai szerződését (amelynek katonakönyvét meg is találták nála), csak azért írta alá, mert a katonai szolgálat által donyecki papírokat kaphatott, amelyekkel már átléphette az ukrán-orosz határt. Végül 2017 őszén ezt meg is tette, és Moszkván keresztül hazajutott. Ekkor a magyar hatóságok már körözték, de ő ezzel nem törődött. A repülőtéren kapcsolták le.

A első tárgyalásán az ügyész rákérdezett, hogy a férfi mennyire volt tisztában azzal, hogy Magyarország nem ismeri el országként a Donyecki Népköztársaságot. Erre Krisztián azt mondta, csak kapkodta a fejét azon, mi megy most Skóciában, Barcelonában, így azt gondolta, csak idő kérdése, hogy ez megtörténjen. „Én abban hittem, hogy elindult egy rendezési folyamat, amelynek a részese lehetek” - mondta.

Az ügyész ezután rákérdezett, akkor miért nem a magyar államon keresztül akart becsatlakozni ebbe a rendezési folyamatba. A végig kimérten, és összeszedetten beszélő férfi hangjából egyedül ekkor lehetett kiérezni erős érzelmeket.

„Magyar részről nem akarok semmiben se részt venni. Én ezt az országot 21 évig szolgáltam, kutyaként bocsátottak el. Semmilyen módon nem akarom ezt az országot tovább szolgálni, én majd megtalálom magamnak a munkalehetőséget”

- mondta.

Az ítélet indoklásában a bíró arról beszélt, hogy a vádlott részletes, feltáró vallomást tett, csak bűnösségét vitatta, de a tényeket, tehát hogy Donyeckbe ment katonának, azt nem. Azt mondta, hogy a törvény szempontjából nem számít, hogy Krisztián békefenntartó feladatra számított-e, a lényeg, hogy önként lépett be egy nem szövetséges ország hadseregébe, ami tilos. A bíró szerint ráadásul Krisztián, aki saját bevallása szerint is követte a sajtóban az Ukrajnáról szóló tudósításokat, így tudhatta, hogy hiába voltak kísérletek, valójában nem lett tartós tűzszünet Kelet-Ukrajnában.

A bíróság enyhítő körülményként értékelte, hogy

• Krisztián részletes vallomást tett,
  
• hogy mióta hazaért, igyekezett rendezni a körülményeit,
  
• és hogy egy kevéssé ismert bűncselekményről van szó, amiért Magyarországon még soha nem ítéltek el senkit, így nem volt a köztudatban.
  

Súlyosító körülmény volt, hogy

• Krisztián ténylegesen harcolt is Kelet-Ukrajnában,
  
• és hogy ezért külföldi zsoldot kapott.

Az ügyészség súlyosításért, és végrehajtandó szabadságvesztését fellebbezett, Krisztián elfogadta és igazságosnak nevezte az ítéletet.