Két szomszédos európai országban egészen ellentétes dolgok zajlottak a Soros-család és a Nyílt Társadalom Alapítvány körül néhány nappal ezelőtt. Pénteken Magyarországon arról szóltak a hírek, hogy az alapítvány a kormányzati támadások hatására 34 év után elhagyja Budapestet, mire a miniszterelnök közölte, nem hullat ezért könnyeket.
Ugyanekkor a szomszédos Szerbia fővárosában, Belgrádban Aleksandar Vučić elnök és Soros György fia, Alexender Soros, a Nyílt Társadalom Alapítvány igazgatótanácsának elnökhelyettese találkoztak, a találkozóról pedig közös képet, és nyilatkozatot is kiadtak.
A hivatalos elnöki közlemény szerint Szerbia európai integrációjáról, a vállalkozásfejlesztésről és a szerbiai romák helyzetéről beszéltek. A vajdaság.ma beszámolója szerint Alexender Soros elmondta, készen áll, hogy még jobban támogassa a reformokat, az állami intézmények kapacitásának és a demokratikus folyamatoknak az erősítését Szerbiában. „Szerbiának lehetősége van kihasználni európai és nemzeti erőforrásait, hogy javítson Szerbia legveszélyeztetettebb polgárainak helyzetén, köztük a romákén is.”
Vučić elnök pedig megköszönte, hogy az alapítvány fellép azért, hogy a Regionális Együttműködési Tanács által vezetett Romák Integrációja 2020 nevű kezdeményezés székhelye Belgrádban legyen, a szerb kormány védnöksége alatt. Ez azt jelenti, hogy a berlini roma művészeti és kulturális központ mintájára a szerb fővárosban is nyílthat egy hasonló. (Vučićnak egyébként nem ez volt az első találkozása Alexender Sorossal, sőt, tavaly ősszel Soros Györggyel is találkozott, és azt mondta, nagyon érdekes volt a megbeszélés.)
Eközben Budapesten a Fidesz médiája kórusban gyalázta buzizva Alexender Sorost.
A két jelenet közötti kontrasztnál már csak az látványosabb, ha megnézzük, a szereplők közül ki hol tartott húsz évvel ezelőtt.
1998-ban Aleksandar Vučić 28 évesen Szlodoban Milosevics kormányának információs minisztere lett, így pedig az állami propagandáért és a független sajtó megregulázásért is felelt. Akkor Európa legszigorúbb médiatörvényét alkotta meg, és szerb tálib-nak is nevezték. A Szerb Radikális Párt tagjaként a legkeményebb Nyugat-ellenes nézeteket hangoztatta. Eközben, az első Orbán-kormány idején a szerb ellenzéknek Magyarországon segítettek felkészülni és szerveződni Milosevics rendszere ellen, amerikai segítséggel. A szerb civil szervezeteket pedig akkor Soros György Alapítványa is támogatta, akiket a szerb kormány természetesen gyűlölt ezért.
Innen jutottunk el a mai helyzetig.
A fordulatok ellenére viszont arról azért egyáltalán nincs szó, hogy a gyűlöletkampányba fulladó Magyarországgal szemben Szerbia a civiltársadalom bezzegországávé vált volna.
Hogy a Fidesz mekkorát változott azóta, azt jól ismerjük, de Aleksandar Vučić legalább ekkora fordulatot hajtott végre közben. Milosevics bukása után, a kétezres évek közepén még bőven ultranacionalista színekben játszott, aztán felismerte, hogy ilyen politikával nem fognak választást nyerni. Egyik pillanatról a másikra újracsomagolták magukat nyugatbarát, az EU-csatlakozás iránt elkötelezett politikai erővé, ami a felszínen megtisztította magát a sötét radikális múlttól - így jött létre a Szerb Haladó Párt, ami 2012-re kormányra is került. (Valami ilyesmi lett volna a Jobbik terve is.)
Vučić eleinte látványos korrupcióellenes hadjáratot vezetett, ami kezdetben népszerű is volt. Aztán lassan kiderült, a korrupcióellenes hadjárattal egyre inkább a politikai ellenfelekkel számolt le, a nyugatias máz alatt pedig egyre autokratikusabb rendszert épített ki. Miután tavaly miniszterelnökből elnök lett, Belgrádban már tömegek tüntettek ellene, és sokak szerint az erdogani útra lépett.
„Kérem, az egy régi, lezárult része az életemnek, ma már hibának tartom az akkori véleményemet, de ezt ezerszer elmondtam már a kollégáinak, azóta megváltozott a felfogásom. Jó lenne, ha a mostani teljesítményem alapján ítélnének meg, nem pedig az alapján, hogy mit csináltam 17 évvel ezelőtt” - mondta a hvg.hu beszámolója szerint még 2016-ban, amikor információs miniszteri múltjáról kérdezték egy nemzetközi konferencián.
Az viszont már nem a múlt, hogy a sajtót ismét maga alá gyűrte, olyan módszerekkel, amelyek pontosan ismerősek lehetnek Magyarországról. A lapok egy részét kormányközeli üzleti körök foglalták el, a bulvármédia pedig olyan kíméletlen politikai fegyver lett, hogy a tavalyi kampány már sokak szerint a milosevicsi időket idézően mocskos volt. Politikai ellenfeleit jellemzően nyugati ügynöknek és bűnözőnek bélyegezték, személyes adataikat a titkosszolgálat segítségével szivárogtatták ki. Volt, akit azzal vádoltak, hogy megölte egy barátját - aki egyébként öngyilkos lett. Hol is láttunk ugyanilyet?
A kormányközeli lapokban és politikusi nyilatkozatokban pedig van sorosozás is bőven, a kormányellenes tüntetések mögött általában őt látják, és sokszor megjelenik az a vád is, hogy destabilizálni akarja Szerbiát. Ott viszont Soros inkább az amerikai befolyás szimbóluma, és mindez ott nem a kormány politikájának kifejezett központi eleme.
„Nem zaklatják az alapítványt, bár a közelmúltban is megjelentek durva cikkek a szerbiai sajtóban. Azok nem Soros Györgyöt támadták, hanem azzal foglalkoztak, mekkora amerikai segítséget kapnak a szerbiai civil szervezetek. Vannak olyan körök, amelyek napirenden tartanák az ügyet, de úgy tűnik, a kormány egyelőre nem partner ebben” - mondta a szerbiai Open Soicety volt vezetője, Sonja Licht tavaly a hvg-nek.
Hogy Vučić közben mégis Alexender Sorossal fényképezkedik, és még iroda is nyílhat Belgrádban, annak magyarázata az ország helyzete. Az EU-n belülről lázadó Magyarországgal szemben Szerbia pont, hogy befelé törekszik az EU-ba, az ilyen országokon pedig sokkal inkább számon kérik a nyugati politikai kultúra legalább felszíni betartását. (Szerbia 2025-re lehet az EU tagja, aminek még számos buktatója lehet - el kellene ismerniük Koszovó függetlenségét, és lehet, hogy Horvátország sem fog olyan egyszerűen belemenni.) Vučić pedig el is játssza, amit a Nyugat kér tőle.
Ennek leglátványosabb jele az volt, hogy miközben 2015 szeptemberében Orbán Viktor kerítést húzott fel a határra, Vučić nyilvánosan menekülteket ölelgetett.
Miközben a szerb belső viszonyok egyre autokratikusabbak, Vučić a Nyugat szemében a balkáni stabilitás megtestesítőjének látszik, és gesztusokat is tesz, például a civil szervezetekkel szemben.
Közben a Nyugat és Ororszország között egyensúlyozni is próbál, és nemcsak azért, mert Oroszország a pravoszláv testvérország. Miközben gazdaságilag az EU lényegesen fontosabb partnere Szerbiának, a fegyvereket például Moszkvából vásárolják. Az elnök decemberben Moszkvába utazott, majd azt mondta, az orosz-szerb viszony az EU-csatlakozás után sem fog megváltozni.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.