Akármi lesz a Trump elleni vizsgálat vége, abba beleremeg Amerika

Donald Trump tegnap is azzal foglalatoskodott a Twitteren, hogy az általa következetesen „Mueller Boszorkányüldözéseként” emlegetett oroszügyi vizsgálat leállítását követelte, immár sokadjára, és egyébként most is hamis állításokra alapozva. Annak ellenére, hogy - akármennyire felfoghatatlan ez magyar fejjel - az oroszokkal való összejátszás után nyomozó különleges ügyészt, 

Robert Muellert a saját minisztériuma kérte fel és ruházta fel széles jogkörökkel.

Robert Mueller érkezik egy szenátusi meghallgatásra 2017 júniusábanFotó: ALEX WONG/AFP

Ennek megfelelően Trump saját igazságügyi miniszterhelyettese, Rod Rosenstein tartotta azt a sajtótájékoztatót, amelyen bejelentették: vádat emelnek 12 orosz hírszerző tiszt ellen. (Az már Trump sajátos vezetési módszereiről és a kormányon belüli káoszról árul el sokat, hogy az általa kinevezett Rosenstein menesztését is fontolóra vette korábban.)

Ritkán kerül nyilvánosságra ilyesmi

A 29 oldalas vádiratot bárki elolvashatja, és kivételesen érdemes is belenézni az eredetibe. Ez ugyanis az egyik legaprólékosabb leírása az orosz kiberhadviselésnek. A titkosügynökök munkájának ugyebár meglehetősen fontos feltétele, hogy titkos legyen, ehhez képest itt 

az orosz katonai hírszerzés, a GRU tisztjeiről név szerint, pontosan leírják, hogy melyik egységnél és milyen rangban szolgáltak, milyen álneveket használtak, 

sokszor percre pontosan megadva, hogy mikor mit csináltak, és azt is, hogy ezzel milyen bűncselekményt követtek el. De még azt is közzé teszik, hogy melyik utca hány szám alatt történt a munkavégzés.

Egy oldal a vádiratból a vádlottak legfontosabb adataival

„Történelmi távlatból sem tudnék példát mondani a megnevezés és megszégyenítés ilyen szintjére” - mondta Thomas Rid, a John Hopkins Egyetem stratégiai elemzője. „Ennek komoly elriasztó hatása lehet. Ha ilyen munkát vállalsz, most már tudod, hogy a nevedet viszontláthatod egy vádiratban.”

A vádirat a felelősök megnevezése mellett szisztematikusan feltárja, 

  • hogyan törték fel az orosz hírszerzők a Demokrata Párt és a Clinton-stáb levelezését adathalász e-mailekkel, 
  • hogyan juttatták el a megszerzett levelek részleteit újságírókhoz, különösen egy meg nem nevezett szervezethez (amely a leírás alapján nagyjából csak a WikiLeaks lehet), 
  • hogyan fizették kriptovalutával a szükséges kiadásokat a pénzmosással is vádolt gyanúsítottak,
  • és hogyan törtek be választási szervek adatbázisaiba és lopták el 500 ezer amerikai adatait.

Ez egy bírósági irat, amely a 12 orosz hírszerző tevékenységére koncentrál, és bár kijelenti, hogy az orosz beavatkozás célja az elnökválasztás befolyásolása volt, arra már nem tér ki, hogy milyen irányba akarták befolyásolni annak eredményét. Akkor sem, ha az amerikai titkosszolgálatok és Trump miniszterei is kimondták már a nyilvánvalót, miszerint Trump győzelme érdekében dolgoztak.

A vádiratnak a konkrét eseten túlmutató jelentősége is lehet: 

kézzelfoghatóvá teszi, hogy mit jelent a százezerszer leírt és elmondott orosz beavatkozás

Ami viszont korántsem csak Amerikában jelent veszélyt, hanem például szinte az összes uniós tagállam próbál küzdeni ellene. Ezek az országok most kaptak egy mintát, hogyan lehet feltárni a központilag irányított kiberbűnözést és megnevezni a felelőseit. Ez akkor is látványos eredmény, ha Oroszország nyilvánvalóan nem fogja kiadni a saját hírszerzőit.

Trump embereit bebörtönözni nem kell félnetek jó lesz

Mueller megbízatása elsősorban a Trump-kampány és a Kreml közötti összejátszás felderítésére szól, de ebben a konkrét esetben nem nevez meg amerikai állampolgárokat. Több olyan részlet is akad azonban, amely az összejátszás felé mutat. Az egyik ilyen, amikor Trump egy kampánybeszédében belemondta a kamerába, hogy arra kéri az oroszokat, találják meg Hillary Clinton kitörölt e-mailjeit, és hozzák őket nyilvánosságra. Később azt mondta, hogy ez csak tréfa volt, de a vádirat szerint az orosz hírszerzés komolyan vette: aznap próbálták először feltörni Clinton személyes levelezését. (A vádiratban csak a dátum szerepel, ez az összefüggés nem.)

Az viszont szerepel benne, hogy a hírszerzők egyik aliasa, a Guccifer 2.0 néven futó hacker kommunikált a Trump-stáb egyik magas rangú tagjával, bár az üzenetváltás - vagy annak ismert része - elég rövid és semmitmondó. Ennél is érdekesebb, hogy Muellerék bizonyítékot találtak rá, hogy egy meg nem nevezett - de nyilvánvalóan republikánus - képviselőjelölt terhelő információkat kért és kapott Guccifertől a feltört demokrata szerverekről.

Mueller vizsgálata több mint egy éve tart, és Donald Trump hívei gyakran hangoztatják, hogy nem ért el szinte semmit. Valójában eddig 

összesen 32 ember és három cég ellen emelt vádat 191 vádpontban.

A 12 orosz hírszerző mellett a legnagyobb tétel az a 13 orosz magánszemély és 3 jogi személy, akiket februárban gyanúsított meg azzal, hogy Trump érdekében befolyásolták az elnökválasztást. Közülük hármat csalással, ötöt identitáslopással vádolt meg a különleges ügyész. Az orosz trollfarm, az Internetkutatási Intézet alkalmazottai hamis amerikai személyazonosságokat hoztak létre, és közösségi oldalakat üzemeltettek, amelyeken a Clintonnak ártó álhíreket terjesztettek, de politikai nagygyűlések szervezésében is részt vettek, és reklámidőt is vásároltak. 

Egy másik orosz, a titkosszolgálatokkal kapcsolatban álló Konsztantin Kilimnik ellen az a vád, hogy megpróbálta befolyásolni a tanúkat Paul Manafort ügyében (róla mindjárt szó lesz). De az oroszokon kívül 

Trump kampánycsapatának fontos tagjai is vád alá kerültek, többen beismerő vallomást tettek és vádalkut kötöttek, ami további terhelő információk beszerzését teszi lehetővé.

A Mueller vádpontjaiban magukat bűnösnek valló személyek fotóit tartják tüntetők egy képviselőházi bizottsági ülésen július 12-énFotó: SAUL LOEB/AFP

Michael Flynn 

nemzetbiztonsági tanácsadó, aki 24 nap után volt kénytelen távozni a Trump-adminisztráció egyik legfontosabb pozíciójából, beismerte, hogy hazudott az FBI-nak az orosz nagykövettel folytatott beszélgetéseiről. Azóta együttműködik a nyomozással, valószínűleg azért, hogy elkerülje a más bűncselekmények miatti felelősségre vonást.

George Papadopoulos

külpolitikai tanácsadó is beismerte, hogy hazudott az FBI-nak az orosz kapcsolatairól, köztük egy olyan „professzorról”, aki azt állította, hogy terhelő információi vannak Hillary Clintonról. Ez már elég közel jár az összejátszáshoz, de Trump azzal védekezett, hogy Papadopoulos jelentéktelen szereplő volt a kampányában.

Rick Gates 

kampánytanácsadó bevallotta az FBI-nak való - Trump környezetében ezek szerint rutinszerűnek tekinthető - hazudozáson túl a banki csalás vétségét is. Ahogy Papadopoulos, úgy ő is együttműködik Mueller csapatával.

Paul Manafort

volt Trump első kampányfőnöke, ő a legnagyobb hal Flynn mellett. Tagadja az ellene felhozott vádakat, és börtönben várja július végi első tárgyalását, mivel a vád szerint befolyásolni próbálta a tanúkat. Manafort ellen pénzmosás, banki csalás, adócsalás miatt emeltek vádat, illetve azért, mert nem jegyeztette be magát idegen ország (az oroszbarát Ukrajna) ügynökeként.

Paul Manafort az elnök-jelölttel és lányával a republikánus nagygyűlésenFotó: CHIP SOMODEVILLA/AFP

Trumphoz közvetlenül nem, csak Manaforthoz és Gates-hez kötődik Alex van der Zwaan holland ügyvéd, egy orosz oligarcha veje, aki Ukrajnában dolgozott együtt a Trump-kampány két prominensével. Az ő ügyében született az első ítélet, 30 napot ült börtönben, miután beismerte, hogy hazudott az FBI-nak. Utána mehetett vissza Hollandiába.

Még ennyi kapcsolat sincs a Trump-kampány és Richard Pinedo között: a kaliforniai férfi véletlenül csöppent az ügybe, amikor hamis bankszámlákat nyitott orosz ügyfeleknek, akikről nem tudta, hogy az elnökválasztás meghackelésén ügyködnek. Ettől függetlenül elismerte a személyazonossággal való visszaélés bűntettét.

A java még hátra van

Ahogy a fentiekből kiderül, a különleges ügyész eddig főleg két vonalon mozgott: részletesen feltárta a hackelésben és álhírgyártásban részt vevő oroszok módszereit, megnevezte és vád alá helyezte őket, másrészt pedig vádalkukat kötött néhány Trumphoz közel álló emberrel, akik esetleg érdemi információkkal szolgálhatnak a kampány belső működéséről. De a legnagyobb falat Manafort, akinek illegális, a Kreml-közeli politikai alvilághoz kötődő bizniszeiben ástak mélyre. Ez segíthet felderíteni a Trump-kampány és a Kreml közötti esetleges kommunikációs útvonalakat, de arra is jó lehet, hogy sikerüljön belekényszeríteni egy vádalkuba. Korábbi tldr-cikkünkben azt írtuk: „Mueller régi motoros, amit csinál, az pedig már-már tankönyvi példája annak, hogy egy nyomozást vezető ügyész miként próbál nyomást gyakorolni egy potenciális koronatanúra.”

Mueller vizsgálata módszeresen halad és közelít az igazán forró kérdésekhez. Csak a Fehér Háztól több tízezer oldalnyi dokumentumot kaptak, száznál is több embert, köztük 20 kormányzati tisztviselőt hallgattak meg. Eddig Trump tucatnyi munkatársáról írta meg a sajtó, hogy a kampány alatt kapcsolatban álltak oroszokkal - ezekről nyilván Mueller is tud, és lehet köztük olyan, aki eljut a bíróságig. De az elnöknek van félnivalója régebbi üzletei miatt is, például mert rengeteg titkolózó, a posztszovjet térségből érkező vevő vásárolt készpénzért ingatlant tőle, ami felveti a pénzmosás gyanúját. A veszéllyel Trump is tisztában lehet, mert a New York Times-nak elég egyértelműen arra célzott, hogy 

ha a családja pénzügyeit kezdi firtatni, akkor Muellernek mennie kell.

Trump családja: Melania, Ivanka, Eric és az ifjabb Donald.Fotó: AFP PHOTO / ROBYN BECK

És éppen az ilyen mondatok és tettek jelenthetnek további alapot a másik súlyos vád, az igazságszolgáltatás akadályozásának bizonyításához. Ez az, amibe Nixon belebukott. Nem véletlen, hogy Trump legújabb közlése szerint 

csak akkor lenne hajlandó leülni Muellerrel, ha az nem kérdezheti az igazságszolgáltatás akadályozásáról,

amiről pedig már szép számban gyűltek össze bizonyítékok, például mára dokumentumok is bizonyítják, hogy Trump az oroszügyi nyomozás miatt rúgta ki James Comey FBI-igazgatót.

És ha kirúgja Muellert is?

Nagyon valószínű, hogy ha Mueller folytatja a vizsgálatot, akkor további vádemelések következnek, és a villámok egyre közelebb csapdosnak majd az elnökhöz. De Trumpnak hatalmában áll, hogy menessze a különleges ügyészt, illetve a vizsgálatot felügyelő miniszterhelyettesét, Rosensteint is lapátra teheti, ha az ebben a jogállamiságot szembeköpő eljárásban nem akar részt venni (ami eddigi pályája alapján valószínű). 

Egy ilyen lépés minden korábbi elnökség alatt totális alkotmányos válságot és politikai pánikot okozott volna.

Trump és szövetségesei azonban már régóta folytatnak intenzív lejárató kampányt Mueller, az FBI és úgy általában az amerikai igazságszolgáltatás ellen. Ennek az egyik célja az lehet, hogy le tudják nyomni a szavazóik torkán, ha Trump elzavarja az őt vizsgáló ügyészt, vagy ha az valami súlyos váddal áll elő az elnökkel vagy családjával szemben. 

Demokrata képviselők sajtótájékoztatón állnak ki Mueller mellettFotó: ALEX WONG/AFP

A Washington Post véleménycikke szerint csak rosszul sülhet el az egész: 

  • ha Mueller talál valami durvát, esetleg megvádolná Trumpot, a republikánusok még mindig meggyőzhetik a választóikat, hogy ez boszorkányüldözés, minden hazugság, csak az igazságszolgáltatás korrupt és összeesküdött Trump ellen;
  • ha viszont Mueller nem emel vádat az elnök és/vagy közvetlen környezete ellen, akkor azt úgy tudják majd eladni, hogy nem történt semmi, a nagyszerű és független igazságszolgáltatás végleg tisztázta Trumpot, csak a korrupt ellenzék és média esküdött össze Trump ellen.

A Trump-ellenes szavazók pedig mindkét esetben elvesztenék a hitüket abban, hogy bárminek következménye lehet a hazájukban - így a pesszimista vélemény, amely szerint mindez pont ahhoz vezetne, ami az orosz befolyásolás egyik fő célja volt: a demokráciába vetett bizalom összeomlásához.

De még ha kirúgják is Muellert, a már benyújtott vádiratok valószínűleg akkor is végigfutnának a bíróságokon, börtönbüntetéssel fenyegetve a Trump-kampány tagjait. Mások pedig arra emlékeztetnek, hogy ha az őszi kongresszusi választások után a demokraták kerülnek többségbe a szenátusban és a képviselőházban, akkor megfelelő indokkal, például 

Mueller vizsgálatának eredményeire hivatkozva beindíthatják az alkotmányos vádemelési eljárást, az impeachmentet, amellyel Donald Trump lemondatható.

A brutális válság és a politikai showműsor ebben az esetben is garantált.