3:1-re nyerte a vasárnap este a madridi Santiago Bernabeu stadionban végre lejátszott Libertadores-kupa döntő visszavágóját az argentin River Plate a Boca Juniors ellen, és ezzel pont került a futballtörténelem egyik legvontatottabb, legfordulatosabb és legfárasztóbb drámájának végére. A nagyon komoly biztonsági intézkedések közepette lejátszott meccsen balhé nem volt, de azon kívül szinte minden. 

A két Buenos Aires-i rivális első meccsét még csak a szakadó eső miatt kellett elhalasztani november 10-én, a visszavágó kezdő sípszójára viszont egy örökkévalóságot kellett várni és egy másik kontinensre utazni. A 2:2-re végződő első meccs után két héttel kellett volna lejátszani a másodikat a River Plate pályáján, de a Boca játékosainak a meccsre tartó buszát a hazai szurkolók megdobálták, az ő szétkergetésükre bevetett könnygáz pedig a betört ablakokon keresztül a vendégjátékosok szemébe ment. Ennek eredményeként előbb egy nappal, majd két teljes héttel halasztották el a visszavágót, amit aztán ki is tiltottak Argentínából, és végül a Real Madrid stadionjában talált otthonra. 

A pattanásig feszült hangulatot egyértelműen a Boca viselte jobban, az első félidő a kék-sárga csapaté volt. A River védelme és középpályája egymásra halmozta a megmagyarázhatatlan hibákat, és tulajdonképpen szerencséjük volt, hogy csak a 44. percben kaptak gólt, amikor egy gyors Boca-kontrát Dario Benedetto fejezett be:

A második félidőben azonban, akárcsak az első meccsen, a River taktikai fegyelme és erősebb játékoskerete fokozatosan felülkerekedett a Boca izomfociján. És azon is, hogy az uruguayi bíró érthetetlen módon egy egészen egyértelmű tizenegyest sem adott meg nekik. A pálya akkor kezdett végképp a Boca kapuja felé lejteni, amikor az 59. percben a Riverbe beállt a kolumbiai Quintero, aki hiába maradt le az első óráról, így is a meccs legjobbja lett.

A piros-fehérek végül a 68. percben egy gyönyörű akció végén, Lucas Pratto révén tudtak kiegyenlíteni:

A 90. percig több gól nem esett, azon kívül viszont gyakorlatilag minden, ami egy focimeccsen megtörténhet, még tizenhatoson belülről elvégzett közvetett szabadrúgás is. És európai szemmel nézve kifejezetten sok nagyon durva, semmilyen büntetést nem vonzó szabálytalanság. 

A hosszabbítás kezdetekor a semleges nézőnek már az volt az érzése, hogy ezt a végtelen döntőt az isten sem menti meg a tizenegyespárbajtól. Azonban a 93. percben az uruguayi Cunha felmutatta a második sárgát a Boca középpályásának, Wilmar Barriosnak, pedig a kolumbiai talán még csak szabálytalan sem volt. Innentől kezdve a Boca már csak abban bízhatott, hogy sikerül a hátralévő 27 percet fetrengéssel, időhúzással és szabálytalanságokkal kihúzniuk.

A 109. percben azonban Quintero 17 méterről irtózatosan nagy gólt lőtt, és innentől kezdve a Boca már csak a csodára számíthatott:

Becserélték a nagy öreg Tevezt, a végén azonban már nemhogy tízen, hanem csak kilencen támadtak, mivel a szerencséltlenül lépő Gagónak is le kellett bicegnie. A 120. percben azonban még így is eljutottak egy kapufáig, de többre már nem futotta, és a hosszabbítás hosszabbításban az üres kapujukba megkapták a kegyelemdöfést is:

Ez volt a River Plate negyedik Libertadores-győzelme. Néhány nap múlva a Klubvilágbajnokságon megpróbálhatnak még egy szinttel feljebb lépni.