Meglehetősen hülye helyzetbe játszotta magát Donald Trump 2018 decemberében, amikor konzervatív szurkolótábora lelkes biztatására úgy döntött, érdemes vállalnia a kormányzat leállásának kockázatát azért, hogy végre megvalósíthassa legfőbb választási ígéretét, a mexikói határra építendő falat. Azt a falat, amit hívei két évvel a választások után is skandálva követelnek az elnöksége második évében is folyamatosan kampányturnézó elnöktől, és amiről Trump amúgy már többször állította, hogy Mexikó már ki is fizette, sőt, már fel is épült.

Arról a falról, amit tanácsadói csak szimbólumnak szántak, afféle memóriagyakorlatnak, hogy a forgatókönyvtől rendre eltérő jelöltet valamivel rávegyék, hogy a republikánus bázisnak fontos bevándorlás problémájáról beszéljen. Amit a bevándorlás republikánus ellenzői is mind inkább csak szimbólumnak, századlagos kérdésnek tartanak a bevándorlás rendkívül összetett problémájában, aminél sokkal fontosabbnak tartják például a már az Egyesült Államokban élő illegális bevándorlók, illetve a demokrata kormányzatok alatt jogi védelmet élvező, az Egyesült Államokba gyerekként érkezettek ügyét.

35 nappal később, amikor már az amerikai légiközlekedés teljes összeomlásával, az idei gazdasági növekedés lenullázódásával fenyegetett a helyzet, amiben több százezer közalkalmazott kényszerült ételadományok elfogadására, Trump teljes visszavonulót fújt. A kormányzatot újranyitották, Trump egy fillért se kapott a falára, alelnöke és főtanácsadó veje pedig már a gyermekként az Egyesült Államokba érkezettek jogi helyzetének rendezéséről készül kompromisszumot kötni a demokratákkal. Nem csoda, hogy Trump leglelkesebb rajongói is az elnököt csicskázzák már.

"A kerítés egy könnyen eladható dolog. Azok, akik nem igazán követik a témát, így azt mondhatják, hogy hát ez mindent megold, építsünk kerítést. A kerítés nem oldja meg a problémát” - mondta például 2015-ben az akkor még csak képviselő, közben Trump megbízott kabinetfőnökévé előlépett Mick Mulvaney. Mostanra Trump már rá is berágott, amikor a múlt csütörtökön, a kormányzat leállásának 34. napján azon kezdett agyalni, hogy milyen kompromisszumot köthetnének a határbiztonság kérdésében. Addigra már Trump is belátta, hogy nem nyerhet, másnap pedig bejelentette, hogy átmenetileg, három hétre feloldják a kormányzati zárlatot. A Washington Post tucatnyi kormányzati tisztviselővel, Trump bizalmas munkatársaival beszélgetve tárta fel az elmúlt hetek történéseit.

Megmondták előre

Két igen fontos republikánus szenátor, a kormányzati kiadásokat jóváhagyó szenátusi kiutalási bizottság (Senate Appropriations Committee, SAC) elnöke, illetve a nemzetbiztonság finanszírozásáért felelős szenátor, Richard Shelby és Shelley Moore Capito már tavaly júniusban négyszemközt találkoztak Trumppal. Egyrészt saját, kétpárti határfinanszírozási javaslatukról akarták győzködni az elnököt, másrészt meg lebeszélni arról, hogy a fal miatt konfrontálódjon a törvényhozással. "A kormányzati leállások nyomorultak" - mondta visszaemlékezése szerint Trumpnak Capito. Pár hónappal később ugyanerre figyelmeztette az akkor még republikánus többségű képviselőház elnöke, Paul Ryan is, mondván az politikai katasztrófa lesz.

Igaza lett, Trump megítélése a kormányzat leállásának 35 napja alatt a Fivethirtyeight összesítése alapján 42 százalékról 39 százalékra esett vissza, a republikánus szenátorok pedig már nyiltan lázongtak. Egy nappal Trump meghátrálása előtt hat republikánus szenátor is a demokratákkal szavazott a kormányzat újranyitása érdekében. Ez ugyan még kevés volt a sikerhez, de már átbillentette az erőegyensúlyt a demokraták javára.

Végül ez volt a momentum, ami után Trump is belátta, hogy nem nyerhet. Pedig előtte, a Post megfogalmazásában minden alap nélkül feltételezte (surmise), hogy az immár demokrata többségű képviselőház elnöke, Nancy Pelosi fog meghátrálni a csatájukban. Valószínűleg azt hitte, hogy Pelosi nem tudja majd kordában tartani a demokraták a novemberi, félidős választásokon rendkívül megerősödött balszárnyát. De a demokraták, szemben a republikánusokkal, egységesek maradtak.

És bár Trump még a múlt szerdán is azzal nyugtatta a bevándorlást ellenző konzervatív szervezetek képviselőit, hogy nem fog meghátrálni, másnapra teljesen egyértelművé vált, hogy az álláspontok jotányit se közeledtek a kormányzat leállásának bő egy hónapja alatt. És mert stábja ez idő alatt egyetlen olyan megoldást se tudott kitalálni, amit győzelemként lehetne eladni, végül a kormányzat ideiglenes újranyitása maradt az egyetlen lehetőség.

Trump azonban egyelőre nem akarja belátni a nyilvánvaló vereséget. Pénteki bejelentése után is arról beszélt, hogy továbbra is harcolni fog legfőbb kampányígérete megvalósításáért, akár úgy, hogy vészhelyzetet hirdet, akár a kormányzat újbóli leállítása árán is, ha február 15-ig nem sikerül megállapodni valamiben. Pedig a helyzet se változott meg, az újabb kormányzati leállás még inkább elidegenítheti Trumptól a független szavazókat, ahogy most a konzervatívokat is elhidegítette magától a megfutamodással.