A szokásosnál kevésbé eszetlen, de pénzszórás Budapestre hozni a Giro d’Italiát

Nagyjából egy év és egy hónap múlva Budapestről indul útjára a Giro d’Italia 2020-as kiadása. Az olasz körverseny a Tour de France mögött a második legjelentősebb kerékpárverseny, és sok, nagy csinnadrattával beharangozott, Magyarországon rendezett sporteseménnyel szemben tényleg milliókat érdekel a világon. De hogy van-e értelme több milliárd forintért elhozni Magyarországra, az egy egészen másik kérdés. 

Ezt kapjuk

Ma még nem tudjuk, hogy Budapest és Magyarország pontosan minek ad otthont 2020 májusában. A szervezők csak annyit hoztak nyilvánosságra, hogy a jövő évi Giro első szakasza Budapestről indul, és további két szakasz is Magyarországon lesz, mielőtt a versenyzők Olaszország felé vennék az irányt.

Menczer Tamás tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelõs államtitkár (b), Mauro Vegni, a Giro d’Italia versenyigazgatója (b2), Szalay-Bobrovniczky Alexandra humán fõpolgármester-helyettes (b3), Paolo Bellino, a Giro d’Italiát szervezõ RCS Sport ügyvezetõ igazgatója (b4), Szabó Tünde sportért felelõs államtitkár (b5), Révész Máriusz aktív Magyarországért felelõs kormánybiztos (b6) és Nagy Zsigmond, a Magyar Olimpiai Bizottság volt nemzetközi igazgatója (j) a Giro d’Italia olasz országúti kerékpáros körversenyrõl tartott sajtótájékoztatón a fõvárosi Olasz Kulturális Intézetben 2019. április 15-én.Fotó: Illyés Tibor/MTI/MTVA

Nem titkolózásról van szó, egy évvel előre még a szervezők sem tudják egy ilyen háromhetes körverseny pontos útvonalát. Kis szerencsével idén őszre legalább a magyarországi szakaszok részletei kiderülnek, addig csak találgatni lehet. Valószínűnek tűnik például, hogy az első, budapesti szakasz egy néhány kilométeres, egyenkénti indítású időfutam lehet - maga a versenyigazgató is erre utalt. Idén is egy ilyennel indul a Giro Bolognában, és az előző években, különösen amikor külföldön volt a start, ez volt a leggyakoribb. A 2018-as, Izraelből induló Giro egy alig 10 kilométeres, végig Jeruzsálemen belül kanyargó időfutammal startolt, amit két hosszú, tömegrajtos szakasz követett a közel-keleti országban, mielőtt az egész mezőny elrepült volna Olaszországba.

A másik két magyarországi szakasszal kapcsolatban még ennyit is nehéz tippelni. A nagy kérdés, hogy utána mit szeretnének a szervezők: repülőre pakolni mindenkit és minden utolsó pótkereket, vagy inkább csak egy rövid buszutat Olaszországba. Az utóbbi esetben nyilván délnyugat felé kellene indulni, és még az is elképzelhető, hogy Szlovéniát is útba lehetne ejteni, hiszen onnét Trieszt már végképp nincs messze.

Fontos szempont lehet az is, hogy makacs pletykák szerint az olasz szervezők többek közt azért is Budapesttel állapodtak meg, mert szeretnék, hogy végre egyszer a Girón is elinduljon az utóbbi évtized egyik legjobb és egyben legkarizmatikusabb bringása, a szlovák Peter Sagan. Sagan eddig mindig a Tourt választotta, ahol eddig az abszolút rekordnak számító hat darabot sikerült begyűjtenie a pontverseny győztesének (aki általában a legjobb sprinter) járó zöld trikóból. Az ő részvétele ér annyit, hogy érte akár Szlovákiát is érinthetné valamelyik „magyar” szakasz, bár persze az is lehet, hogy Sagan megelégszik azzal, hogy népes szlovák szurkolótábora Budapestre rándulhasson át a kedvéért.

Ezt adjuk

A Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint a Giro magyarországi vendégszereplése nagyjából 7,7 milliárd forintba fog kerülni az adófizetőknek. Ez a szám két nagyobb részösszegből tevődik össze: egyrészt meg kell venni a Giro tulajdonosától, az RCS Sportól a rendezés lehetőségét, másrészt meg kell teremteni a világ második legrangosabb bringaversenyéhez méltó körülményeket.

Majd talán egyszer kiderül, hogy pontosan mennyit fizettünk az RCS-nek, most csak annyit tudunk, hogy a 2020-as rajtra szintén pályázó Marseille 3-6 millió eurót szánt volna rá (1-2 milliárd forintot), és hogy tavaly az izraeliek ennél jóval többet fizettek. De ezeket az összegeket nehéz összehasonlítani, mivel Marseille-ből például sokkal könnyebb dolga lett volna az olasz csatlakozással a szervezőknek, míg Izraelből lényegesen drágább volt a repültetés. Maradjunk annyiban, hogy néhány milliárd forintnyi magyar közpénz mehet az RCS-nek, a többi pedig a tényleges rendezésre megy.

Néhány szakasznyi bringaversenyt nem annyira drága mulatság rendezni - még egy ilyen nagy körverseny esetében sem. Nem kell hatalmas létesítményeket, stadionokat vagy sportcsarnokokat emelni, sőt, még a meglévő hotelkapacitást sem bővíteni. De azért nincs is ingyen a buli: az érintett útszakaszokat biciklizésre alkalmas állapotba kell hozni, rendőröket és mentőket kell biztosítani a sportolók és a nézők biztonságához, meg kell vendégelni a díszvendégeket, ésatöbbi, ésatöbbi. 

A kormány hivatalos biciklistája, Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős kormánybiztos fogadkozott, hogy ebből az összegből tényleg ki fogunk jönni. Sajnos az előzmények nem adnak okot az optimizmusra: amikor 2015-ben Budapest elnyerte a 2017-es úszóvébé rendezését, még csak 25 milliárd forint költségről volt szó, ami két év alatt több mint négyszereződőtt, és igazi hungarikumként az összeg még jóval a rendezvény vége után is növekedett. 

Ez, és úgy általában a magyar közpénzköltési morál nem sok bizakodásra ad okot, és sovány a vigasz, hogy ha négyszereződne a költség, még mindig a töredéke lenne az úszóvébének. A nagy bejelentéshez a kísérőképeket már a Lounge Design nevű kormánykedvenc cég készítette, és biztosan nem ők lesznek az egyetlen csókos, akiknek leesik egy kis apró a Giro kapcsán. Az egyetlen jó hír, hogy szemben az elképesztően korrupt nemzetközi sportszervezetekkel, a Giro egy magáncég kezében van, és relatíve tiszta viszonyokkal operál, egyszerűen csak pénzért adja a rendezés jogát. 

7,7 milliárd forint sok, de tényleg aprópénz ahhoz képest, hogy milyen őrültségekre mennyit dob ki az ablakon a magyar kormány. Semjén Zsolt szerelmére, a 2021-es vadászati világkiállításra 7 milliárd forintot különített el 2019-ben a kormány, és ez csak előkészületre megy, maga a rendezvény költségvetése egy másik összeg lesz. Németh Szilárd szívügye, a 2018-as birkózóvébé legalább 1,8 milliárd forintjába került az adófizetőknek. A Budapest-szerte gyűlölt Red Bull Air Race-re évente szintén 1,8 milliárd ment, amíg Tarlós Kampány István a Balatonig zavarta. Nem túlzás azt állítani, hogy ennek a három eseménynek összesen nincs annyi nézője, mint három szakasznyi Girónak. Se élőben, se tévében.

És ugye ott van az őrületes magyar stadionprogram, amire legutóbbi becslések szerint 300 milliárd feletti öszeget fogunk költeni, benne olyan tételekkel, mint egy 4,2 milliárd forintos aréna a harmadosztályú Érdnek. A Giro után legalább nem maradnak üres betonteknők.

Ennyik tudunk

Fontos ugyanakkor azt is megemlíteni, hogy az országúti kerékpározás, bár az utóbbi 10-20 évben mintha egyre népszerűbb lenne, Magyarországon továbbra is rétegsport. Többen nézik és űzik, mint az államilag kitömött hagyományos sikersportágakat az öttusától a kötöttfogású birkózásig, de messze van az igazán nagy közönségsikertől.

Peák Barnabás és Valter Attila személyében van két olyan tehetséges fiatalunk, amilyen Bodrogi László óta nem volt, de hogy ők valóban sikeresek lesznek-e a profi bolyban, még sok mindenen múlik, nem utolsósorban a szerencsén. Ha tippelni kellene, akkor azért valószínűbb, hogy a 2020-as Girón nem lesznek ott. Az országúti bringa Magyarországon egyébként is elég mostohán van kezelve, a néhány év tetszhalottság után feltámasztott Tour de Hongrie-t például 2018-ban a budapesti önkormányzat egyszerűen nem engedte be a városba.

A 2018-as Giro mezőnye az izraeli sivatagbanFotó: LUK BENIES/AFP

Ahogy szinte minden sportágban, az utóbbi években a kerékpársport körül is megjelentek Orbán Viktor famulusai. Konkrétan a miniszterelnök fogorvosa eposzi jelzővel együttélni kénytelen Bátorfi Béla, aki egyrészt a triatlonszövetség meglehetősen balhés elnökeként érintett bringailag, másrészt a Pannon Cycling Team tulajdonosaként a fiatal hazai országúti versenyzés egyik motorja. A hírek szerint egyébként neki is nagy szerepe volt a Giro Magyarországra hozásában, bár sajnos arról nem tudni, hogy, akárcsak az izraeli rajtot intéző Sylvan Adams, aki több millió dollárt áldozott saját vagyonából a bulira, Bátorfi is hozzájárulna a 2020-as rendezés költségeihez.

A környező országok közül sokban nagyobbak a hagyományai az országúti bringázásnak, mint nálunk, és ma is vannak versenyzőik, akik rendre indulnak, sőt, nyernek komoly versenyeken. A szlovák Sagan mellett ott a tavalyi Touron 4. szlovén Primoz Roglic, a néhány éve világbajnok, ma is nagyon jó lengyel Michal Kwiatkowski, az egynapos versenyek egyik királya, a cseh Zdenek Stybar, valamint sok nem kiemelkedő, de tisztes iparosnak számító osztrák, ukrán, sőt, belarusz és balti bringás. Egyikük hazája sem érzi úgy, hogy milliárdokat kellene költenie a Giro startjára. Talán mert azt gondolják, hogy nem éri meg.

Ennyit hoz

Kevés sporteseményről lehet ma azt állítani, hogy rendezése azonnal - jegyeladásokból, közvetítési jogokból, szponzorokból - megtérül. Három Giro-szakasz megrendezéséről például biztosan nem. A nézők egy fillért nem fizetnek azért, hogy az út szélén állhassanak, a szponzorok és a tévétársaságok pénze pedig nem a magyar államkasszába kerül, hanem az RCS zsebébe.

A nagy nemzetközi sportversenyek szervezői ezért mindig ugyanazzal próbálják meggyőzni a cehhet álló adófizetőket: ez egy kiváló reklám az országnak vagy városnak, aminek hatására dőlni fognak az iszonyatosan sok pénzt elköltő turisták. Erről beszélt a már idézett interjúban Révész Máriusz is: „ennek hosszútávú hatásai is vannak a turizmusban”.

A gond ezzel az érvvel az, hogy nincs rá semmi bizonyíték. Az úszóvébé például jelenlegi tudásunk szerint inkább ártott a budapesti turizmusnak, és nincs olyan szám, amivel igazolni lehetne, hogy azóta sokan érkeztek volna Budapestre csak azért, mert a szinkronúszás közvetítése közben megtetszett nekik a Vajdahunyad vára.

Ha a Giro nem megy Szlovákiába, de Sagan jön a Giróra, biztosan sok szlovák rajongója átruccan egy-két napra Magyarországra, és a környező országokból is érkezni fognak kerékpárrajongók. Távolabbról csak olyan elenyésző számú, elvakult bringamániás jöhet, mint az a maroknyi külföldi, aki egy úszó- vagy birkózóvébéért eljön Budapestre. Belőlük nagy pénz nem lesz, így maradnak azok, akik a tévé előtt ülve kapnak kedvet egy magyarországi nyaraláshoz.

A háromhetes kerékpáros körversenyek nézettségével kapcsolatban egészen elképesztő számok keringenek. Néha milliárdokról beszélnek, de ez úgy jön ki, hogy összeadnak mindenkit, aki akár csak egy másodpercet is látott az adott évi 20 Tour de France-szakasz valamelyikéből. És még azt is lehet, hogy beszorozzák kettővel. A 2017-es Giro után a versenyt kontinensszerte közvetítő Eurosport diadalittas sajtóközleményben számolt be arról, hogy egy-egy szakaszt átlagosan 1,3 millióan követtek a tévéképernyőkön.

A gond csak az, hogy az egyes szakaszok közt elég nagy az ingadozás nézettségben - számít, hogy hétvégére esik-e, hogy milyen izgalmak várhatóak rajta, és hogy a hagyományosan nagy kerékpárospiacok, mint például Hollandia legjobbjai éppen hogy állnak. Ha tippelni kellene, akkor az tűnik valószínűnek, hogy a rövid időfutamot az átlagnál többen nézhetik, a másik két, minden szempontból valószínűleg elég lapos szakaszt viszont kevesebben. Ezt a néhány millió embert kellene meggyőzni arról, hogy ez a Magyarország olyan szép hely, ahova érdemes ellátogatni.

A jó hír az, hogy a bringás közvetítések valamennyi sportesemény közül talán a leginkább alkalmasak egy ország reklámozására. Aki már látott ilyet, az pontosan tudja, hogy a helikopterekből filmezett hegyek, völgyek és tengerpartok tényleg képesek a nézőben felébreszteni a vágyat ezek felkeresésére. Ilyet egy csarnokban megrendezett sportesemény, de még egy szabadtéri Forma 1-es futam sem tud. Az Air Race igen, csak azt senki nem nézi. Egy jól kitalált vonalvezetésű, órákon át közvetített időfutam tényleg olyan reklám Budapestnek, amivel a reklámblokkba befizetett országimázs-filmecskék nem tudnak versenyezni.

Az is kétségtelen, hogy a Giro-rendezésnek van egy kis indirekt haszna is, az esetleg felújított utak például nem csak annak a 190 bringásnak jönnek majd jól. És a kerékpározás népszerűsítése is tiszteletre méltó cél ebben a dugóban rohadó világban. De egy olyan városban, ahol ma is minden az autók körül forog, a Nagykörúton nem képesek egy biciklisávot kialakítani, a Szent Gellért rakpart járdáján pedig egymás hegyén-hátán botlik a kátyúkba andalgó turista és munkába siető biciklis, talán nem a Giróval kellene kezdeni a bringázás felfuttattását.

Semmilyen szám nincs, ami bizonyítaná, hogy ez a buli Magyarországnak 7,7 milliárdért, vagy amennyi a végszámla lesz, megéri. Mindenesetre ahogy az olimpiai rendezések jogáért sincs már nagy harc, a tény, hogy olyan nagyon más nem akart 2020-ban Girót startoltatni, végképp arra billenti a mérleg nyelvét, hogy nekünk sem kellett volna ezért ennyire hajtani. Sok ennél is feleslegesebb, ráadásul sokkal drágább sportügyi beruházást lehet említeni az utóbbi évekből, de ettől még elég lenne a 2020-as Girót is csak a tévében néznünk.