A zöldpártok több országban is történetük legjobb eredményét érték el a hétvégi EP-választásokon, és jelen állás szerint a következő parlamentben 69 fős frakciót alakíthatnak majd. Ezzel megerősödve jöttek ki a választásokból, és ez további lendületet adhat a zöldmozgalmaknak, igaz, jelenleg úgy fest a helyzet, hogy a többségét elveszítő néppárti-szocdem nagykoalíció nem lesz feltétlen rászorulva a zöldek szavazataira, elég lesz megállapodniuk a szintén nagyot erősödő liberális ALDE-val. 

Ennek ellenére is szolgálnak tanulságokkal a hétvége eredményei. A zöldek különösen nagyot mentek Németországban, ahol a Die Grünen a kormányzó CDU/CSU mögött a második helyre ért be, 20,7 százalékkal. Még ennél is beszédesebb adat, hogy a 30 évesnél fiatalabb választók körében toronymagasan nyertek. 

Másodikok lettek a finn zöldek is (16 százalékkal) és a vártnál jobb eredménnyel, 13,3 százalékkal harmadik helyre ért be a francia Europe Écologie-Les Verts, amit egy egykori Greenpeace-tag vezet. Meglepetést keltett a portugál zöldek szereplése is, a párt története során először szerzett EP-mandátumot. A jelek szerint Nagy-Britanniában is sikerült megduplázni a zöldeknek az eredményüket, és jelen állás szerint megelőzik a kormányzó torykat is. Emellett harmadikok lettek a zöldek Írországban, 15 százalékos eredményük háromszor jobb, mint öt évvel ezelőtt, és erős eredményt értek el az ökopártok Svédországban és Belgiumban is. 

Nem véletlen, hogy a francia miniszterelnök, Edouard Philippe az eredmények ismertetése után arról beszélt, hogy elsősorban a fiatal nyugat-európai szavazók világos üzenetet küldtek a politikának: arra kíváncsiak, hogy mit tudnak és hajlandóak kezdeni az ökológiai vészhelyzettel. 

Mert ugyan Nógrádi György utalgathat arra, hogy Németországban csak azért van annyi szó a német közbeszédben klímakérdésről, hogy ne kelljen a migrációról beszélni, a hétvége eredményei alapján a választók ezt nem így gondolták, és a globális felmelegedés, az ökológiai krízis vagy a szmogos városok problémája tényleg foglalkoztatja őket. Ennek voltak már előjelei, a német Zöldek választásról választásra jobb eredményt értek el az elmúlt években, a Greta Thunberg sztrájkjából kinőtt mozgalom pedig Európa-szerte sok tízezer fiatalt mozgatott meg. 

Az is kiderült a hétvégén Németországban, hogy a klímaszkeptikus hangokkal most nem lehetett átütő eredményt elérni: a szélsőjobboldali AfD ebben a kampányban kifejezetten elindult ebbe az irányba, de végül 11 százalékos eredményükkel nem tudtak meglepetést okozni. 

A zöld pártok megerősödése több nyugat-európai országban azzal párhuzamosan zajlott, hogy a hagyományos baloldali pártok támogatása visszaszorult. Különösen látványos ez Németországban, ahol az SPD csak harmadik lett, éppen a Die Grünen mögött. Ez összefügghet azzal, hogy a klímavédelmi lépéseket sürgető pártok más területeken is progresszív üzeneteket képviselnek: EU-pártiak, humánus menekültpolitikát, valamint fenntartható és társadalmilag igazságosabb gazdaságpolitikát szeretnének. 

A zöldek listavezetője és egyik bizottsági elnökjelöltje, Ska Keller vasárnap este Brüsszelben arról beszélt, hogy egy valódi változásra kaptak mandátumot: a klímavédelem mellett a szociális Európát, több demokráciát és erősebb jogállamiságot fogják képviselni a parlamentben. Keller elmondása szerint ez az a három szempont, amely minimumként fog szolgálni bármiféle együttműködés előtt: 

a klímacselekvés, a szabadságjogok és a társadalmi igazságosság kérdése. 

Az uniós zöldek másik bizottsági elnökjelöltje, a holland Bas Eickhout is arról beszélt még a választások előtt adott interjújában, hogy a pocizójukat arra kívánják majd felhasználni, hogy a létező legnagyobb nyomást fejtsék ki a klímaváltozással összefüggő cselekvésekre. Emellett viszont az is fontos, hogy a megújulókra történő átállás költségei igazságosan terítsék szét a társadalmakban. 

Eickhout szerint három tényező hajtotta fel a zöldek népszerűségét: egyrészt a klímaváltozás következményei miatti aggodalom felforgatta az emberek prioritásait, másrészt a zöldpártok Európa-szerte megmutatták a kormányokban és az önkormányzatokban, hogy alkalmasak a kormányzására, valamint a pártok profitálnak abból is, hogy a nyugati balközép pártok közül többen támogatták a 2008 utáni megszorító intézkedéseket. 

Nagy kérdés persze, hogy a zöld frakció milyen konkrét lépéseket tud majd keresztülvinni az EP-ben, főleg, hogy jelen állás szerint a támogatásuk nélkül is többsége lehet egy néppárti-szocdem-liberális EU-párti hármasnak. Az EU tagállamai a 2015-ös párizsi klímaegyezménnyel összhangban vállalták, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 40 százalékkal csökkentik a károsanyag-kibocsátásukat, ugyanakkor klímatudósok szerint ennél radikálisabb fellépésre lenne szükség. 

Az ENSZ égisze alatt működő Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbb októberben figyelmeztette a világot, hogy a felmelegedés mértéke még mindig egy olyan pályán mozog, amely katasztrofális jövőképet vetít előre az emberiségnek. 

Hogy az egyre erősebbé váló zöld mozgalmakat nem vehetik többé félvállról a mainstream pártok, azt jelzi az is, hogy Markus Söder bajor miniszterelnök már egyenesen a CSU legfőbb ellenfelének nevezte a Zöldeket, és szerinte a legnagyobb kihívást mostantól velük folytatott intenzív viták jelentik majd. 

Nálunk nem jött össze

Ugyan minden eddiginél nagyobb frakciója lehet a zöldeknek az Európai Parlamentben, de magyar képviselő nem lesz benne: a folyamatos belső konfliktusokkal terhelt LMP támogatottsága összezuhant, és Jávor Benedek is csak a harmadik kijutó helyen szerepelt az MSZP-Párbeszéd összefogás listáján, ám a pártszövetség végül csak 6,68 százalékos eredményt ért el, ezért csak egyetlen képviselőt küldhetnek Brüsszelbe, aki szinte biztosan nem Jávor lesz.