Elképesztő félelmek kísérték Nagy Imre újratemetését 1989. június 16-án. Megszaporodtak a fenyegetések, kapott ilyet Mécs Imre és a „Proletár Hadsereg Parancsnoksága” nevében az MTV főszerkesztője is. Utóbbi 16 égő áldozatot említett, mert árulásnak tartják Nagy Imre és társai rehabilitálását. Az állambiztonsági szolgálat pedig mindenre figyelt, ami a rendezvénnyel kapcsolatos, az ügynökök ott voltak és jelentettek minden ellenzéki egyeztetésről. 

Semmi nem mutatja ezt jobban, mint az ellenzék megfigyelése miatt aggodalmaskodó Tölgyessy Péterről szóló állambiztonsági jelentés. Ami azzal zárul, hogy derítsék fel az új konspirációs helyszínt. 

A kommunista állambiztonsági szolgálat - alighanem még egyszer utoljára - csúcsra járatta magát és mindenkit, az összes ügynökét aktivizálta az újratemetés előtt és alatt. 

Horváth József, a belső elhárítás, vagyis a III/III csoportfőnöke május végén levélben szólította fel a megyei kapitányságokon dolgozó állambiztonsági vezetőket, hogy engedélyezzék a helyi megemlékezéseket, mert akkor kevesebben fognak Budapestre utazni a Hősök terére. Minden, az újratemetéssel kapcsolatos információt pedig soron kívül jelentsenek a központnak. 

És azok jöttek is. Számos hír volt arról, hogy a kommunizmust fellazító magyar folyamatokat elborzadva figyelő Ceausescu utasította a román titkosszolgálatot, hogy zavarják meg a megemékezést, fegyveres összecsapásokat provokáljanak ki, amit aztán a környező szocialista országok hadseregei vernek majd le. 

És valamennyi pártban ott voltak az állambiztonság emberei, akik küldték az összefoglalókat a belső tanácskozásokról. 

Vagy például:

De beszámoltak olyan apróságokról arról is, hogy Marcaliban egy tüzér hadnagy buszutat szervez a temetésre, és koszorúra gyűjt. 

Az egyik kedvencem az a jelentés, amiben Mark Palmer amerikai nagykövet panasza áll, hogy a Posta korlátozza két újság terjesztését. Amire az állambiztonság válasza az, hogy azonnal meg kell keresni, ki szivárogatatta ki az információt.

Számos rémhír terjedt: civil ruhás rendőrök és munkásőrök lesznek a téren, a ruhájuk alá rejtett gumibottal, vagy az, hogy Grósz Károly pártfőtitkár katonai puccsra készül Miskolcon, 

Jellemző a kettős hangulatra például az állambiztonsági szolgálatnak ez a napi jelentése június 15-én, ami egy intézet esetében azzal indokolja a rendkívüli munkaszüneti napot, hogy vannak, akik részt akarnak venni a megemlékezésen, de olyanok is, akik be akarnak zárkózni otthon:

A meggyengült kommunista párt és a politikai rendőrsége a sajtót is felhasználva mindenáron a nemzeti megbékélés, a társadalmi kiegyezés felé igyekeztek eltolni az újratemetés hangulatát az indulatok felkorbácsolása helyett. Az előzetes félelmek és a rémhírek ellenére végül valóban békés, méltósággal teli megemlékezés volt az újratemetés, amit óriási megkönnyebbüléssel fogadott például a nap végén az utolsó kommunista belügyminiszter, Horváth István. 

„Ha bárki bizonyos lett volna abban, hogy ezen a június 16-án így túlleszünk, mint ahogy ez bekövetkezett, ha ezt előre mindenki így bizonyosra beígérte volna, mint ahogy ezt utólag látjuk, akkor azt hiszem, hogy elfogadtuk volna.”

Utólag visszanézve a pártvezetés azzal viszont már nem volt tisztában, hogy a Kádárék által kivégzetteknek adott néma tiszeletadás nem jelenti azt, hogy az MSZMP majd valahogy kimozogja a következő időszakot, és ezzel a maga részéről meggyónta a Rákosi- és Kádár-rendszer bűneit. A Központi Bizottság egy héttel később értékelte az újratemetést. Nyers Rezső szerint például kihozták ikszre: „az eddigi menetet – sportnyelven kifejezve, azért itt egy politikai birkózás folyt – én döntetlennek ítélem a magyar politikában, mondjuk a hatalom és az ellenzék, a párt és a kritikusai között”. Németh Miklós kormányfő szerint „vert helyzetből kellett bizonyos értelemben […] egy elfogadható pozíciót kialakítani.” A KISZ-vezető Nagy Imre is ezt erősítette: „Én is azt hiszem, hogy relatíve kis veszteséggel sikerült ezen túlkerülni”. 

De előjöttek a sérelmek is, így például az, hogy Nagy Imréék újratemetésén nem kapott kellő hangsúlyt, hogy a másik oldalnak is voltak halottai. Grósz Károly pártfőtitkár például a leghatározottabban vissza akarta utasítani „azokat a durva szocializmusellenes, antikommunista, szovjetellenes, nacionalista és egyéb ellenséges megnyilvánulásokat, amelyek egyes beszédekben kendőzetlen nyíltsággal kifejezésre jutottak. ” És az 56-os karhatalmi múlttal rendelkező Horn Gyula is egyetértett vele abban, hogy „június 16-a minden méltósága mellett […] belekeveredett nagyon sok disszonáns hang, […] és igazat adok azoknak, akik azt mondják, hogy igenis egy kalap alá vették a politikailag elítélteket, köztörvényes bűnözőket, és főképpen senki nem védte meg azokat, akik a barikád másik oldalán áldozatai lettek az akkori eseményeknek.”

Tanulságos, hogyan értékelte az eseményeket az állambiztonság és a belügy. Egyrészt leszólták a résztvevők számát, és rossz pontokat adtak azoknak (Rácz Sándor, Orbán Viktor és Méray Tibor), akik „nyíltan követelték a rendszerváltozást, kommunista és szovjetellenséget hirdettek meg”. (Rácz Sándor beszéde, Orbán Viktor beszéde és Méray Tibornak a temetőben elmondott beszéde.)

Van benne számos vágyvezérelt megállapítás is arról, hogy nyugati diplomaták is leszólták a megemlékezést, és valahol elégedett állapítják meg, hogy „az alternatív szervezetek politikai demonstációs törekvései részben visszaszoríthatók, illetve leszerelhetők voltak”.

De azért figyelmeztetek arra is, hogy mintha a pártot kihívások érnék, amire fel kellene készülni.

A jelentés összeségében annyira optimistára sikerült, hogy a láttamzó Verebélyi Imre azért megjegyezte:

„Kedves Feri!

Köszönöm, profi anyag. A 9. oldal javaslataival maximálisan egyetértek.

Kiegészítő magánmegjegyzéseim.

• 100 000 embernél több volt kint, de ha csak 100 000 volt, az is önkéntesen, az ország különböző részéből, méltóságteljesen demonstrált. Ez Palmer után szabadon: valóban történelemkönyvi fordulóponti eseménynek lesz emlegetve. 
• Sajnálatos, hogy ezt a hatalmas tömeget a párt halottai tiszteletére nem az MSZMP mozgatta meg.
• Bebizonyosodott, hogy az MDF kiváló tömegszervező és tömegirányító emberekkel és jó rendezőgárdával rendelkezik. Ezt el kell ismerni, és ezzel hasonló 100 000-res MSZMP rendezvényekkel versenyezni kell.

OUK üdvözlettel: Imre (a nagydoktor lódoktor) 

P. S. OUK=Októberben Újra Kezdjük.”

Nagy Imre újratemetését élőben közvetítette a Magyar Televízió. Azt nem lehet állítani, hogy a történelmi pillanat hatása alá kerültek volna a közszolgálati kettes csatornának, a TV2-nek betelefonáló nézők:

1989. VI. 17., szombat. 

• 1956-ban azt mondták, nem forradalom, ellenforradalom volt. Most azt mondták, hogy népfelkelés volt. Nagy Imre temetésén azt mondták, hogy forradalom. Mi az igazság? Ezt szeretné egy dunabogdányi hallgató tudni. Nagyon köszönöm. 
• Andrea vagyok - szeretnék reklamálni, mert pénteken 4 mesét ígértek, és miért csak kettőt adtak le? 
• Mikortól lehet telefonálni a játékokhoz? 
• Amikor a két program szétvált januárban, akkor tele volt jó filmekkel, most meg mi van? Tele ismétlés, sok a műsorváltozás. 
• Jobb volna egy régi jó magyar filmet vetíteni a TV2-ön, mint a szovjet drámákat. A munkás, ha hazamegy, szórakozni szeretne, azt az egy órát, amit a TV előtt tölt, szórakozni szeretné. 
• Jobb lenne, ha szórakoztató műsorokat adnának, ne menjenek bele mindig a politikába. 
• Szeretnék játszani a Kérdezz-Felelek-ben. 
• Az érettségizőkről szóló filmben az egyik diák egy autistát parodizál. Ez nagyon rossz hatással volt ránk, nem vall valami nagy jellemre. Ezek után csak azt kívánom, hogy legyen nekik egy autista gyerekük és majd parodizálják azt. 
• Jászai Andrásné 663-578 - Azt szeretném kérdezni, hogy mi a címe annak a táncdalnak és ki az előadója, ami a Hooker után ment. Visszahívásukat köszönöm.
• Kb. 1 hónapja a Napzártában mentek társadalmi reklámok. Akkor, úgy emlékszem pont Déri János ígérte, hogy ez többször is fog menni a TV2-n. Azóta sem ment egyszer sem. Azt hiszem, erre egy kicsit jobban oda kellene figyelni. 

Az állambiztonság napi jelentéseit, a TV2 betelefonálóit és számos egyéb, 1989-es forrást az OSA 1989. Volt-e? oldalán lehet megtalálni. Az 56-os Intézet tíz éve szedte össze az újratemetéssel kapcsolatos belügyi és egyéb anyagokat, azok itt találhatóak.