Egy átlagos polgármesterválasztáshoz képest jóval nagyobb politikai hullámokat vethet a vasárnapi, megismételt isztambuli választás eredménye. Az ellenzéki, még Mustafa Kemal Atatürk által alapított Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltje, Ekrem Imamoglu ismét nyerni tudott, ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy a következő években ellenzéki vezetése lehet a gazdaságilag és kulturálisan is legfontosabb török városnak, hanem egyben sokakban odalett Tayyip Erdogan államfő legyőzhetetlenségének érzése is.

Erdogan sokat tett azért, hogy a mostani választás ekkora szimbolikus jelentőséggel bírjon: három hónappal ezelőtt a fővárosban és Isztambulban is veszített a kormánypárti jelölt, a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) viszont nem volt hajlandó beletörődni ebbe, és választási visszaélésekre hivatkozva újraválasztást követelt.

Az ilyesmi egy jól működő demokráciában is komoly dolog, de egész más súllyal esik latba egy olyan országban, ahol az elmúlt években elképesztő méretű hatalmi koncentrációt hajtottak végre, ahol az államgépezetet ennek a hatalomnak a szolgálatába rendelték alá, és ahol az ellenzéket, illetve a független sajtót újabb és újabb eszközökkel nyomják el. Márpedig Törökországban épp ez történt a 2016-os puccskísérlet után (melyről friss információk szerint amúgy a török vezetés előre tudott, de hagyta megtörténni): a hatalomátvételi kísérlet után átfogó tisztogatás kezdődött az országban, több mint 150 ezer ember veszítette el a munkáját, rengeteg embert pedig letartóztattak, köztük számos újságírót is. 

Ebben a légkörben a megismételt szavazásról szóló döntést nem meglepő módon sokan Erdogan személyes döntésének tartották, ezzel viszont épp Erdogan árazta be magasabbra a polgármesterválasztás tétjét. 

Emellett annak is nagy jelentősége van, hogy Erdogan maga is Isztambul polgármestereként vált jelentős politikussá, és korábban többször is arról beszélt, hogy „aki megnyeri Isztambult, megnyeri Törökországot”. Hogy mennyire komolyan vették ezt a kérdést, azt jelzi, hogy a kormánypárt azt a Binali Yildirimet indította, aki Erdogan hatalmi koncentrációjának idején, 2016 és 2018 között az ország miniszterelnöke volt, addig, míg a posztját meg nem szüntették. 

Helyi ügyek ismerőjéből lett polgármester

Ezek után a megismételt választáson mégis Ekrem Imamoglu nyert, az eddig közölt adatok alapján a szavazatok 54,21 százalékát megszerezve, ami az első választás különbségénél is nagyobb, 800 ezres győzelmet jelent. Vasárnap este Imamoglu több tízezer támogatója lepte el Isztambul utcáit, ő pedig arról beszélt az embereknek, hogy sikerült helyreállítaniuk a demokráciát ebben a városban. 

A 49 éves Imamoglu az elmúlt években Isztambul Beylikdüzü körzetének polgármestere volt, de nem volt országosan ismert szereplő. Önkormányzati politikával 2009-ben kezdett el foglalkozni, előtte egy építési vállalkozást vezetett. 

A Reuters helyszíni beszámolója szerint az ünneplő tömegben sokan szívet formáltak a kezeikkel, ami a kampány egyik fő üzenetére utalt: Imamoglu ugyanis az eddigi kirekesztő, félelemkeltő politikával szemben a szeretetre és mindenki elfogadására építő politika ígéretével kampányolt, a gyűlölködésre pedig mosollyal reagált. És ennek egész biztos komoly hatása volt egy évek óta háborús pszichózisban tartott országban, ahol az állami narratíva szerint a puccsistákon és a kurdokon kívül számos ország akar még a török nép békéjére törni. 

De ennél is hangsúlyosabb lehet, hogy Törökország gazdasága évek óta egyre mélyebbre süllyed, ezt pedig egy idő után nem nagyon lehet egyszerűen harcias retorikával ellensúlyozni. Erdogan 2003 óta irányítja Törökországot, előbb miniszterelnökként, majd pedig a számára kibővített elnöki pozícióból. Hatalmának megszilárdításához nagyban támaszkodott a vidéki törökökre épp úgy, mint a vallásosabb, konzervatívabb szavazók megszólítására, de ez is kevés lett volna, ha nincs mellé éveken át tartó gazdasági növekedés. 

Az elmúlt évek recessziója viszont érezhetően megtépázta Erdogan táborát: mint a Reuters elemzésében írja, Imamoglu még a vallásosabb választókerületekből is tudott szavazatokat szerezni. Nem véletlen, hogy a BBC törökországi elemzője már egyenesen Erdogan karrierjének legnagyobb vereségeként ír a vasárnapi eredményről, és elképesztő tévedésnek nevezi, hogy új választásokat írtak ki a városban. 

A beszámolók kitérnek arra is, hogy a mindent letaroló kormánypárti kampánygépezettel szemben Imamoglu mérsékelt kampányt vitt, melyben nagy hangsúlyt fektetett a helyi ügyek felkarolására és a szavazókkal kialakított személyes kapcsolatokra. Választókörzetében rendszeresen vett részt lakógyűléseken és fórumokon, ahol a helyi ügyekről beszélt az ott élőkkel, míg Yildirim sokkal inkább tűnt egy kirakatembernek Erdogan színpadán. 

A márciusi eredményeken is látszott, hogy Imamoglu nemcsak a kurd pártokkal elégedetlen kurdok szavazataiból tudott szerezni, de az AKP bázisából is sikerrel szólított meg olyan munkásosztálybeli választókat, akik számára az egyre növekvő infláció és a munkanélküliség komoly gondot okozott. 

Törökországban legközelebb csak 2023-ban lesznek választások, mégis, sokan írnak most arról, hogy egy korszak végét is jelentheti az isztambuli eredmény. Egyrészt az ország három legjelentősebb városa immár ellenzéki irányítás alatt áll, és a mostani felfordulást okozó gazdasági problémák sem látszanak megszűnni. 

Az országban tízéves csúcson van a munkanélküliség, egekben az infláció, technikailag is recesszióban van a gazdaság, valami bűzlik a devizatartalékok körül, és a piacoknak az se tetszett nagyon, hogy miközben késnek a beígért reformlépések, Erdogan a saját vejét nevezte ki pénzügyminiszternek. Ráadásul további bizonytalanságokat szül, hogy az Egyesült Államok részéről szankciók sem elképzelhetetlenek Törökországgal szemben, ha a törökök tényleg orosz légvédelmi rendszert vásárolnak. 

Óriási hiba volt a megismételt választás 

Isztambul 39 körzetéből 25-ben még mindig az AKP adja a vezetést, és többségük van a városi közgyűlésben is, így egész biztosan nem lesz könnyű dolga Imamoglúnak a városvezetéssel. Ugyanakkor az a tény, hogy a megismételt választásra még jelentős mértékben növelni is tudta támogatottságát a 16 milliós városban, jól mutatja, milyen sokaknak lett elege az AKP 16 éve tartó uralmából. 

A beszámolók mind kitérnek arra, hogy Imamoglu győzelmének kulcsa lehetett, hogy a vallásilag, vagyonilag és etnikailag is megosztott világvárosban az összefogásra és az együttműködésre épített, és a kampányát úgy tudta keretezni, mint ami a törökországi demokrácia jövőjéről is szól. 

Ehhez képest a kormánypárt a választás megismétlésének bejelentése után folyamatosan csak kapkodott és rohantak az ellenzék után, miközben nem tudtak igazán meggyőző választ adni arra a kérdésre, hogy miért is kell egyáltalán megismételni a választást. 

Elemzők arra számítanak, hogy az isztambuli eredmények után kormányzati átrendeződések kezdődhetnek el, és már arról is felröppentek pletykák, hogy Erdogan esetleg előrehozott választásokat írhat ki, bár ezt az AKP részéről eddig mindenki cáfolta.