„Hát a klímaváltozáson lehet változtatni, de a migráción, ha egyszer megtörténik, azon soha többet.” (Fideszes asszony 2019 tavaszán)
Az EP-választás Európában a zöld pártok látványos erősödését hozta (kivéve a hitelességi válságtól szenvedő magyarországi zöld pártot). Amellett, hogy nem jött össze a nacionalista szuperkoalíció, ez a fejlemény is láthatóan aggasztani kezdte a Fidesz-KDNP-erőteret, ugyanis a klímaváltozás kérdése a Soros-álvalóságshow tavalyi, átmeneti összeomlása óta nem látott kommunikációs zavart okozott a NER-ben.
Orbán a folyamatosan a klímaváltozással foglalkozó államfőről azt mondta, teljes mellszélességgel felsorakozik mögé, és 2 éve azzal kapcsolatban, hogy Donald Trump vezetésével az USA kihátrált a párizsi klímaegyezményből, azt mondta: „azért Magyarországon közmegegyezés van afelől – és ennek én is részese vagyok –, hogy a klímaváltozás egy valóság, tehát az nem egy kitalált dolog, hanem valóság. Abban is megegyezés van, hogy ez egy veszélyes dolog, tehát hogy nem egy szokásos földtörténeti eseményről van szó, hanem egy veszélyes dologról, és miután úgy látjuk, hogy ez globális természetű, ezért a vele szembeni fellépés vagy a következmények elhárítására tett intézkedések is globális szintű cselekvést igényelnek.”
Zupkó Gábor, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője is arról beszélt, hogy egyre több olyan léptékű kihívás áll az európai államok előtt, amire csak közösen, EU-s szinten lehet választ adni, például a bevándorlás vagy a klímaváltozás, de továbbra is alapelv, hogy amit eredményesen meg lehet oldani nemzeti szinten, azt ott kell kezelni.
A Soros elleni harcra kiképzett kormány-médiamunkások hirtelen nem is tudták, mit kezdjenek a helyzettel, leginkább pánikolni kezdtek, hogy kedvenc témájukat kiüti valami létező. Ezért leginkább arról írnak, miért téved vagy kártékony az, aki a klímakatasztrófától jobban tart, mint mondjuk a nemzeti szuverenitás elvesztésétől.
Az első számú kormányharsonában, a Magyar Nemzetben Orbán János Dénes arról írt, hogy a baloldali erők most „megtalálták maguknak a klímahisztériát, és kezd elszabadulni a pokol”. OJD a maja jóslathoz hasonló jövendölésnek tekinti a klímaváltozástól való félelmet, és szerinte „ez minden eddigi baromságnál hatásosabb”.
Lánczi András, a Corvinus élére politikai okokból kihelyezett rektor úgy véli, az ellenzéknek nincs politikája, ezért próbál gyártani, legújabban a klímaváltozással, ami szerinte „a tudomány szempontjából egy eléggé ellentmondásos téma”. Szerinte a baloldal ki akarja sajátítani a klímaváltozás tematikáját, itthon főleg a Momentum. Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő is komolytalannak tartja a Momentum érvelését, szerinte mi vagyunk a klímabajnokok, nem a „balliberálisok által sztárolt dánok”, hiszen Dániában nőtt a kibocsátás az elmúlt években, itt meg az elmúlt 90 évben megduplázódott az erdős felület, és 1990 óta az egy főre jutó szén-monoxid-kibocsátás a felére csökkent.
Bayer Zsolt pedig már egyenesen azt írja:
„Igen, a »klímakatasztrófa« a legjobb üzletek egyike, a »zöldpolitika« pedig a globalizáció egyik fedőszerve.”
Bencsik András ezt így fogalmazta meg: „Eközben látványosan előretörtek Európa-szerte a klímaváltozással házaló úgynevezett zöldpártok, bizonyítván, hogy születőfélben van az Új Európai Ember, a homo idioticus, akinek bármit be lehet adni, és annak az ellenkezőjét is, csak ne kelljen gondolkodnia, és ne kelljen felelősséget vállalnia semmiért. »Olvadnak a jéghegyek… jaj, szegény jéghegyek, hát nem borzasztó, el fognak olvadni. És mi lesz a jegesmedvékkel? Én nem akarok klímaváltozást!« És lőn.”
Hogy mekkora a zavar, azt jól mutatja, hogy még Schneller Domonkos, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára is arról írt a Mandinerre, máshogy kellene viszonyulnia a kormányoldalnak a klímaváltozáshoz, mert aggasztó, hogy a klímakérdés ideológiai színezetet kap, és így átpolitizálódik.
Miközben a Fidesz-KDNP még azon tanakodik, hogyan tudja ezt a témát is kicsavarni a „balliberálisok” kezéből, már a klímakatasztrófa kapujában állunk, a múlt hónap már a valaha mért legforróbb hónap volt a Földön. Tudományos körökben egyre többen osztják, hogy a következő 1,5 év kritikus időszak lesz, és ha ezalatt nem sikerül lényegi változásokat elérni, utána már késő lehet. Mások szerint már rég elkéstünk, és ha mostantól egy új autó sem kerülne az utakra, és egy új szénerőmű sem épülne, akkor is távoli cél lenne a 1,5 Celsius-fok alatti melegedés.