Augusztusban tele volt a világsajtó a lángoló Amazonas-medencéről szóló hírekkel, számtalan gyűjtés indult az esőerdők védelméért, országok kezdeményeztek szankciókat Brazília ellen, multicégek szakították meg a kapcsolatot a brazil beszállítóikkal, emberek ezrei váltottak a Google-ről a „környezettudatos keresőre”, még a G7-csúcson is kemény vitákat szült a téma. Az egész világ megmozdult, hogy rávegye a brazil kormányt, gondolja át az esőerdőkkel kapcsolatos politikáját, védje jobban a természetet és vessen be nagyobb erőket a tüzek megfékezésére. Bolsonaro elnök végül engedett: bevetette a hadsereget az oltási munkálatokban, 60 napos tűzgyújtási tilalmat rendelt el, és úgy tűnik, megfontolnak bizonyos intézkedéseket az erdők nagyobb védelme érdekében.

A világ hírfogyasztóinak többsége megnyugodott, az érdeklődés más események felé fordult.

Az esőerdő azonban a komoly oltási munkálatok és a tűzgyújtási tilalom ellenére továbbra is ég, szeptember első 48 órájában kb. 2000 újabb tüzet regisztrált az erdőt az űrből figyelő brazil űrügynökség, ezek között pedig elég sok van, amiket valószínűleg emberek indítottak, a tűzgyújtási tilalom ellenére. Tény persze, hogy a tüzek között egyre több azért lángol fel, mert a korábbi tüzek miatt csökkent az erdő ellenállóképessége.

Az amerikai Kongresszus néhány képviselője pont ezért sürgeti is Trump elnököt arra, hogy nagyobb nyomást gyakoroljon a brazil kormányra a környezetvédelem komolyabban vétele érdekében, és azzal fenyegetőznek, hogy ha az elnök nem lép, akkor majd lép a Kongresszus, és akár a brazil gazdaságot kedvezőtlenül érintő szankciókat is megszavaz. A londoni parlamentben közben arról vitatkoznak a képviselők, érdemes-e többletvámokat kivetni a brazil marhahúsra, hátha azzal, hogy eladhatatlanabbá teszik a terméket, kevesebb okuk lesz a brazil állattenyésztőknek, hogy erdőt pusztítsanak ki a legelőik növelése érdekében.

A helyzet azonban ezektől az intézkedésektől sem változna meg gyökeresen, az Amazonas-medence ugyanis tényleg rengeteg, eddig nem kiaknázott fejlődési lehetőséget rejt, elsősorban mezőgazdasági művelésre, fakitermelésre, bányászatra és energiatermelésre lehetne használni. Bolsonarónak ez is volt a terve, a megvalósításhoz pedig utakat épített volna az erdőbe, gátakat, erőműveket, bányákat adott volna át.

A esőerdő azonban nagyon sérülékeny. Fontos például, hogy az Amazonas-medence legbelsőbb részéig egybefüggő legyen az erdő, ugyanis Dél-Amerika belsejébe csak így tud eljutni az eső. Ha az erdő akár csak a part mentén megszakad, drasztikusan csökken a csapadék mennyisége az erdő belső részein, ez pedig a rengeteg vízhez szokott növény- és állatvilág lassú pusztulásához vezet.

A helyi növényvilág nagyon nehezen bírja a felmelegedést is, kutatások szerint 3-4 fokos melegedés már a lokális klíma átfordulásához, és szavannaszerű élővilág kialakulásához vezetne az Amazonas-medencében. Figyelembe véve, hogy az egész bolygó melegszik, az itteni növényzet pusztulása miatt pedig a helyi klíma külön is egyre forróbbá és szárazabbá válik, ez a 3-4 fokos felmelegedés az Amazonas-medencében már most sem tűnik lehetetlen forgatókönyvnek.

De miért kellene nekünk ezzel foglalkoznunk?

A világsajtóban többször megjelent, hogy az Amazonas-medence „a Föld tüdeje”, és hogy „oxigént termel”. Utóbbi önmagában igaz, de a megtermelt oxigén nagyobb részét az esőerdő el is fogyasztja. Ez nagyon jól is van így, ugyanis, ha nem fogyasztaná, egyre több oxigén lenne a légkörben, ami meg egy ponton túl nem lenne annyira jó az emberi élet szempontjából sem. Fontosabb, hogy az Amazonas-medence erdőiben iszonyatos mennyiségű szén van megkötve. Lehetne gigatonnákról beszélni, de sok értelme nem lenne, úgyis nehéz ekkora tömeget elképzelni is. Ha a növények elégnek, akkor ez mind a légkörbe szabadul szén-dioxid formájában, ez pedig nem jó.

Ezzel szemben a klímaszkeptikusok általában két érvet szoktak felhozni. Az egyik, hogy a fa elégetése és elégése karbonsemleges folyamat, ugyanis a fa természetes lebomlásával is visszajut a szén-dioxid a légkörbe ez azonban – ahogy Peter Wohlleben német erdész is leírja remek, The Hidden Life of Trees (magyarul is megjelent) című könyvében – nem igaz. Nemcsak azért, mert egy élettelen fatörzs évtizedek alatt bomlik le, de azért is, mert a fatörzs nem bomlik le teljesen, a megmaradt darabjaival rengeteg megkötött szén a talajba kerül, amiből aztán évmilliók alatt, ha békén hagyjuk, szénhidrogének is keletkezhetnek.

A másik fő érv, hogy az erdőtüzek hozzátartoznak az erdő életéhez, a fák leégnek, kiszabadul a szén-dioxid, aztán újranőnek, és újra megkötik a szén-dioxidot. Ez a megállapítás igaz (bár az Amazonas-medencében a tüzek nem voltak gyakoriak az ember megjelenése előtt, az itteni állatok és növények nagyobb része nincs is ehhez hozzászokva, és nem élik túl a tűzvészeket úgy, ahogyan például a szavannák vagy bizonyos tűlevelű erdők élőlényei). Az Amazonas-medence mostani tüzeit azonban nagyobb részt földterület-felszabadítás céljából, emberek indították, ebből pedig az következik, hogy a felégetett területekből legelő vagy termőföld lesz. A gond csak az, hogy az esőerdő talaja nem túl jó, ha nem esőerdőt táplál, és nem borulnak fák fölé, akkor a talajerózió olyan gyors, hogy néhány év után a terület használhatatlanná válik, és még a fák sem fognak tudni visszanőni rá, csak nagyon hosszú idő után.

A fő gond most ez: nem látni, hogy a mostani tüzekkel felszabaduló szén-dioxidot meg tudja-e valaha kötni megint az esőerdő. És rengeteg szén-dioxid szabadult fel, 2016-ban például a mostaninál sokkal kisebb tüzek égtek – az erdő 0,2 százaléka pusztult el –, és már az abból származó szén-dioxid is meghaladta Dánia éves kibocsátását. Márpedig, ha nem köti meg semmi a felszabaduló szén-dioxidot, akkor az a légkörben marad, ami a felmelegedés szempontjából rossz nekünk.

Az erdő pusztulása emellett végzetes az ott élő növény- és állatfajoknak, amikből szintén rengeteg van, egyes becslések szerint a szárazföldi állatfajok negyedéből élnek egyedek ebben a hatalmas erdőségben. Az esőerdőt fejlesztő brazil szabályok ezen kívül rendkívül rossz helyzetbe hozták a természetet korábban védő bennszülötteket, akiktől rengeteg életteret vettek el Bolsonaro reformjai.