A világ lassan elkezd fellépni az arcfelismerő szoftverek ellen, de lehet, hogy ez már semmit sem ér

Amikor új technológia jelenik meg, az emberek rendszerint kiborulnak tőle, ezt pedig politikai szabályozás kíséri. Így volt ez a nyomdától a rádióig, a génmódosított élelmiszerektől a közösségi médiáig. Úgy tűnik, a következő terület, amit igyekeznek szabályozni, az arcfelismerés lesz. Az utóbbi hetekben ugyanis a mesterséges intelligencia segítségével arcfelismerést tanuló számítóképek ellen több helyen is elkezdtek fellépni.

Az Egyesült Államokban Bernie Sanders demokrata párti elnökjelöltjelölt azt mondta, be kell tiltani, hogy a rendőrség az arcfelismerő szoftvereket használjon, néhány amerikai város már így is tett. San Francisco idén megtiltotta, hogy a hatóságok arcfelismerő szoftvereket használjanak, mert a technológia jelen formájában gyakran téved, főleg a színes bőrűek és a nők kárára.

Az Európai Unió központjában, Brüsszelben olyan rendeleteket fontolgatnak, amik korlátoznák a technológia „válogatás nélküli használatát” a cégeknél és az állami intézményeknél, míg az Egyesült Királyság parlamenti bizottsága a múlt hónapban moratóriumot kért. A múlt héten Svédország adatvédelmi hatósága története során először bírságolt meg egy iskolát, ami arcfelismerő szoftverrel figyelte, hogy a diákok részt vesznek-e az órákon.

Hongkongban pedig már a civilek alkalmazkodnak az új világhoz: a tüntetők sisakokkal és maszkokkal takarják el az arcukat, hogy a rendőrök ne tudják őket kamerafelvételek alapján azonosítani, a hétvégén pedig láncfűrésszel estek neki a kormány által felállított „okos-lámpaoszlopoknak”, attól tartva, hogy azon át kémkednek utánuk. A kormány júniusban közölte, hogy a területén lévő több ezer térfigyelő kamerához nem használnak gépi arcfelismerést, de a tüntetők nem kockáztatnak.

Hongkongi tüntetők nyilatkoznak az AFP-nek 2019. június 14-én.Fotó: Anthony Wallace/AFP

A fogyasztóknak az arcfelismerés a kényelem fokozását ígéri, például már érintés nélkül, arccal feloldhatod a telefonod. Pár éven belül talán már elő sem kell venned a mobilodat, és már úgy is fizethetsz, hogy az arcképeddel igazolod magadat. A cégeknek a technológia aranybánya. Egyrészt el lehet adni, tavaly az arcfelismerő algoritmust gyártó kínai SenseTime lett a világ legértékesebb AI-startupja, a múlt héten pedig a Megvii kínai arcfelismerő cég jelezte, hogy tőzsdére menne, és akár 1 milliárd dolláron is jegyezhetik a céget. Másrészt az arcelemzés adataiból nyert információkkal még pontosabban bemérve a fogyasztókat még több dolgot lehet eladni nekik. Az államoknak pedig segíthet a bűnözés és a terrorizmus megelőzésében az elkövetők (vagy a rendszer ellenségeinek) könnyebb azonosításával és nyomon követésével.

Ahogy az ujgurok esetében is történik, Kínában az etnikai és vallási kisebbség tagjait a kormány központi utasítására rendszeresen nyomon követik megfigyelő kamerákkal és arcfelismerőkkel. Még kevésbé diktatórikus helyeken is problémát okozhat, ha valakit tévesen azonosítanak be egy kamerafelvétel alapján, Walesben például ezrével azonosította tévesen bűnözőként az embereket a rendőrség arcfelismerő szoftvere. Kérdés, hogy ki férhet hozzá az arcképedhez, milyen szabályok alapján, és milyen területeken kellene teljesen betiltani a szoftveres arcfelismerést.

A politikai szabályozás valószínűleg csak részben lesz sikeres. Néhány ország talán teljesen be fogja tiltani az arcfelismerést, mások pedig bizonyos állami intézményeknek tiltják meg, míg a kereskedelmi célú használatot továbbra is engedni fogják. Megint más kormányok semmit sem fognak tenni ellene, hogy így biztosítsák a nagyon biztonságot vagy a saját hatalmukat.

Magyarországon a Belügyminisztérium új, központi figyelőrendszert tervez, az ún. szitakötőprojektet. Olyan hardvereket és szoftvereket akarnak, amikkel a hatóságok másodpercek alatt kideríthetik egy-egy keresett személyről vagy autóról, hogy éppen benne van-e az országos rendszer valamelyik kamerájának a látóterében, vagy hogy korábban ki hol járt. 35 ezer kamera képfolyamait gyűjtenék folyamatosan a Kormányzati Adatközpontban, és a 25 ezer terabájtnyi megfigyelési adat kezelése becslések szerint 50 milliárd forintot emésztene fel. Csak a megfelelően jó kamerák beszerzési költsége megközelítheti a 40 milliárd forintot, ehhez jön még az itthon eddig nem látott kapacitású adattároló rendszer és a speciális, drága szoftverek.

Az új rendszer a korábbi elterjedt típusoknál sokkal nagyobb felbontású, legalább 16 megapixeles kamerákat használ, mert csak ezzel a képminőséggel működhetnek nagy biztonsággal a rendszám- és az arcfelismerő programok. Becslések szerint most a tervbe vett 5000 kamera tizede áll rendelkezésre, de ha kész lesz a hálózat, sem autóval, sem gyalog nem lehet majd úgy átmenni a főváros 300-400 nagyobb csomópontján, hogy azt ne vennék fel. A megyei jogú városokban 50, az 5000 lakosnál nagyobb településeken 20, a kisebbeken 10 új kamera lenne.

A GDPR a profilalkotást és a készletező adatgyűjtést is tiltja, vagyis nem lehet úgy adatot gyűjteni, hogy majd jó lesz valamire később, arra viszont még nincs szabályozás, hogy a rendszert arcképelemző szoftverekkel nem láthatják el. A Társaság a Szabadságjogokért civil jogvédő szervezet érdeklődött a NAIH-nál, hogy bárhol az országban használnak-e mesterséges intelligenciát, ami elemzi az adatokat valahogy, esetleg felismernek arcokat és összekötnek különböző embereket, de az adatvédelmi hatóság azt mondta, erről nekik nem kell tudniuk, viszont ha érkezne ilyen bejelentés, megvizsgálják a kérdést, úgyhogy a TASZ tett is bejelentést.

Digitális arcfelismerő rendszer Kínában a 16. Kínai Közbiztonsági Expón 2017. október 31-én.Illusztráció: Blanches/Imaginechina

Pár hónapja egy brit startup, a Facesoft azt állította, 300 millió arcképből épített adatbázist, amiben több képet mesterséges intelligencia generált az emberi agy alapján, és a rendszer felismeri a dühöt, félelmet és a meglepetést olyan mikro-arckifejezések alapján, amik az emberi szemnek gyakran láthatatlanok.

Jim Al-Khalili elméleti fizikus, a Surrey-i Egyetem professzora tavaly azt mondta, komoly veszélye van annak, hogy a nyilvánosság jelentős része a mesterséges intelligencia ellen fordul, ahogy az az évezred elején a génmódosítással is megtörtént. Szerinte szabályozásra van szükség, és lehet, hogy azzal is elkéstünk már, lehetséges, hogy mondjuk csak a közszférában nem használják a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket, a magánszektorban pedig igen, és ez még nagyobb társadalmi egyenlőtlenséghez vezethet. (Gzeromedia, Fortune)