Elszabadultak a krampuszok Ausztriában

A kecskeszarvat és bundakabátot viselő, virgáccsal fenyegetőző féldémonok, a krampuszok évszázadok óta részei az osztrák adventi folklórnak. A hagyományoknak megfelelően Ausztriában bevett dolognak számít, hogy férfiak bizarr és ijesztő krampuszjelmezt öltenek, hogy november végétől december közepéig abban ijesztgessék a gyerekeket és a felnőtteket. 

Fotó: BARBARA GINDL/APA-PictureDesk

A Guardian azonban most arról ír, hogy az utóbbi években egyre több panasz érkezik az iszákos, rendbontó krampuszokról. A karintiai rendőrök például több erőszakos incidenssel is találkoztak az elmúlt hetekben: egy 11 éves gyereket véres vágással a combján találtak meg, másvalakit pedig virgáccsal ütöttek arcon. A klagenfurti krampuszok két tűzoltót bántalmaztak, Salzburgban pedig egy csapat részeg krampuszt kellett megfegyelmezni múlt vasárnap. 

Sőt, Dél-Tirolban, a sterzingi krampuszjáráson néhányan ütlegelni és rúgdosni kezdtek egy földön fekvő embert, mire a nézők pánikban törtek ki. A La Voce del Trentino nevű olasz lap videóján látszik, ahogy az emberek virgácsokkal támadó krampuszok elől menekülnek:

A Guardian megszólaltatott egy osztrák történészt, Peter Wiesfleckert, aki úgy véli, azért szaporodhattak el ennyire az ilyen esetek, mert a krampuszkultuszból mára tömeges látványosság lett. 

Eredetileg a krampusz nem is igazán önálló ördögfigura, inkább a Mikulás kísérője volt. A 19. században aztán szokássá vált, hogy a krampusznak öltözött férfiak a „Mikulással” együtt látogatták a családokat, és meg-megijesztették a gyerekeket,  azonban továbbra is eltörpült a jelentőségük a fehér szakállú, jóságos Mikulás mellett.  

A hollabrunni krampuszjárásFotó: Ronald Zak/AP

A krampuszból a 20. század vége felé lett igazán önálló alak, az utóbbi években rendszeresen tartanak krampuszjárásokat is, idén november 23-án például körülbelül ezer, kecskeszarvat viselő „féldémon” járta az utcákat. A szervezők próbálkoztak már rendet tenni azzal, hogy minden krampusznak saját azonosítószámot adtak, vagy hogy fizikai akadályt állítottak a nézők és a krampuszok közé, de nem mindig jártak sikerrel. Ugyanígy az alkoholtilalmat is nagyon nehéz átvinni.

„Ha az év bármely más éjszakáján fiatal, maszkos férfiak csoportjai járnák az ucákat, az emberek azonnal hívnák a rendőrséget. Egy arctalan közösség tagjaiként mindig nagyobb eséllyel lépjük át a határokat” - Wiesflecker. 

Kisebb, a hagyományokhoz jobban ragaszkodó krampuszszervezetek már etikai kódex készítésébe is belefogtak. „A krampuszok dolga, hogy a látványukkal libabőrössé tegyék a nézőket, nem az, hogy félelmet vagy oánikot keltsenek” - állítja az egyik, anifi székhelyű szervezet.

Ebben a Salzburg tartománybeli városban megtiltották a krampuszoknak az alkoholfogyasztást, és előírták, hogy csak finoman használhatják a virgácsaikat. Sőt, még egy krampuszmentes zónát is kialakítottak, ahová a gyerekek elmenekülhetnek, ha megijednének. 

„A krampusz célja nem az, hogy embereket vántson. Épp ellenkezőleg: el akarjuk űzni a félelmeiket. Végül a jó mindig legyőzi a gonoszt” - mondta az anifi krampuszszövetség elnöke.