Világszerte, és az Egyesült Államokon belül is élénk vita alakult ki arról, hogy Kasszem Szulejmani iráni katonai vezető csütörtök éjjeli meggyilkolása jogilag minek számított. 

Fontos kérdés ez, hiszen a nemzetközi jog megsértése akár háborús ok is lehet, erre hivatkozott az USA például Jugoszlávia bombázásakor, vagy mindkét öböl-háború idején. A nyugati világ egységesen ítélte el Oroszországot, amikor Nagy-Britanniában és Németországban követett el merényleteket (Litvinyenko, Szkripal, Hangosvili), vagy Szaúd-Arábiát, amikor Törökország területén végzett ki egy újságírót (Hasogdzsi). 

Vagy ez a támadás inkább Oszama bin Laden és al-Bagdadi meggyilkolására hasonlít, amikor amerikai katonák úgy végeztek velük, hogy a támadás jogszerűségét érdemben egyetlen ország kormánya sem vitatta? 

Ezek fontos morális kérdések, amelyek alapvetően határozzák meg a világrendet, és ezáltal a világ biztonságosságát is. A kérdést tovább élezi az amerikai elnök ellen folyó vádeljárás is, hiszen amerikai belpolitikai szempontból most különösen fontos kérdés, hogy Donald Trump betartja-e a törvényeket. 

Nem véletlen tehát, hogy amikor az amerikai külügyminisztériumban az első hosszabb sajtótájékoztatót tartották a helyzetről, akkor visszatérő kérdése volt az újságíróknak, hogy miért nem számított gyilkosságnak Szulejmani konvojának kilövése. 

Három szinten is felmerül a kérdés:

• a nemzetközi jog szempontjából,
• az amerikai jog szempontjából,
• és az iraki jog szempontjából.

Az amerikai kormányzat határozottan állítja, hogy minden szinten teljesen jogszerű volt, amit tettek. 

Állami méltóság vagy terrorista?

A nemzetközi jog szempontjából kulcsfontosságú kérdés, hogy minek tekintjük Kasszem Szulejmanit: egy nemzetközi jog szerint elismert ország magas rangú politikusának és katonájának, vagy pedig terroristának? 

Mivel Irán az ENSZ, és számos egyéb nemzetközi szervezet tagja, és a világ országainak túlnyomó többsége diplomáciai kapcsolatban is áll vele, és Szulejmaninak világos tisztsége volt az iráni államrendszerben, ezért megölése egyes elemzők szerint olyan, mintha kivégezték volna az USA védelmi miniszterét valahol a világban. Ha egy ilyen merénylet után az USA hadat üzenne a merényletet elkövető ország ellen, azon senki sem akadna fenn. Még háborús felek sem ölik egymás politikusait, pláne nem harmadik országban. 

Erre az USA kormányának az a válasza, hogy Kasszem Szulejmani nem egyszerűen egy iráni politikus, vagy az iráni hadsereg főtisztje volt, hanem terrorista is. Éppen úgy, mint Oszama bin Laden volt. Ezt egyrészt arra alapozzák, hogy a Szulejmani által vezetett iráni katonai szervezetet - Kudsz Brigád - az USA már évekkel ezelőtt terrorszervezetnek minősítette. Az amerikai hírszerzés szerint számos merénylet elkövetéséért felelősek - nemcsak a közel-keleti háborúkban, hanem polgári célpontok ellen szerte a világban, például a Buenos Aires-i izraeli nagykövetség elleni 1992-es merényletért is, amelynek 85 halálos áldozata volt. (Az ügyben Irán ellen bizonyítékokat gyűjtő argentin ügyészt órákkal azelőtt gyilkolták meg 2015-ben, hogy tanúvallomást tett volna, amelyben az akkori argentin elnök felelősségét is firtatta volna.) Ez az amerikai érvelés részben hasonlít arra, amit a török elnök fogalmazott meg a tavaly őszi, kurdok ellen indított szíriai hadjárata előtt: szerinte a szíriai kurdok hadserege terrorszervezet, így felléphetett ellenük nemzetközi felhatalmazás nélkül is.

Van az amerikaiaknak egy másik, nemzetközi szinten is érvényes érvük még: az ENSZ számos iráni vezetővel szemben utazási tilalmat rendelt el öt éve, és köztük volt Szulejmani is. Ilyen értelemben nemzetközi minősítés szerint is veszélyes, szankcióval sújtott embernek számított, nem csak az USA kormánya szerint. (A szankció Szulejmani ellen egyébként 2020 októberében járt volna le, és tavaly augusztusban az USA már kezdeményezte a meghosszabbítását az ENSZ-ben. Ugyanez az ENSZ-határozat fegyverszállítási embargó alá is vonta Iránt egyébként.) 

Ugyanakkor attól még, hogy valakit egy kormány terroristának minősít, vagy éppen az ENSZ szankciókkal sújt, abból nem következik, hogy az illetőt bármelyik hadsereg bárhol szabadon megölheti. Normális esetben zárolni lehet a vagyonát, vádat lehet emelni ellene, letartóztatni vagy kérni a kiadatását. A megölése csak akkor lehet jogszerű, ha az illető életveszélyes fenyegetést jelent, és nincs más mód e konkrét fenyegetés megfékezésére. 

Itt válik fontossá, hogy Donald Trump egyik első nyilatkozatában kiemelte, hogy Szulejmani éppen merényleteket tervezett, amikor végeztek vele.

Az USA kormánya ugyanis határozottan állítja, hogy nagyon egyértelmű, titkosszolgálatok által hozott bizonyítékai vannak, hogy Szulejmani állt több amerikai katona és diplomata elleni támadás mögött Irakban, továbbá újabb támadásokat szervezett éppen akkor is, amikor megölték. (Trump szerint 603 amerikai állampolgár haláláért felelős összesen, és további "milliók" haláláért szerte a világban.) 

Ha nem tervezett volna Szulejmani éppen újabb merényleteket, akkor megölése jogszerűtlen lett volna - ezt az USA kormánya is elismeri. A helyzet azért nehéz, mert az amerikai kormány nem hozza nyilvánosságra, hogy honnan és mit tudott meg Szulejmani aktuális terveiről, szervezkedéséről. Az amerikai kormány ugyanakkor kikérte magának, hogy azt feltételezzék, a levegőbe beszélnek, vagy hogy párhuzamot vonjon bárki a 2002-es, Irak elleni háborúval, amikor valójában nem létező tömegpusztító fegyverek miatt indítottak háborút, szintén titkosszolgálati bizonyítékokra hivatkozva. Ugyanakkor nyilván könnyebb lenne a helyzet értelmezése, ha legalább egyes részleteket elárulnának az aktuális fenyegetés természetéről. 

Abban konszenzus látszik az amerikai politikában, hogy Szulejmani lelkén nagyon sok ember halála szárad, és igen sok amerikai katonáé is. (Ugyanakkor alig néhány éve, amikor az iraki Moszult kellett visszafoglalni az Iszlám Államtól, elég jól együttműködtek, hiszen Szulejmani irányította a szárazföldi csapatok egy jelentős részét, az iraki síita milíciákat, míg a légi támogatást az amerikai hadsereg gépei adták az ostromhoz.) Arról viszont komoly vita indult Amerikában, hogy Trump kiadhatta-e a parancsot a megölésére. 

Volt Trumpnak felhatalmazása kiadni a parancsot?

Egy 1973-as amerikai törvény ugyanis kimondja, hogy ha az elnök olyan intézkedésre készül, amelynek nyomán az amerikai katonák veszélybe kerülhetnek, illetve amely háborút provokálhat ki, akkor a kongresszus előzetes jóváhagyását kell kérnie. Ez most nem történt meg, miközben Szulejmani megölése nyilvánvalóan válaszcsapásra késztetheti Iránt - a frissen kinevezett utódja máris amerikai katonák tömeges megölését ígérte. 

Az amerikai kormány két másik törvénnyel védekezik, amelyek kivételeket határoztak meg az 1973-as törvény alól. Egy 2001-es törvény a szeptember 11-i merényletek elkövetői esetében adja vissza a kilövés jogát az elnöknek. Ezt a mindenkori amerikai kormányok szívesen terjesztik ki azóta is mindenféle közel-keleti akciókra. Obama például erre hivatkozva adott parancsokat az Iszlám Állam elleni harcokra is, holott az Iszlám Állam 2001-ben még nem is létezett. Ezt akkor úgy oldották fel, hogy az Iszlám Állam egy időben az al-Kaida szövetségese volt, tehát érvényes ellene is a felhatalmazás. Ugyanakkor Irán - és így Szulejmani is - a bonyolult közel-keleti szövetségi rendszerben pont ellensége volt az al-Kaidának és az Iszlám Államnak is. Olyannyira, hogy amikor 2001-ben az USA megtorló háborút indított Afganisztánban, akkor Szulejmani Svájcban átadott egy térképet az amerikaiaknak az al-Kaida afganisztáni rejtekhelyeiről. 

Van azonban egy 2002-es kivétel is, ami kifejezetten az iraki hadműveletekre vonatkozik, és szintén érvényben van. Itt az a kérdés, hogy egy iráni tábornok elleni akció, még ha Irak területén is követték el, belefér-e az elnöki felhatalmazásba. Amerikai katonai jogászok és biztonságpolitikai szakértők egymásnak ellentmondóan értelmezik ezt.

Irak és Irán igazi országnak számít?

A harmadik, a nyugati világban legkevésbé taglalt kérdés, hogy az USA megsértette-e az iraki jogot a támadással. Az iraki miniszterelnök szerint igen, mert semmilyen engedélyt nem kértek tőlük. Az amerikai kormány szerint azonban saját katonáik védelmébe beletartozik egy ilyen támadás, hiszen Szulejmani éppen merényleteket szervezett ellenük. És mivel az amerikai katonák az iraki kormány felhatalmazásával vannak jelen Irakban, így innen következik, hogy ott legálisan megvédhetik magukat.

Fontos különbség még a cikk elején említett szaúdi és orosz példák, illetve a mostani helyzet között, hogy azokat a gyilkosságokat vagy gyilkossági kísérleteket a szaúdiak és az oroszok tagadták, tudva, hogy azokkal biztosan megsértették a nemzetközi jogot. (Litvinyenko megölését és a Szkripal család elleni támadást az oroszok a mai napig nem ismerik el, míg a szaúdiak azóta perbe fogták a Hasogdzsi-gyilkosság állítólagos felelőseit, és ötöt közülük halálra ítéltek.) Most azonban az USA kezdettől nyíltan vállalta, hogy hadserege ölte meg Szulejmanit és kíséretét, és kezdettől azt mondták, hogy jogszerűen tették. 

Az amerikai külügy egy magas rangú tisztségviselője végső soron így fakadt ki, amikor újságírók a támadás jogi hátterét firtatták:

"Ugyan már, hogy lett volna ez gyilkosság. (...) Elutasítjuk azt az elképzelést, hogy ez a vesztfáliai világrend szerinti országgal történt, hogy ő mondjuk egy normális ország védelmi minisztere, elnöke vagy külügyminisztere vagy ilyesmije lett volna. Ez egy papok és forradalmárok vezette rezsim, ami az egész Közel-Keletet uralni akarja, sőt annál is többet. Kimondom, ez egy kleptokrata teokrácia. Az iráni, az iraki és a libanoni nép is utálja ezt a rendszert. Rengeteg iráni egyetlen könnycseppet sem fog ejteni Szulejmani után, hiszen éppen nemrégiben gyilkolt le 1500 embert a saját népéből." (Utóbbi utalás arról szólt, hogy a Szulejmani vezette milíciák részt vettek a rendszer-ellenes iráni tüntetések véres leverésében is.) 

Vagyis az amerikaiak végső érve az, hogy Iránra nem is vonatkozhat a jogászkodás, mert az ottani állam egyszerűen nem méltó arra, hogy egyenlő partnerként kezeljék.