A járvány visszaszorult, de az egészségügy helyzete ettől nem lett tisztább

Szavazz az elmúlt 7 év 7 legjobb cikkére!
  • Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke szerint járvány alatt kiütközött a magyar egészségügyre jellemző feudális hierarchia összes hibája, a közös gondolkodás, a megfelelő tájékoztatás hiánya.
  • Volt olyan, hogy még a kórházban se tudták, hány fertőzöttet ápolnak.
  • Történtek azért előremutató lépések, születtek hosszú távon is hasznos szakmai iránymutatások, és a járványcentrumok kijelölése is jó irány.
  • Az egészségügyi dolgozók bérét viszont még a járvány következő hulláma előtt rendezni kell, mert nagy az elégedetlenség.
  • Megfelelő szakmai személyzet hiányában pedig nem lehet leküzdeni a járványt.

„Az egyik fő tanulság, hogy az egészségügy elhanyagolt helyzete a politikán belül most nagyon kiütközött vezetési és infrastrukturális szinten is" – írta válaszában Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke, akinél arról érdeklődtem, hogy milyen tapasztalatokat szűrt le a kamara a koronavírus-járvány első hullámából. A járvány miatt március közepén elrendelt korlátozások nagy részének feloldásával a héten hivatalosan is véget ért a védekezés első szakasza.

Az adatok alapján ezt az első szakaszt úgy is sikeresnek értékelhetjük, hogy közben a hivatalosan igazolt fertőzések számához képest megrázóan magas, a május 20-i adatok alapján 13 százalékos a halálozási ráta. (A halálos áldozatok száma viszont európai összevetésben, százezer lakosra vetítve kifejezetten alacsony, az egész nyugat.európai régiónál kedvezőbb.)

Mi működött?

„A kormány rendészeti intézkedései, az iskolabezárás, kijárási korlátozások jók voltak, időben meglépték - nem sokkal azután, hogy mi is javasoltuk. Ez döntőnek bizonyult” – írta Álmos, aki azért azt is megjegyezte, hogy „szerencsére, mert az egészségügyi irányítás megmutatta a feudális hierarchia összes hibáját”. Ez a legdurvábban a hírhedt ágykiürítésben ütközött ki. Ez Álmos szerint „aránytalan volt, fokozatok nélküli, és nem vett tekintetbe alapvető betegjogokat orvosi szempontokat, és a szakmai ellenvéleményekkel szemben hibásan lépett fel”.

Ez alapján gondolja fő tanulságnak azt, hogy most megmutatkozott, „mennyire hiányzik az önálló egészségügyi minisztérium”, a stratégiai gondolkodás hiánya. Példaként „a meggyengült-megszüntetett-újra létrehozott járványügyet” hozta fel. „A hiányzó akkreditált laboratóriumi hálózat nagy hátrányt jelent” – írta.

Az irányítás hiánya praktikus, hétköznapi szinten is megjelent. „Magyarországon még a rutin betegellátás szakmai protokolljai sincsenek évek óta karban tartva. A tiszta, egyértelmű, gyakorlatias protokollok nagyon hiányoztak a járvány különleges helyzetében" – írta. Ebben történt előrelépés, „születtek olyan szakmai iránymutatások, anyagok, amelyek hosszú távon is hasznosak lesznek”. Példaként említette a szakmai társaságok javaslatait, a MOK Etikai Kollégiuma által készített szakmai anyagot a triázs alapelveiről, de ezek közé sorolta az EMMI által készített kézikönyvet is. Emellett az orvostársadalom önként is megmozdult, az 1001 orvos Facebook-csoportban a járvány felívelő szakaszában önkéntesek sora fordította a járvány által leginkább sújtott országok kórházaiban született eljárásrendeket, szakmai protokollokat. Ezek később is használhatók lesznek, csak a frissítésekre kell figyelmet fordítani.

Nem magyarázták el, hogy mi miért történik

Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara alelnökeFotó: Álmos Péter

Összességében azonban komoly probléma volt az átláthatóság; „nem értette meg a minisztérium, hogy a döntési lánc legvégén állónak is értenie kell a miérteket, hogy hatékony legyen a munka”. Az hagyján, hogy a közvélemény nem volt képben a járvány alakulásáról közölt szórványos információk alapján, „a közös gondolkodás, közös problémamegoldás hiánya lokálisan és országosan is jellemző volt”. Jól értik, ez azt jelenti, hogy néha még a kórházon belül se tudták, hány fertőzött van az infektológián, intenzív osztályon, pedig ez „alapvetően befolyásolná, hogy mennyire tervezhetünk a kapacitásainkkal”. Épp ezért Álmos szerint az újranyitásban is „szükség volna a társadalom fegyelmezettségére, illetve a járványügy éberségére, szoros kontaktkutatásra”. Voltak olyan döntések, amelyek megkönnyíthetik a következő hullám kezelését. „Jó szakmai irány, hogy kijelölt centrumok, gyorsan mobilizálható egységek legyenek,  valamelyest megkímélné a normál betegellátást”  – írta Álmos, megjegyezve, hogy az első körben a legnagyobb kárt az okozta, hogy a normál betegellátásra eresztették rá a fertőzötteket. „Az orvosi korfa miatt leállt a fél alapellátás, a járóbeteg-szakrendelők. Számos szűrés, megelőző ellátás elmaradt” – írta, hozzátéve, hogy ennek hatásai csak lassan mutatkoznak meg, a „láthatatlan áldozatok” később lesznek beazonosíthatók.

Kell eszköz, labor, de ember is, aki ezeket működteti

A most nyert időben fontos teendők vannak. „Nagyon erősen javítani kell a MEGFELELŐ védőfelszerelések” készletezésén, a hazai előállítási lehetőségek kialakításán. Kritikus továbbá, hogy „legyen szakmai betegúttervezet, ami most teljesen hiányzott”. És persze a tesztelési kapacitást is ki kell építeni. „Megúsztuk, hogy mennyire rosszul álltunk tesztekkel, de a következő körnek nem szabad így nekimenni” – írta Álmos. Vagyis most meg kell teremteni a megfelelő laborhátteret, illetve beszerezni kellő mennyiségben a tesztekhez szükséges reagenseket.

Összességében a legnagyobb tanulság viszont az, hogy „erősebb egészségüggyel a károk is mérsékeltebbek lettek volna”. Álmos szerint az ország nincs abban a helyzetben, hogy a második hullámot már teljesen felkészült egészségügy várja, ahhoz ugyanis „megfelelő humánerőforrás kell, aki a technológiát használja”. Ez tán a legproblémásabb terület.

„Az egészségügyi dolgozók, különösen az orvosok elégedetlenek. Ha nem jön azonnali bérrendezés, és az orvosok ezután is 900-1700 forintos órabért kapnak, akkor tömegesen mennek el magánellátásba vagy külföldre, a legrosszabb esetben még a pályát is elhagyják." 

Annyiban szerinte van remény, hogy „most a politika legmagasabb szintjén is szembesültek az egészségügy kritikus helyzetével. Ritka esély van arra, hogy szélesebb körű konzultációt követően a társadalom és a gazdaság javát szolgáló, érdemi változás történjen”. De erre a bérrendezés, a hálapénz felszámolása és a szakmai szabályok érvényre juttatása nélkül nem lesz esély. „A járvány visszaszorulásának mindenki örül, de az ország egészségügyének a jövője még ködbe vész” – írta dr. Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke.