A héten az Európai Bizottság bemutatta, hogy mennyi pénzt akarna szétosztani a tagállamok között 2028-ig. Azért különösen érdekes a terv, mert majdnem kétszer annyi pénzről van szó, mint amiről már évek óta tárgyalnak. A következő hétéves költségvetési tervezetben teljesen új konstrukciók és pénzosztási technikák szerepelnek.

A keret jelentős emelésére, és az új konstrukciókra a koronavírus miatt volt szükség. A járvány miatt elrendelt korlátozások nyomán 2020-ban az Európai Bizottság számítása szerint 7,4 százalékkal csökken az EU GDP-je. Ez elképesztő zuhanást jelent, ekkora visszaesés még nem volt az EU történetében, ez rosszabb, mint a 2008-as pénzügyi válság hatása volt.

Ráadásul az eleve eladósodott, és a járványt különösen megszenvedő Olaszország és Spanyolország lényegében a csőd közelébe került. Úgyhogy az Európai Bizottság német és francia közreműködéssel egy olyan tervet kovácsolt, amely egyszerre akar megfelelni három célnak:

• megmentheti az eurót használó déli tagállamokat,
• de a rájuk költött pénz nem emeli a gazdagabb tagállamok nemzeti adósságát,
• és általában is annyi pénzt önt az európai gazdaságba, hogy legalább az elmaradt beruházások jelentős részét pótolni lehessen.

A tagállamok elé a héten letett terv mindezeknek megfelel. Csak éppen a keleti, szegényebb országoknak arányaiban kevesebb támogatás jut majd belőle, mint amennyihez eddig hozzászoktak - kivéve Lengyelországot, amelyet mindenféle pótlásokkal kisegítettek. A leginkább elégedetlenek a csehek, a baltiak és a magyarok, de ez a társaság aligha tudja érdemben átalakítani a mostani terveket.

Ami fáj Budapestnek

Magyarország fő baja az, hogy eddig közel 7 százalékát kapta az ország annak a pénznek, amit az EU felzárkóztatásra költött, de az új, koronavírus miatt átalakított csomagnak legfeljebb a 2,5 százalékát viheti el.

Ráadásul a költségvetés szokásos részéből is kevesebb jut ide, mint eddig, részben a britek kilépése miatt (kevesebb a nagy befizető), részben a rendszer átalakítása miatt (kevesebb jut a szegényebb régiók felzárkóztatására, és több zöld beruházásokra, határvédelemre, kutatásra), részben pedig azért, mert növekszik a program-alapú finanszírozás aránya, azaz az országoknak projektekkel kell majd pályázniuk bizonyos pénzekre (például strukturális reformokra, amelyeknek hasznosságáról Brüsszelben döntenének).

Minden relatív veszteség ellenére fontos azonban megjegyezni, hogy így is irgalmatlanul sok pénz fog érkezni Brüsszelből a 20-as években.

A nagy brüsszeli stimulus

A Bizottság most bemutatott terve a következő:

Futnak az eddig bejelentett rendkívüli programok, amelyeknek jelentős része hitelgaranciát jelent, ráadásul a fele csak az eurozóna tagállamainak hozzáférhető, ezekről már beszámoltunk részletesen.

A Bizottság kicsit emelne az eddigi költségvetési kereten, ami miatt valamivel több jut majd Magyarországnak is, mint eddig remélni lehetett, a februárban megrekedt alkudozások állása szerint. Ennél is fontosabb, hogy a Bizottság fenntartaná még 2021-ben és 2022-ben is a vírusválság miatt könnyített, a korábbiaknál sokkal lazább elszámolási szabályokat. A járvány kitörése óta a tagállamok a szokásosnál könnyebben, sokkal több célra, sokkal kevesebb papírmunkával hívhatják le a kohéziós támogatásaikat. Eddig a magyar kormány arra panaszkodott, hogy ez nekünk nem sokat segít, mert már megpályáztatta, és jórészt elköltötte az ország az összes pénzt, ami 2020 végéig járt. (Hogy ez nem teljesen igaz, illetve volna még mód átcsoportosítani bizonyos terveket, arról „Rengeteg EU-pénzt tudna a kormány a járványra átcsoportosítani, ha akarna” című cikünkben írtunk.) A mostani bejelentés viszont már biztosan növeli a magyar mozgásteret 2022 végéig ebben a programban, hiszen az már új támogatásokra is vonatkozik.

A legfontosabb újítás azonban a 750 milliárd eurós extra mentőcsomag, a Next Generation EU névre keresztelt pénzeső, amiben 2024-ig akarja a Bizottság fürdetni a tagállamokat. Ez az a rendkívüli program, amiben arányaiban jóval kevesebb járna Magyarországnak, mint amennyit eddig ki tudott venni a közösből.

Next Generation EU

A 750 milliárd euró rengeteg pénz: az EU sima hétéves költségvetése 1000 milliárd körül lenne. Ennyi plusz pénzt a tagállamok nem akarnak beletenni a közösbe, főleg hogy a legtöbbet fizető gazdagok kapnának belőle a legkevesebbet.

Úgyhogy a mostani terv az, hogy az Európai Bizottság erre az összegre kötvényeket bocsát ki, amelyeket csak 2028-tól kezd el törleszteni. Ez azért is jó, mert nem a most hivatalban lévő kormányoknak kell majd visszafizetniük a pénzt, hanem az utódaiknak, a terv szerint egészen 2058-ig húzva a törlesztést.

A Bizottság ráadásul azzal kampányol a tagállamoknál, hogy ezt a pénzt ne a 2028-tól megnövelt tagdíjból törlesszék, hanem hatalmazzák fel az EU-t, hogy magának szedhessen pénzt. Például környezetvédelmi vámot vethessen ki minden olyan EU-n kívül gyártott termékre, amelyek az EU-s klímavédelmi szabályoknál lazább rendszerű országokból jönnek. Vagy bízzák a tagállamok az EU-ra a legnagyobb multik, például a techvállalatok adóztatását. Eddig a tagállamok ódzkodtak attól, hogy az adóztatás vagy vámszedés jogát akár csak kis részben átengedjék az EU-nak, de a Bizottság számításai szerint motiváltabbak lesznek, ha ezzel megspórolhatják a mostani eladósodás törlesztését. Akárhogy is, lesz még hét-nyolc év kitalálni ennek részleteit.

További fontos körülmény, hogy a 750 milliárdból a Bizottság 250 milliárdot hitelként osztana szét a tagállamoknak, azaz a teljes keret harmadát az az ország fizetné vissza, amelyikhez végső soron jutott, és nem a közös adósságot dagasztaná ez az összeg. Ez azért volna hasznos sok államnak, mert az EU a lehető legjobb besorolású (AAA) adós, úgyhogy kisebb kamatra kap pénzt, mint egyes tagállamok. Ugyanakkor az Unió legjobb hitelbesorolású (AAA) tagállamainak (Németországnak, Hollandiának, Ausztriának, Svédországnak például) ez a konstrukció semmilyen segítséget sem jelent, nem is akarnak élni vele. Ők alanyi jogon tudnak hitelt felvenni ugyanilyen kondíciókkal.

A maradék 500 milliárdot vissza nem térítendő támogatásként osztanák ki, úgy mint a kohéziós pénzeket szokták. Innen ered egy fontos vita, ami máris elkezdődött a tagállamok között. A gazdagabbak és a kevésbé eladósodottak azt követelik, hogy az arány sokkal magasabb legyen a hitel javára, ne csak a 750 milliárdos keret harmadára vonatkozzon.

A magyar álláspont egyenesen az, hogy a teljes keret legyen kedvezményes hitel, és ne legyen vissza nem térítendő támogatás benne – ebben, mint látni fogjuk, benne lehet az, hogy a magyar kormány kevesli a neki járó támogatást a keretből, és valószínűleg azért képvisel ilyen radikális álláspontot, hogy lehessen alkudozni.

A vissza nem térítendő támogatásokat eddig az EU rászorultsági alapon osztotta el, elsősorban az EU átlagos GDP-jének 75 százalékát el nem érő régiókat támogatva. Mivel Budapesten kívül az összes magyar régió rászorultnak számít, ezért bőven érkezett kohéziós pénz Magyarországra.

A mostani terv szerint az 500 milliárd eurós keretet azonban más logika mentén osztaná ki a Bizottság: azt nézik, hogy egy-egy régió mennyire szenvedte meg a járványt gazdaságilag, mekkora a munkanélküliség, és mennyire van általában eladósodva az ország. A rendszert alapvetően a déli államok megsegítésére találták ki: Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország és Ciprus együtt elvihetné az egész keret felét. A maradékon pedig egyenlő arányban osztoznának a szegény és gazdag országok.

A magyar panasz arról szól, hogy így jutalmat kapnak a felelőtlenül gazdálkodó, de Magyarországnál gazdagabb országok. Az Európai Bizottság ellenérve pedig az, hogy 2004 óta Magyarországgal, és a többi szegény országgal volt a közösség szolidáris, és adtak nekik felzárkózásra rengeteg pénzt, most viszont a déliek kerültek nagyon nehéz helyzetbe, ezért rajtuk kell jobban segíteni.

Túl a jóindulaton az is rengeteget számít, hogy e segítség nélkül Olaszországban akkora gazdasági bajok történnének, amelyek az eurót, mint valutát tehetnék tönkre, így mindenképpen be kell avatkoznia a többi tagállamnak.

Magyarország az ellenkezésével talán tud valamicskét majd javítani a mostani pozícióján, de a szegényebb keletiek minden jel szerint alulmaradnak majd ebben a vitában. Főleg mert klímavédelmi alapon a rengeteg szenet használó Lengyelország extra forrásokhoz juthat a támogatási rendszerből, és ezzel a legnagyobb (tehát szavazáskor messze legerősebb) keleti szegény országot sikerült a Bizottságnak máris leválasztania a tiltakozókról.

Ráadásul a déliek megsegítését eddig ellenző gazdagok (Ausztria, Hollandia, Finnország például) eddig egész konstruktívan reagáltak a tervre. Ők azt akarták mindenképpen elkerülni, hogy a saját államadósságuk terhére kelljen finanszírozniuk az olaszok és spanyolok kimentését – és a Bizottság által elővezetett mostani konstrukcióval ez tarthatónak látszik.

Az új rendszer bevezetéséről a júniusi EU-csúcson születhet elvi döntés, bár végső formáját a legtöbb várakozások szerint inkább csak ősszel nyerheti el.