Kásler Miklósból lassan nagyobb járványügyi hőst farag Orbán Viktor, mint saját magából

Feliratkozás a Járvány hírlevélre

Minden hétköznap elküldjük, amit a járványról tudni érdemes. Iratkozz fel, és vigyázzunk egymásra!

Eljött az idő, hogy le lehessen vonni a levonulóban lévő járvány tapasztalatait. A Kásler Miklóssal készült, az Emmi által megrendelt PR-interjúban bele is csaptak a közepébe a múlt héten:

Orbán valóban azt mondta a Kossuth Rádióban május 22-én a sikeres védekezés titkát keresve, hogy „egyébként biztos szerencse is kell az ilyesmihez, de talán az önmagában nem lett volna elég, és itt Kásler miniszter úr érdemei történelmiek”. 

A miniszterelnök kijelentése teljesen váratlan volt, addig ugyanis saját magára osztotta a legnagyobb szerepet a járványügyi küzdemelben, a második számú szereplő Pintér Sándor volt, Káslerről pedig ezekben az interjúkban egy szót sem ejtett.   

Kásler első koronavírusról szóló sajtótájékoztatója Szlávik Jánossal január 28-án.Fotó: Máthé Zoltán/MTI/MTVA

Holott eleinte úgy tűnt, hogy Kásler fontos arca lesz a koronavírus elleni küzdelemnek. A miniszter már január 28-án sajtótájékoztatót tartott a Kínában megjelent járványról. Kásler ekkor készre jelentette a magyar kórházak felkészültségét, de ebben az időben a miniszter figyelmét leginkább az általa hazafiasnak mondott, rengeteg helyről kritizált új Nemzeti Alaptanterv bevezetése kötötte le. 

Orbán aztán a parlament első idei ülésén, február 17-én átadta a szokásos megnyitóbeszéd lehetőségét Káslernek, amit azzal indokoltak, hogy „a kormány most a koronavírus elleni küzdelemről szóló tájékoztatást ítélte a legfontosabbnak, és a legsürgősebbnek, arról pedig Kásler Miklós miniszter tud hiteles és alapos tájékoztatást adni”. Ekkor még nem volt koronavírusos beteg Magyarországon - csak, több, mint két héttel később, március 4-én jelentik be a két iráni diákot -, az ellenzék szerint Orbán a Dunaújvárosban simán elveszített időközi parlamenti képviselőválasztás után nem akart felszólalni. 

Kásler előtérbe tolásának az lehetett az oka, hogy Orbán nem akart a vírussal foglalkozni, az újabb nemzeti konzultáció tartotta lázban, amit előző héten jelentett be pártja balatonfüredi frakcióülésén a „börtönbisznisz”, „a Szeviép-üggyel összefüggésben felmerült bírói korrupció gyanúja” és a gyöngyöspatai romák kártérítése témában. A miniszterelnök még február 28-án is arról beszélt a rádióban, hogy „most ugyan a koronavírus minden figyelmet magához vonz, de azért a történelmi kihívás, amivel együtt élünk, továbbra is maga a migráció”. És a tervezett nemzeti konzultációs kérdőívek kitöltésére buzdított mindekit. Orbánt ekkor még Rényi kolléga kiváló cikke szerint győzködni kellett arról, hogy a járvány igenis komoly veszélyeket hordoz.

Kásler hirtelen reflektorfénybe kerülése azért is volt meglepő, mert tavaly novemberi, Rogán Antal propagandaminisztériuma által megrendelt felmérések szerint lesújtó volt a közvélemény megítélése az egészségügyről és az oktatásról. Ezekről a felmérésekről a közvélemény éppen februárban értesült, miután az Alfahír újságírója közérdekű adatigénylést nyújtott be a közpénzekből elvégzett kutatások megismerésére, és belenézhetett azokba.

Kásler a parlamenti felszólalással még csak-csak megbirkózott, de elég hamar kiderült, hogy nem véletlenül kerülte azokat a helyzeteket, ahol újságírók nem előre egyeztetett kérdéseket tehetnek fel neki. Február 26-án Gulyás Gergellyel közösen tartottak sajtótájékoztatót. A vírus még itt sem volt, de - hiába mondták, hogy milyen alaposan felkészült a rendszer a járványra - már nem lehetett maszkokat kapni a patikákban. Erre kérdeztek rá újságírók, és jött ez a káprázatos kabaréjelenet, a végén azzal a csattanóval, amikor Kásler egy ott álló rendőrnőhöz fordul, hogy „ez kereskedelmi kérdés, nem tudom, hogy óhajt-e rá válaszolni”, amit teljes döbbenettel fogad az egyenruhás.

Orbán aztán március 5-én kiállt a sajtó elé, majd rövid idő után közölte, hogy mostantól Kásler tájékoztatja a sajtót minden egyes nap, és látványosan ott is hagyta a miniszterét azzal a megjegyzéssel, hogy „Miklós, tied a pálya!”.

Nem lett övé a pálya

Ami ezután jött, az tényleg csak keveseket győzhetett meg arról, hogy pontosan tudják a hatóságok, hogy kell megkeresni a frissen megtalált, fertőzött diákok kapcsolatait, vagy ha tudják is, nem Kásler az, aki ezt hitelesen el tudja magyarázni.

A napi tájékoztatás helyett Káslert eldugták, legközelebb három héttel később szerepelt ismét az operatív törzs sajtótájékoztatóján, amikor már online tartották azokat, újságírók nélkül. Nemcsak a sajtót nem tájékoztatta, de letiltotta például azt is, hogy a kórházak alapadatokat adjanak meg. Ezt ellenzéki politikusok megkeresésére sem tehették meg

Ahhoz képest, hogy ő nyitotta meg a parlamenti ülést az egészségügyért is felelős miniszterként, aki „hiteles és alapos tájékoztatást” tud adni, az Országgyűlésben is hallgatott több, mint két hónapig. Április 20-án szólalt fel a parlamentben újra, de az a szereplése már leginkább arról szólt, hogy álljon ki és magyarázza meg, miért váltott le két, fideszes körökben is népszerű kórházigazgatót a járvány kellős közepén, óriási felzúdulást váltva ki a pártban és orvosszakmai körökben is.

Kásler ekkor azt közölte, hogy a két kórházfőigazgató közül a székesfehérvárit, Csernavölgyi Istvánt azért váltotta le, mert „hat elhunytról időben nem tett jelentést”. A húsvét vasárnap menesztett Csernavölgyi már akkor is mondta, hogy nem is az ő dolga lett volna az adatszolgáltatás, és azonnal pótolták a hiányosságot. A kórházban lefolytatott belső vizsgálat is azt állapította meg, hogy nem Csernavölgyi hibázott, hanem az a Reiber István orvosigazgató, akit Csernavölgyi kirúgása után Kásler kért fel az intézmény ideiglenes irányítására. Kásler ezt a nem lényegtelen fordulatot annyival intézte el a Demokratának adott május 23-i interjújában, hogy „az orvos igazgató a legújabb hír szerint magára vállalta a hibákat, de a felelősséget egy személyben a kórház főigazgatója viseli. Az ő feladata a hibák megelőzése, észlelése és azok megszüntetése. Az új vezetők mind a két intézményben, néhány napon belül megteremtették a rendet”.

A másik elküldött kórházfőigazgató, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetet irányító Cserháti Péter esete már átvezet Kásler legnagyobb felháborodást kiváltó intézkedéséhez, a kórházi ágyak kiürítéséhez. Kásler szerint az OORI vezetői „március 17-én kapták meg az utasítást, hogy készítsenek elő 253 ágyat a 422-ből a fertőzött betegek fogadására, és 189 ágyat biztosítsanak az ott fekvő rászoruló betegeknek, és amikor nagypénteken, amikor tízesével vitték a mentők az idősotthonból a betegeket, ez az intézmény nulla beteget volt hajlandó felvenni”. 

Vagyis Kásler arról beszélt április 20-án a Parlamentben, hogy március 17-én utasítás ment ki a kórházak főigazgatóinak, hogy az ágyak 60 százalékát készítsék elő a koronás betegek fogadására. (Március elsején még azt mondta, hogy „még tömeges fertőzés esetén is elegendő lenne a magyar egészségügy kapacitása. Az országban 29 infektológiai osztály működik, az ágyak száma több mint 800”. Ebből lett aztán előbb 36 ezer, majd már csak 33 ezer felszabadítandó ágy, a legrosszabb forgatókönyvre készülve.) 

Amikor kiderült, hogy messze nincs szükség ennyi ágyra (1000 körül volt a maximum), megjelentek viszont hírek arról, hogy milyen állapotú betegeknek kellett elhagynia a kórházakat, bűvészkedni kezdett a minisztérium a számokkal, hogy igazából már eleve üres volt a kórházi ágyak 34 százaléka, és miután a járvány miatt a nem életmentő műtéteket el kellett halasztani, így az ágyaknak 58 százaléka valójában már fel is szabadult húsvét előtt. Vagyis mindössze 2 százalékot kellett még valahogy megoldaniuk az intézményeknek. Az OORI-ra ez biztosan nem volt igaz, az intézmény rehabilitációs ágyain olyan súlyos állapotban lévő betegek feküdtek, akiknek a hazaküldését ilyen nagy számban nem látta megoldhatónak a főigazgató. Cserháti mellett nyíltan kiállt Balog Zoltán, Kásler elődje, és látványos gesztust tett felé Merkely Béla, a SOTE rektora is. 

A Demokratának adott interjúban megint csak van egy ide illő idézet Káslertől, mert most már úgy látja, hogy nem is volt semmilyen utasítás ágykiürítésekre. „Óriási és szándékos csúsztatás történt, hiszen arról cikkezett és beszélt az ellenzék, hogy ágyakat ki kellett üríteni. Ilyen utasítás soha nem hangzott el. A kezelés és az intenzív ellátás bővítésének a feltételeit kellett biztosítaniuk. Az viszont, hogy kit küld haza és kit nem az orvos, kizárólag a saját szakmai és emberi felelőssége, akár van járvány, akár nincs”.  

Az operatív törzset sem Kásler irányította

Kásler a parlamenti szezonnyitón azt közölte, hogy „a kormány január 31-én operatív törzset állított fel, amit belügyminiszter úr társelnökletemmel vezet”. Ebből annyi igaz, hogy a rendelet szerint „az operatív törzset a belügyminiszter az emberi erőforrások minisztere bevonásával vezeti”. Orbán hamar világossá tette, hogy Pintér a főnök. Ezt február 28-i rádióinterjújában ezzel indokolta: 

„bonyolult feladatsor, mert van benne egészségügyi teendő, ugye, ezért Kásler miniszter úr is tagja ennek az operatív törzsnek, de van benne számos rendészeti, a katasztrófavédelem profiljához tartozó feladat is, ezért az operatív törzs vezetését a belügyminiszter úrra bíztuk”. 

A testületet valóban Pintér, és nem Kásler fogta össze, ő jelentett Orbánnak is az üléseken. 

Az operatív törzs ülése május 16-ánFotó: Orbán Viktor/Facebook

Kásler nagyon látványosan eltűnt a járvány felfutó szakaszában. A magára találó Orbán pedig elvállalta a főszerepet, Kásleren átnyúlva személyesen egyeztetett egészségügyi szakemberekkel, járványügyi szakértőkkel. Pintér mellett sokkal inkább előtérbe került az Emmiből korábban is nagy falatokat kiszedő Palkovics László, egy egészségügyi járványban Kásler epizódista lett. 

Kásler hamar és a legrosszabbkor konfliktusba került az orvosoknak védőfelszerelést követelő, és több szakmai javaslatot tevő Magyar Orvosi Kamarával, politizálással vádolva meg a szervezetet abban az időben, amikor mindenki attól tartott, hogy az egészségügyi dolgozókra olyan óriási nyomás nehezedik majd, mint Olaszországban, és csak bízni lehet abban, hogy valahogy kibírják majd. A kamara elnökének, Kincses Gyulának a Népszavának adott interjújából derült ki, hogy Kásler helyett Pintérrel egyeztettek többször is, a megbeszéléseket a belügyminiszter kezdeményezte. És Pintér konzultált több egészségügyi szervezettel is. 

A humánminiszter egyébként most már úgy látja, hogy minden pillanatban volt elég és megfelelő védőfelszerelés. Ez a járvány kezdeti időszakában biztosan nem volt így, erről több cikket is írtunk, és ha rendben lett volna minden, aligha lenne a fertőzöttek 14 százaléka egészségügyi dolgozó Magyarországon. A védőeszközök számáról a kínai szállítmányok érkezéséig még Gulyás Gergely is óvatosan fogalmazott. Az eszközök elosztását pedig lényegében kivették az egészségügy kezéből azzal, hogy a március végén kórházparancsnokokat neveztek ki az intézmények élére, az ő feladatuk volt az igények begyűjtése, a szükséges eszközök megrendelése és leszállítása. 

Ezt Orbán ezzel indokolta: „Nagy értéke ez a sok orvos és ápolónő Magyarországnak, a kórházigazgatóink is jók, de valóban a gazdálkodás nem volt olyan feszes békeidőben, mint ahogy egyébként ez járvány idején elvárható, ezért kellett kórházparancsnokokat a rendőrségtől kivezényelni mindenhová, hogy világos legyen, katonásan legyen világos, hogy mennyi a raktárkészlet, mennyi a napi felhasználás, ott vannak-e a szükséges tartalékok, meg van-e szervezve annak az utánpótlása”. 

De mindennél több elmond arról, hogy Orbán mennyire bízott az egészségügyi vezetésben, amikor a riporter megkérdezte a kórházakat rajtaütésszerűen felkereső Orbánt, hogy:

„Szükség van erre, hogy a miniszterelnök elmenjen minden kórházba?

Talán nincs, vagy remélem, nincs, de az ösztönöm azt súgja, hogy mégis. Tehát a józan ész azt mondja, hogy van ott kórházigazgató, van kórházparancsnok, aztán van államtitkár, aki az egészségüggyel foglalkozik, van egy miniszter is, aztán van egy operatívtörzs-parancsnok is. Szóval nekem ott igazából, józan ésszel gondolkodva talán nincs is helyem, de az ösztönöm azt súgja, hogy de mégis el kell menni, 

mert azt tapasztaltam, hogy amikor arra az egyszerű kérdésre kérem a választ, hogy akkor pontosan, ha intenzív ellátást igénylő, nagy bajban lévő emberekben van szó, akiket be kell vinni a kórházba, lélegeztetőkészülékre kell kapcsolni, és azt kérdezem, hogy akkor hány ágy van, hány lélegeztetőgép van, abból hány működik, hányat próbáltak ki, van-e ott elég orvos és ápolónő? Ha azok megfertőződnek, mert olyan 20 százalék azért meg fog – ez a nemzetközi tapasztalat –, ki lép a helyére? Akkor úgy látom, hogy van azért még némi bizonytalanság a számokban.”

Kásler egyszer sem tartott Orbánnal ezeken a látogatásokon.

Kásler előkerül

Ahogy elkezdett felderengeni, hogy hol lehet a járvány tetőzése, úgy jött vissza Kásler. Újra válaszolt a Parlamentben a lemondását követelő felszólalások némelyikére, kioktatta az ellenzéket, hogy „egész életemben emberi életeket mentettem, de soha nem csináltam emberi tragédiákból semmiféle előnyt, sem politikai előnyt, főleg nem heccet, és semmi egyéb hátsó szándék a tragédiákkal bennem nem volt”, majd azzal a lendülettel egy fideszes képviselő kérdésére hosszasan fejtegette, hogy milyen szörnyű állapotok uralkodtak a fővárosi fenntartású Pesti úti idősotthonban, milyen sokan hunytak el, márpedig a bentlakókról való gondoskodás egyértelműen a fenntartó (értsd: Karácsony Gergely) feladata.  

Arra a kérdésre, hogy hányan haltak meg azok közül, akiket az ágykiürítés miatt küldtek haza, nem a legszerencsésebb válasz volt az, „hogy hány beteg halt meg, azt nem tudom megmondani, hozzám egy jelzés sem érkezett. Azt viszont tudom mondani, hogy egyetlenegy beteg sem halt meg, hála istennek, az Országos Rehabilitációs Intézetben, de a Pesti úti idősek otthonából odaszállítottak közül több mint negyvenen”.

Az ágykiürítéseket a parlamentben támadó képviselőkön azzal viccelődődött, hogy „úgy látszik, ma az ellenzék Kásler-napot tartott. A születésnapom március 1., a névnapom pedig Mikulás. Köszönöm”. 

Amikor pedig ezt a poénkodást indulatosan kérte számon Szabó Tímea, azt válaszolta: „Úgy kezdte képviselő asszony az egy percét, hogy „Ne haragudjon”. Nem haragszom. Köszönöm. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)”

Pedig a lazítás időszaka sem ment flottul, volt olyan terve, hogy a fertőzött betegeket irányítsák át vidékről Budapestre, hogy felszabadítsák a vidéki kórházakat. Ebből végül a tiltakozások miatt kihátrált. 

Napokig nem volt egyértelmű az sem, hogyan indíthatják újra a kezeléseket a fogorvosok, és kiket kell tesztelni. (A Röngtenben Kunetz Zsombor ebben a cikkben szedte össze, mekkora káoszt generált maga körüli az Emmi.

Nem kifejezetten a megfeszített munkáért utólag is hálás vezető képét mutatja az, ahogy Kásler a gyógyszerészekről nyilatkozott. A járvány alatt, március 21-én Kásler még köszönetet mondott a gyógyszerészeknek, olyan szép mondatokkal, mint: „ebben az embert próbáló nehéz helyzetben, amit a koronavírus- járvány elleni védekezés jelent, fokozottan számítunk a gyógyszerészek helytállására, hiszen most valóban elengedhetetlen az egészségügyi ellátórendszer szereplőinek az együttműködése”, vagy „a szakmai elhivatottság, amivel nap mint nap a betegek szolgálatában állnak, most még nagyobb értéket jelent, mint a korábbi, jól kiszámítható, megtervezhető hétköznapokban. A gyógyszerészek és a gyógyszertárak dolgozói emberségből és alkalmazkodásból eddig mindig jól vizsgáztak.” 

Most viszont a Demokratának nyilatkozva már simán megindokolta, hogy miért maradtak ki a gyógyszerészek az egészségügyi dolgozóknak járó bruttó félmilliós bérkiegészítési körből. „A gyógyszerészek valóban szerepeltek a kormány elé kerülő díjazottak listáján, de kérdőjellel, ugyanis az ágazat eleve nagyon magas, huszonöt százalékos haszonnal dolgozik, ráadásul az üzletek vállalkozási formában szolgáltatnak és a tulajdonosok közel egyharmada külföldi. A gyógyszertárak egyébként is azt tették, amit járvány nélkül is tettek volna.”

Amivel annyira felhúzta a Gyógyszerészeti Kamara saját bevallása szerint konzervatív beállítottságú elnökét, Hankó Zsoltot, hogy emlékezetes közleményben szedte ízekre Kásler nyilatkozatát. Annyiban módosult a helyzet, hogy a kórházban dolgozó gyógyszerészek (12 ezerből 500) és a kórházi gyógytornászok mégis kapnak plusz pénzt.

A kormányfői dicséret ellenére kiüríthetik az Emmit

Orbán május végén már nemcsak a rádióban, hanem a Parlamentben is megvédte Káslert. Szabó Tímeának ezt válaszolta: „Én azt tudom mondani önnek, hogy Kásler miniszter úr ösztönei valószínűleg szakmai tudása is, de ennek a megítélése nem tartozik rám,  vezettek oda, hogy habár minden nemzetközi szervezet azt mondta, hogy ez nem lesz súlyos járvány, hogy emberről emberre nem terjed, vagy nem valószínű, ennek ellenére elsőként, talán Európában elsőként ő hívta össze azt a testületet, amely eldöntötte, hogy igenis védekeznünk kell, operatív törzset kell felállítani. Szerintem mindannyian, ideértve önt, különösen az ön idős rokonait, köszönettel tartoznak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Kásler Miklós professzor úrnak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.  Közbeszólás ugyanonnan: Így van!)”.

Orbán dicsérő szavai leginkább arról szólnak, hogy akit támadnak a környezetében, azt automatikusan mindig megvédi. Ahogy Rényi kollégám cikkéből kiderült, a háttérben valójában már megkezdődött az Emmi átszervezése, miután a járványban számos esetben kiderült, hogy a minisztérium képtelen olyan katonásan működni, amit Orbán elvár, és Kásler sem alkalmas a feladatra. 

Az Orbán dicsérő szavaitól láthatóan nagyobb önbizalomra szert tett Kásler két sorozatot is beindított, amiben alákérdezős interjúkat készítenek vele, és ezeket a minisztérium megosztja a Facebookján. Ezek egyikében azt is megindokolta, hogy az egészségügy átvilágítását miért Pintér Sándor végzi, és nem ő. Kásler szerint erre ő maga kérte fel Pintért: