• Kásler Miklós alkalmatlannak bizonyult az egészségügy irányítására. 
• Egyre inkább az innovációs tárca dönt orvosszakmai kérdésekben, a belügyminisztériumhoz került az intézmények operatív irányítása. 
• A nyáron akár szét is szedethetik az EMMI jogköreit. 
  
• A miniszterelnöknek tetszik, hogy Pintér Sándor katonás rendben irányítja a betegellátást. 
• Nagy lobbierők mozdultak meg a kormányban a tízmilliárdos nagyságrendű kínai beszerzések környékén. 

Orbán Viktor nem szeret minisztereket cserélni ciklus közben. Ennek az az oka, hogy egy egyszerű váltással elismerné: nem jól válogatta meg embereit. Az elmúlt hónapok után viszont több, a kormányzat körül mozgó ember szerint is egyértelmű, hogy 2018-ban Orbán legalább egy ponton hibázott: Kásler Miklósról kiderült, hogy alkalmatlan a feladatra. 

A miniszterelnök helyzetértékelése szerint a vírusválság közepén nem szerencsés lecserélni az egészségügyi vezetés felelősét, de a háttérben már megkezdődött az átszerveződés és a helyezkedés. 

Hogy az átalakítás formálisan miként zajlik majd, azt jelenleg alighanem egyedül a miniszterelnök tudja. Többek szerint a ciklus feléhez érve Orbán Viktor egy átszervezés részeként el fogja távolítani az onkológus professzort az egészségügy operatív irányításától, de vannak olyan vélemények is, amik szerint Kásler megőrizheti posztját, viszont kiüresítik a minisztériumát. 

Az Emberi Erőforrások Minisztériumát (EMMI) vezető miniszter jogosítványai egymás után kerülnek át a miniszterelnök által gyakran „katonai jellegű akcióként” emlegetett védekezést vezető belügyminiszter, Pintér Sándor és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) élén álló Palkovics László kezébe. 

Nagyon valószínű, hogy az EMMI mostani formájában nem marad fenn, és veszít súlyából. Elképzelhető, hogy új, önálló egészségügyi minisztérium jön létre, amely orvosszakmai kérdésekben dönthet majd, miközben az intézmények és a logisztika felügyelete más tárcához, tárcákhoz kerül. 

Az EMMI gyengülése már az elmúlt két évben megfigyelhető volt: a kultúrafinanszírozást a miniszterelnök hozzá kötődő, minisztériumon kívül működő intézményekbe – Petőfi Irodalmi Múzeum, Magyar Művészeti Akadémia – szervezte ki, Palkovics és az ITM pedig tavaly már elszipkázta a felsőoktatást az EMMI-től. Palkovics örömmel átvenné Kásler tárcájától a közoktatási ügyeket is.  

Kásler elvesztett fonala 

A járványügyi válságot kezelő operatív törzs felállításáról január 31-én döntött a kormány. A törzset kezdettől a belügyminiszter vezeti, a vonatkozó rendelet szerint  „az emberi erőforrások miniszterének bevonásával”. 

A testületben eleinte csak rendészeti és egészségügyi vezetők kaptak helyet: megalakulása óta tagja a belügy közbiztonsági főigazgatója, Papp Károly, és az országos rendőr-főkapitány Balogh János mellett az idegenrendészeti és katasztrófavédelmi főigazgatóság főigazgatója, továbbá a szintén Belügy alá tartozó Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ, a TIBEK főigazgatója is. Egészségügyi (azaz EMMI-) oldalról az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgatója, a Dél-Pesti Centrumkórház főigazgatója, a tiszti főorvos és a mentőszolgálat vezetője van jelen. 

Ahogy durvult a járvány, úgy bővült a stáb is. Első körben annyi történt, hogy a veszélyhelyzet kihirdetésével párhuzamosan a kormány a miniszterelnököt jelölte ki a veszélyhelyzet elhárításáért felelős kormánytagnak, azaz már formálisan is Orbán Viktor irányítja a munkát. 

Káslerrel egyre több probléma adódott, és emiatt érkeztek fokozatosan új erők a törzsbe: március végén került a védekezés frontvonalába a Semmelweis Egyetemet felügyelő Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM), élén Palkoviccsal és Schanda Tamás államtitkárral, és ekkortájt jelentek meg a törzs ülésein a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium (KKM) emberei is. 

Sokáig úgy tűnt, hogy az ITM elsősorban a gazdaságvédelmi akcióterv kidolgozásában kap szerepet, és az EMMI irányítja továbbra is az egészségügyi védekezést. Palkovics lobbizásának köszönhetően viszont a szakmai irányítás fokozatosan tolódott át az ITM és az irányítása alatt álló orvosegyetemek, mindenek előtt a Semmelweis Egyetem, és annak rektora, Merkely Béla irányába. Hiába van meg a szakmai kompetencia a Dél-Pesti Centrumkórházban, vagy a Nemzeti Népegészségügyi Központban, az EMMI képtelen volt összefogni ezeket a kapacitásokat. Jellemző, hogy békeidőben az ÁEEK felelős az orvosi eszközök és felszerelések beszerzéséért, ehhez képest március végén már Palkovics és Merkely fogadták a Semmelweis Egyetem megrendelésére érkező szállítmányokat Ferihegyen.  

Káslerre már tavaly panaszkodtak a kormány környékén, a válság első heteitől kezdve viszont már teljesen kiszámíthatatlanul működött. Előfordult, hogy 

„elhangzott egy szám kedden, amiről szerdára kiderült, hogy nem is annyi volt” – mondta például a törzsi ülések egyik résztvevője. A járvány korai, felfelé ívelő szakaszában napok teltek el úgy, hogy az akciócsoportok vagy az operatív törzs üléseire ellenmondásos információk érkeztek egyes intézmények beteg- és ágyszámairól. Ez egy ilyen gyorsan változó járványhelyzetben nem volt megengedhető. Sőt, az is kiderült, hogy tényleg emberéletek múlhattak a döntéseken, amelyekhez Kásler egész egyszerűen nem tudott megbízható adatokat szolgáltatni.

Ezek a problémák március második felében bontakoztak ki, pont amikor a nemrég nyilvánosságra került adatok szerint a kórházakban nagy intenzitással terjedni kezdett a vírus. Volt, hogy a miniszter nem számolt be pontosan egy-egy egyeztetésen elhangzottakról a munkatársainak, akik máshonnan voltak kénytelenek begyűjteni a hiteles információkat.  

Úgy tudjuk, hogy a járvány kezdete óta nem volt négyszemközti találkozó Orbán és Kásler között. A miniszter ugyan része a szűkebb, minisztereket tömörítő döntéshozó testületnek – Pintérrel és Palkoviccsal együtt – de az elmúlt hetekben fokozatosan elszigetelődött, és március végén kivonták a kommunikációs frontvonalból: egyáltalán nem szerepelt a törzs tájékoztatóin, és miközben Orbán minden másnap bejelentkezett egy-egy intézményben, 

alig tudni olyan kórházlátogatásról, amelyen Kásler – papíron az egészségügy legfőbb irányítója, orvosprofesszor – részt vett volna.  Az elmúlt hetekben egyre látványosabban kezdett szétesni az orvosszakmai irányítás. Kásler ellen fordultak többen a Fidesz holdudvarában is; a miniszter zavaros válaszokat adott a parlamentben, megtévesztő rendeletet alkotott egyes ellátások újraindításáról. Rengeteg félreértés adódott abból, hogy az egészségügyi újraindítását, és a tesztelési protokollokat az EMMI nem készítette elő, majd a betegirányítással kapcsolatban is visszakozni kellett, miután váratlanul minden súlyos COVID-esetet Budapestre küldtek. 

Mindeközben Kásler több kollégájától is megvált, „basáskodó” stílusával – ahogy egy munkatársa fogalmazott – többeket maga ellen fordított. Az orvostársadalomban is lázadozás kezdődött. Végül a napokban az is kiderült, hogy nem a kirúgott Csernavölgyi István, hanem éppen a helyére ültetett megbízott utód követte el azt a mulasztást, amire hivatkozva azonnali hatállyal eltávolíttatta a főigazgatót a székesfehérvári kórházi éléről. 

Orbán az egyenruhásokat szereti 

Az orvostársadalom és a rendészeti szervek közti kommunikáció az eltérő munkakultúrák miatt egyébként is problémás volt, Kásler pedig nem segített csökkenteni ezeket a távolságokat, sőt. 

A belügyben és a honvédelemben edződött káderek szigorúan hierarchizált, katonás rendben dolgoznak: parancsokat hajtanak végre, határidőre, és hasonlóan katonás rend uralkodik a Szijjártó-féle külügyben.  

Egyenruhásokkal szeret dolgozni– mondják a miniszterelnökről a munkatársai. Az orvostársadalomra viszont a legkevésbé sem jellemző a katonás fegyelem, külön világ ez, feudális jellegű viszonyrendszerekkel, ahol mindenféle személyes kapcsolatok, különalkuk alakítják az ügymenetet. A kusza finanszírozás mellett ez is az egyik oka, hogy a politika, ha nem muszáj, bottal sem piszkálja meg ezt a világot. 

A nyolc napos határidővel elrendelt ágykiürítések azért is okoztak nagy felfordulást, mert az egészségügyi vezetők sem annak szellemiségével, sem a végrehajtatás módjával nem tudtak azonosulni. Így fordulhatott elő, hogy egyes kórházigazgatók nem engedelmeskedtek a miniszteri utasításnak, vagy épp nem osztottak meg megfelelő adatokat a tárcával. Erre válaszul Kásler két intézményvezetőt is elbocsátott. Orbán felé ez a vezetői gyengeség megnyilvánulása volt: 

egy katonásan működő szervezetben nem fordulhatna elő, hogy a beosztottak nem teljesítik az előírt utasításokat. A járvány elleni védekezés egyre inkább rendészeti jelleget öltött. A miniszterelnöktől korábban sem állt távol a háborús nyelvezet, de a veszélyhelyzet kihirdetése óta szinte folyamatosan katonai és háborús kifejezéseket használ. A vírus: ellenség, amit meg kell semmisíteni, el kell taposni. Ha ha lesz vakcina, fegyver, akkor „fel is nyársaljuk ezt a vírust”. Lélegeztetőgépből annyi kell, amennyi háború esetén is elég. Akciócsoportokat hozott létre a védekezéshez, az ágyak kiürítésének folyamatát katonai akciónak nevezte. De messze nem csak retorikáról van szó. 

Március 28-án Orbán kivette a kórházak irányítását Kásler kezéből, és kórházparancsnokok kivezényléséről hozott döntést.  A kórházparancsnokok személyéről a belügyminiszter javaslatára a miniszterelnök dönt, és Orbán Viktor minden esetben el is fogadta Pintér javaslatait: összesen 109 egészségügyi intézmény élére vezényeltek ki parancsnokokat; ők mind a belügyi illetve honvédelmi állományból kerültek ki.  A kinevezetteket egy főparancsnok irányítja: Pintér egyik bizalmi embere, a rendőrfőkapitány-helyettes, Halmosi Zsolt.

A kórházparancsnokok fő felelőssége az eszközbeszerzés és a költségvetési forrásból beszerzett készletek felhasználásának ellenőrzése, illetve az adatszolgáltatás. Orvosszakmai kérdésekbe, a rendelet szerint, nem szólhatnak bele, de ezek a határvonalak helyenként elég homályosak. 

Halmosi a rendészeti bizottság előtt például arról beszélt, hogy a parancsnokok felelőssége a járványveszéllyel összefüggő szabályok betartásának az ellenőrzése is, védőeszközök ellenőrzése, izolációra vonatkozó szabályok betartatása is, ami részben orvosszakmai kérdésnek is tekinthető. Annak megítélése sem mentes az orvosszakmai szempontoktól, hogy milyen egészségügyi eszközökre van szükség az egyes kórházi osztályokon. És úgy tudjuk, nem egy budapesti kórházban okozott konfliktusokat, hogy a parancsnokok rendre utasítottak orvosokat. 

Április eső felében Orbán Viktor az ország legfontosabb dokumentumának nevezte az az egészségügyi átcsoportosításról szóló tervet, amely arról rendelkezett, kiket és milyen ütemben kell átirányítani az egyes önkormányzati rendelőintézetekből a járvány kezelésére kijelölt intézetekbe. A toborzást, a logisztikát, a humán erőforrások irányítását már a belügyből koordinálták. Orbán nem csinált belőle titkot, hogy ez az, aminek látszik: 

„egy katonai vezénylési akcióterv a tömeges járvány időszakára”.

A helyzet attól igazán érdekes, hogy a járvány csillapodtával az egészségügyi alapellátás fokozatosan újraindul; a járványüggyel összefüggő logisztikai feladatok mennyisége csökken; az intézmények irányítása azonban továbbra is a parancsnokok kezében marad. 

A kormány a tervek szerint heteken belül lefújja a rendkívüli állapotot, de bizonyos veszélyhelyzeti intézkedéseket törvényi úton átemelnek majd az állandó jogrendbe.

A kórházparancsnokok megbízatása ilyen lesz, és Pintér befolyása az egészségügyben megmaradhat a válság levonulásával is. 

Pintér Sándor az Orbán-kormány legstabilabb és egyben legkevésbé szem előtt lévő tagja. 14 éven keresztül volt belügyminiszter a Fidesz-kormányok alatt, és kezdettől különleges státuszt visel: nem kell részt vennie a kommunikációs küzdelmekben, miközben kormányzati részről ő felügyeli az önkormányzatokat, az állami nyilvántartásokat, és számos közigazgatási feladatköre is van; így például a közmunkaprogram megszervezését is a belügyre bízta a kormány. Pintér már tárgyalt is több egészségügyi háttérintézmény vezetőjével a lehetséges együttműködésről, és van, aki szerint nyár végéig a belügyi vezető stabilan átveheti az egészségügy intézmények gazdasági-logisztikai irányítását.

Tízmilliárdos beszerzésekért zajlik a házi verseny 

Ebben a kormányon belüli átrendeződési-helyezkedési folyamatban kulcskérdés lehet a beszerzések felügyelete. 

Idáig az EMMI-hez tartozó Állami Egészségügyi Ellátó Központ, az ÁEEK volt felelős az orvosi eszközállomány beszerzéséért. A kórházigazgatók jelezték igényüket az ellátó felé, így az egész folyamat az EMMI-n belül bonyolódott. 

Az egyes eszközigényeket most viszont a kórházparancsnokok határozhatják meg, a beszerzés pedig több szálon történik. Jelenleg az ÁEEK is bonyolít beszerzéseket, de egyre kisebb szerepe van: az ITM és a külügy szervezi a fontosabb ügyleteket. 

A lélegeztetőgépekért például olyan harc folyt márciusban, hogy egy magas beosztású külügyi beszélgetőpartnerünk szerint „táskás emberek járták a nemzetközi reptereket léggépeket kutatva”, és szó szerint minden egyes gépért meg kellett küzdeni a piacon.

Az elmúlt két hónapban óriási mennyiségű védőfelszerelés érkezett az országba – Szijjártó Péter külügyminiszter legutóbbi összesítése szerint már 125 millió maszknál tartunk – de a költségekről keveset tudunk. A veszélyhelyzetre hivatkozva ugyan nem kell a kormánynak közbeszerzési eljárásokat lefolytatnia, de a beszerzésre vonatkozó adatok ettől függetlenül közérdekből nyilvánosak kell legyenek. Ennek ellenére cikkünk megjelenéséig sem a külügy, sem az ÁEEK nem válaszolt adatkérésünkre. A közérdekű adatigénylések határidejét pedig épp most növelte 15-ről 45 napra a kormány. 

Néhány adat azért érzékelhetővé teszi a nagyságrendeket. 

• A Semmelweis Egyetem márciusban 1,5 milliárd forintot fizetett 2 millió sebészi maszkért, 500 ezer FFP2-esért, 300 ezer izolációs ruháért, 100 ezer orvosi szemüvegért, sapkáért és overálért, továbbá 2 millió hőmérőért a kínai forrásból dolgozó CECZ Közép-európai Kereskedelmi és Logisztikai Együttműködési Övezet Kft.-nek. 
• Két héttel később közel 3 milliárd forintért rendelt az intézmény hasonló nagyságrendben eszközöket a CECZ-től: újabb 5 millió sebészi maszkot, 187 ezer FFP2-est, 100 ezer arcpajzsot, lábzsákot, overált, 3 millió kesztyűt és 20 ezer tesztet. További mintegy 1 milliárdért rendelt az egyetem 56 db NIV és 140 db IV típusú lélegeztető gépet ugyanettől a cégtől. Az elmúlt két hónapban legalább 50 hasonló volumenű szerződést írt alá a magyar kormány. 
• Egy másik cég, az OTT-One Nyrt. maga jelentette be, hogy megállapodott a külügyminisztériummal és az ÁEEK-val beszerzésekről. Szijjártó minisztériuma 500 lélegeztetőgépet vett 4,7 milliárd forint értékben, az ellátó pedig „több száz lélegeztetőgépet és több millió maszkot” vásárolt a cégtől 7,7 milliárd forintért.  

A hiányos és ömlesztett adatokból szinte képtelenség kikövetkeztetni, hogy az egyes anyagoknak mekkora bekerülési költségük van, de a globális válsághelyzetben egyébként is megbecsülhetetlen ezeknek az eszközöknek a piaci ára. Az biztos, hogy 

olyan több tíz-, sőt akár százmilliárdos nagyságrendű üzletről van szó, ami a következő legalább egy évben, de akár tovább is állandó áruforgalmat jelent majd Magyarország és Kína között. A kormányt ebben a helyzetben politikailag is kényelmetlen túlárazott beszerzések miatt támadni, így aztán meg is indult a helyezkedés a kormányon belül ezeknek a beszerzéseknek a felügyeletéért: mindenki, akinek kínai kapcsolata van, aktivizálta magát. Nemrég a Direkt36 közölt írást az egyik beszerzéseket bonyolító vállalatról, a már említett CECZ Kft.-ről, amely kínai tulajdonban van, és ahol az informatikai minisztérium tanácsadójának édesapja vezető pozíciót foglal el. 

Úgy tudjuk, hogy ezeket a beszerzéseket mind egységesebb irányítás alá akarja vonni a kormány, és miközben a Belügy és az ITM nyomul, az EMMI ebben a meccsben vesztésre áll.Így akár az ÁEEK felett gyakorolt politikai felügyelet hamarosan megváltozhat, és az átszervezésben kormányzati szempontból lehetne ráció, hiszen jelenleg a Belügy méri fel az eszközigényeket, de az ÁEEK raktárába érkezik az összes áru, onnan osztják tovább az egészségügyi intézményekbe. Informálisan ezen a területen már most Pintér szándéka érvényesül, és Budapesten már minden más állami intézmény eszközellátása is az ő döntése szerint zajlik.  

Egy egészségügyben jártas politikus hívta fel a figyelmet arra, hogy jelenleg a beteg- és gyógyszernyilvántartásokat kezelő állami intézmények, így a Nemzeti Népegészségügyi Központ, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő gondozza ezeket az adatbázisokat, viszont ha valóban a személyi és bűnügyi nyilvántartásokat kezelő Belügyminisztériumhoz kerülnek ezek az adatok, óriási információmennyiség és logisztikai kapacitás összpontosulhat Pintérnél.  

Egy elhúzódó válságban nem szerencsés látványos fejcseréket végrehajtani. De egy ilyen válság alkalom lehet arra, hogy hosszútávú átalakításoknak ágyazzon meg. Többek szerint a mostani ilyen pillanat lehet, ez az átszervezés pedig elsősorban az egészségügy pénzügyi-logisztikai területeit, és nem az orvosszakmai felügyeletet érintheti.

A kórházparancsnokok rendszere – hasonlóan a felsőoktatási kancellárokéhoz – állandósulhat, de létrejöhet akár az ÁEEK helyén vagy mellett egy olyan új nagy ellátószervezet is, mint a közoktatás területén a Klebelsberg Központ. Megtörténhet az operatív és szakmai irányítás szétválasztása, és egy egészen újszerű finanszírozási rendszer jöhet létre az egészségügyben. Ennek részleteiről a kormány közelében is csak találgatások keringenek egyelőre. Az nagyon valószínű, hogy a munkában Pintér Sándornak fontos szerep jut majd.