• Mióta az Index teljes szerkesztősége beadta felmondását, Bodolai László szinte egyedül írja meg a lap történetét.
• A tulajdonos alapítványt képviselő Bodolai sorban adja az interjúkat, miközben a távozó indexeseket titoktartási nyilatkozatok kötik.
• Megszólalásaiból viszont egyértelműen kiderül, hogy nem stimmel a történet arról, miért kellett kirúgni Dull Szabolcs főszerkesztőt.
• Bodolai elhitte, hogy ő a történet főszereplője, miközben sokkal nagyobb erők döntötték el az Index sorsát.

Egy hónappal ezelőtt állománygyűlést tartottak az Index szerkesztőségében. Néhány nappal azután jártunk, hogy az Index szerkesztősége átállította a függetlenség-barométert, kitört a botrány, majd távozott Pusztay András vezérigazgató.

Bodolai László, az Indexet tulajdonló alapítvány kuratóriumi elnöke arról beszélt a gyűlésen, hogy továbbra is biztosítva van a befolyástól mentes működés - ekkor mutatta be régi barátját, Ződi Zsoltot új vezérigazgatóként. (Ő aztán öt napot maradt a poszton.) Az is szóba került, hogy milyen kritikák érkeztek Bodolai felé az indamédiás tanácsadók felől - Gerényi Gábor nevét konkrétan említette is. Szerintük az Index túl sokat hibázik, és elfogultnak tartják a kormánnyal szemben. Majd Bodolai azt mondta az állomány előtt:

„Bár tudom hogy a tartalomba nincs beleszólásom, de ha egyet kérhetek: jobban másszatok rá a Városháza ügyeire, hogy legalább lássák, ne azért basztassanak engem.”

Sokaknak elkerekedett a szeme ekkor. Volt, aki tréfálni kezdett azzal, hogy „akkor diktáld, miről kellene még írni” - az indexes hangulatra jellemző, hogy feszült pillanatok keverednek viccelődéssel. Aztán jelezték neki, hogy ne akarjon beleszólni a tartalomba, és maga Bodolai is igyekezett tompítani a megszólalást. A következő hetekben pedig - amiről azóta kiderült, hogy az eddig ismert Index utolsó hetei voltak -, szállóige lett a szerkesztőségben, hogy a Városháza ügyeire rá kellene menni.

Nem mintha nem írt volna az Index ilyen ügyekről. Az utóbbi hónapokban megjelent cikkük a leváltott BKK-vezérről, vagy a Lánchíd problémáiról többször is. De egészen más, ha ez nem a szerkesztőség saját témaválasztása, hanem a tulajdonos felől jön a sugalmazás. Főleg azzal a felütéssel, hogy azért, hogy „ne basztassák őt”.

Jó okuk volt arra, hogy veszélyben érezzék magukat

Önmagában persze messze nem ez a jelenet vezetett a tömeges felállásokhoz, és azok közül, akik hallották, volt, aki nem is értékelte igazán komolynak, vagy nyílt politikai befolyásolásnak a felvetést. Azt viszont mindenképpen érzékeltette a megszólalás, hogy milyen nyomás nehezedett ekkor már Bodolaira. Mindez ráadásul egy időben történt azzal, hogy az Indamédia felől olyan tervek érkeztek, amik szétszedték volna a szerkesztőséget. Az indexeseknek jó okuk volt arra, hogy veszélyben érezzék a lapot.

Ez a jelenet ellentmond annak is, amiről Bodolai László az utóbbi napokban nyilatkozik. Arról beszél, hogy nem volt olyan nyomás rajta, amit ne tudott volna kezelni, és hogy a kormányzati köröknek semmi közük ahhoz, ami az Index-szel történt.

A tömeges felmondás drámai napja óta sajátos helyzet állt elő az Index körül magyar nyilvánosságban. Bodolai egészpályás kommunikációs letámadásba kezdett, hétvégi kisebb megszólalásai után sorra adja az interjúkat. Azt, hogy az emberek mit hallanak az Indexben történtekről, az utóbbi napokban leginkább Bodolai alakítja. Kijelentései pedig rendre súlyosak: szerinte Dull Szabolcs főszerkesztőt Németországban rendőrök vitték volna el üzleti titok megsértése miatt, az Index szerkesztősége pedig zsarolta őt.

Titoktartási nyilatkozatok árnyékában írja a sztorit

A helyzet sajátossága, hogy a történet érintettjei messze nem beszélhetnek ilyen szabadon. Elhangoznak és megjelennek ugyan újságírói nyilatkozatok, de Dull Szabolcs, és más távozó indexesek is azt mondják, a történet fontos pontjairól nem beszélhetnek, mert titoktartási nyilatkozatot írattak alá velük. Nemcsak főszerkesztői és vezető szerkesztői, de újságírói szinten is. Egy távozó indexes így fakadt ki Facebookon: Bodolainak „elég lenne feloldania a szerkesztőség tagjainak titoktartási kötelezettségét, és biztosan alá tudnánk támasztani a történeteit egy csomó izgalmas részlettel, egyéb eseménnyel”.

Az indexesek azt mondják, azért álltak fel, mert Bodolai kirúgta a főszerkesztőt, annak ellenére, hogy az egész kollektíva határozottan melléállt. Bodolai ellenben azt gondolja, lehetetlen feltételekkel zsarolták őt, amikor Dull visszavételét kérték.

Mielőtt erre rátérünk, jöjjön három kisebb részlet Bodolai László hétfői ATV-s interjújából.

link Forrás

1. Élő adásban tagadta le, hogy mit írt Dullról

Egy nagy nyilvánosságot kapott Facebook-posztban Bodolai azt írta, hogy Dull baloldali politikusokkal egyeztetett, és a cél az Index szétrobbantása lehetett. Amikor Rónai Egon műsorvezető erre rákérdezett, Bodolai azt mondta, nem írt ilyet. Itt látható, hogy mit írt, és hogy mit mondott:

link Forrás

2. Új változattal állt elő a tulajdonosi szerkezetről

Amikor az interjúban szóba került az Index kiszolgáltatott tulajdonosi szerkezete, Bodolai azt mondja, ezt az állapotot megörökölte. 2017-es kinevezésekor viszont, - miután Simicska Lajos élt az Indexre vonatkozó opciós jogával, és szerkezetében kialakult a ma ismert alapítvány felállás - még így fogalmazott: „Az én szerepem a függetlenséget biztosító alapítványi konstrukció kigondolása és összerakása volt.”

3. Vaszily erős garanciákat adott

Bodolai azt mondja, hogy Vaszily - neki a régi ismeretség miatt csak „Miklós” - erős garanciákat adott, amikor bevásárolta magát az Indamédiába, hogy nem lesz hatással az Index működésére. Hogy mik ezek a garanciák, nem derült ki, mindenesetre egyértelműen az Indamédia felől jöttek az átalakítási tervek, amik a szerkesztőség egységes ellenállásába ütköztek. És ahogy a cikk elején idézett mondat is mutatja, a nyomás már egyáltalán nem volt messze attól, hogy a tartalmat is érintse.

De igazából miért is rúgta ki a főszerkesztőt?

Nem ezek a történet kulcspontjai, de Bodolai egybehangzó beszámolók szerint hasonlóan volt következetes akkor is, amikor a szerkesztőséggel beszélt. Ez pedig fontos eleme volt annak, miért jutottak el oda az újságírók, hogy egyáltalán nem hittek már neki, és ezt nyíltan ki is mondták.

Ennél lényegesebb pont viszont, hogy nem stimmel a hivatalos indoklás sem, amivel Dull Szabolcsot kirúgta.

Július 22-én azzal az indokkal menesztette Dullt, hogy megingott a bizalom, mert üzleti titkokat szivárogtatott ki, és egyeztetés nélkül állította át a függetlenségi mutatót. Ezt az indoklást azóta is tartja, ez tehát a hivatalos változat.

Amire azonban Bodolai utal, az egy hónappal korábban, június 21-én történt. Ekkor jelent meg a 24.hu-n a cikk a kiszervezési tervekről, és ekkor állították át a szerkesztőségi mutatót veszélyhelyzetre.

Miután ez megtörtént, Dull Szabolcsot kitették az Index.hu zrt. igazgatóságból, Bodolai viszont határozottan azt állította a szerkesztőségnek, hogy ennél több következmény nem lesz, nem fogja kirúgni a főszerkesztőt. Kifejezetten elmondta nekik azt is, nem kérdőjelezi meg azt, hogy Dullnak jó szándékai voltak a mutató átállításával. Arról tehát, amit végül a kirúgás indokaként jelölt meg, megtörténtekor még nem gondolta úgy, hogy leváltást ér.

Arra Bodolai eddig egyszer sem adott világos magyarázatot, mi történt abban az egy hónapban, ami a mutató átállítása és a kirúgás között eltelt. Mi volt olyan alapvető fordulat, ami miatt felül kellett írnia korábbi álláspontját? Főleg, hogy a barométer átállítása mellett a teljes szerkesztőség egységben sorakozott fel, ahogy Dull Szabolcs mellett is.

A dolog annál is inkább érhetetlen, mert a botrány kipattanása után heteken keresztül viszonylag konstruktívnak látszó egyeztetés zajlott Dull és Bodolai között arról, milyen feltételek mellett kész a szerkesztőség visszahelyezni alapállásba a barométert. Meg is állapodtak többek közt a rovatok kiszervezéséről szóló határozat visszavonásáról, és arról is, hogy felállítanak egy felügyelőbizottságot. Aztán egyszer csak megmerevedtek az álláspontok. De miért kellett hirtelen kirúgni Dullt? Mi volt ennyire sürgős, ami megért egy ilyen fatális összeomlást? Ez a sztori így nem áll össze.

Egyre nőtt a nyomás

Arra viszont egyértelmű jeleket találunk, hogy az Indamédia és konkrétan a kormányzati körök részéről egyre nőtt a nyomás ebben az időszakban.

Vaszily Miklós, az Indamédia társtulajdonosa az ügy kipattanása után azt nyilatkozta a 444-nek: „Nincs szándék második Origót csinálni, de arra sincs szándék, hogy az Index átsodródjon a túloldalra, és harciaskodjon, akár az Indamediával, vagy a lapvezetéssel szemben, és állandósuljon a mostani állapot. Annak üzleti kára lesz, ami senkinek sem jó. Az lenne jó, ha maradna, ami volt, normális újság”. Ebből a nyilatkozatból már akkor is látszott (ezt meg is írtuk), hogy könnyen lehet majd rá hivatkozni, ha megint be akarnak avatkozni.

Dull Szabolcs eltávolítását először Erdélyi Zsolt kezdte nyíltan feszegetni, aki videót közölt arról, hogy le kell váltani a főszerkesztőt. Ezt akár lehetett volna úgy is nézni, mint egy reklámszakember tét nélküli facebookos megmondását - csakhogy Erdélyi az Indamédiával szerződésben álló tanácsadó, a problémásnak tartott tervek egyik kidolgozója, így egészen más üzenete volt annak, hogy éppen ő mondja ki először: a főszerkesztőnek távoznia kell. (Erdélyi még nem azzal indokolt, hogy „megtört a bizalom”, hanem azzal, hogy Dull „nem érzi a vibe-ot”. A főszerkesztő kirúgásának másnapján Erdélyi eltüntette a videót a Facebook-oldaláról.)

A 444-hez pedig júliusban olyan információ jutott el az Indamédia felől (ezt is megírtuk), hogy mire Mészáros Lőrinc augusztus elején hazaérkezik a nyaralásáról, el kell intézni az ügyet. Arra is utalt a forrásunk, hogy akár az augusztusi bérek kifizetésével is gond lehet, ha nem mozdul el az ügy valamerre.

Bizonyos feltételekkel

Egyértelmű, hogy az Indamédia részéről pénzügyi nyomás (is) helyeződött a kiadóra. De nem feltétlenül üzleti alapon.

Az Index ugyanis a koronaválság idején egyáltalán nem teljesített rosszul: a krízis önmagában nem indokolta volna a cég átszervezését. Az Indamedia igazgatója, Ziegler Gábor egy levélben - ami a napokban szivárgott ki a cégtől - például azt írta, hogy a cég az év első öt hónapjában 7 százalékkal több bevételt szállított a kiadónak, mint egy évvel korábban. Azaz a koronaválság nem rázta meg igazán a kiadó bevételeit.

Csakhogy az Indexnek van egy nagy összegű, lejárt tartozása az Indamédia felé, így pénzügyileg a kiadó ki van szolgáltatva az Indamédiának. A szerkesztőség és a kiadó vezetői között zajlott egyik találkozón is elhangzott, hogy az Indamédiában úgy érzékelik:

„rossz hírüket kelti az Index, ezért már csak bizonyos feltételekkel hajlandóak kölcsönt adni neki."

A jelek arra utaltak, hogy valaminek történnie kell.

Nem ez volt a terv

Mindezzel együtt a hatalom részéről nem az volt a terv, ami pénteken végül megtörtént. Még a múlt héten is jóval kevesebb távozóra, elhúzódó folyamatra és csendesebb átmenetre számított szinte mindenki.

Az új főszerkesztő a Válasz Online szerint az éppen innen távozó, az igazgatóságba bekerülő Sztankóczy András lehet - őt a múlt heti állománygyűlésen egyáltalán nem vették komolyan az indexesek. Az volt a terv, hogy néhányan távoznak, őket sikerül pótolni, és megy tovább az Index - az egyre növekvő nyomás alatt, az ellenálló főszerkesztő eltávolítása mellett, határozott lépésekkel haladva a teljes függés felé, a felszínen mégis normálisan működő lapként.

Bodolai azzal kezdte a szereplését az Indexet tulajdonló alapítvány élén 2017-ben, hogy ez a konstrukció az Index függetlenségének biztosítéka - az ő személyével együtt. Még az indexesek is elismerik, hogy az elmúlt években lehetett szerepe abban, hogy megvédte a lapot a kormányzati nyomástól. Jenei Miklós, a gazdasági rovat felmondott vezetője a Klubrádióban például azt mondta: „Sokat tett azért az elmúlt években, hogy ebben az alapítványi formában működhessenek, biztosan rengeteg villámot elhárított, ami érte a szerkesztőséget”. Jenei szerint Bodolai „próbált mozogni ebben a nagyon nehéz viszonyrendszerben, és most erősen elmérte a mozgásterét”.

Az egyedüli biztosíték

Miután éveket töltött az Index megmentőjének szerepében, a történet végére Bodolai alighanem maga is elhitte, hogy itt ő a főszereplő. Az utolsó állománygyűlésen azt mondta, ha mindenki Dull Szabolcsot akarja, ő lemond. Egyértelmű volt, mindenki Dull mellett áll, Bodolai mégsem mondott le. Sőt, az történt, hogy a csapatból ő maradt egyedül annál a lapnál, amit eredetileg meg akart volna menteni.

Nagyon úgy tűnik, hogy a végére meghajlott az Indamédia nyomása alatt, és ez egészen ellentmondásos és furcsa nyilatkozatokra sarkallja. „Ellenem tüntettek” - mondta például az ATV-ben, pedig nyilvánvalóan nem Bodolai László személye miatt ment ki több ezer ember, hanem mert elveszítik a híroldalt, amit minden nap olvasnak.

Bodolai regényes figurája leköti az emberek figyelmét. Horgásztörténetekről és bizarr kalandokról ismert, sajtópereket vitt, Tilos rádiós, az LMP delegáltja volt a Nemzeti Választási Bizottságban, a fél magyar közéletet a keresztnevén szólítja, ő maga pedig mindenkinek csak „a Bodi”. Ez a személyes kapcsolat pedig sokaknak megnehezíti azt, hogy elfogadják, milyen szerepe lett végül ebben a történetben. Kétségtelen az is, hogy mostanra őt is erősen megviselték a történtek, viszont egyértelműen azt mondta: tovább akarja vinni az Indexet.

Személyes motivációit nem ismerjük, de bármi is volt az, nem Bodolai a történet valódi főszereplője. Nála sokkal nagyobb erők mozogtak, a Fidesz pedig már egy évtizede dolgozik azon, hogy megszerezze, vagy legalábbis megtörje a lapot, ha pedig nem robban ki az Orbán-Simicska háború, ez már sokkal korábban is megtörténhetett volna.

Az viszont biztos, hogy a történet, amit Bodolai elmesél az Indexről, nem kerek. A kormány és médiája pedig most éppen az ő nyilatkozatai alapján próbálják elmagyarázni, mi történt a lappal. Láthatóan nem volt kész kommunikációs terv (mert nem számítottak ennyi felmondásra), így most Bodolai-idézetekbe kapaszkodva építik azt a logikusnak nehezen nevezhető magyarázatot, hogy Gyurcsány Ferenc verte szét az Indexet.

Ennek egyetlen szerepe van: elszívni a levegőt az értelmes diskurzus elől, és minél jobban összezavarni az embereket. De bármilyen forró személyes drámák kísérik ezt a sztorit, a végén nem tudunk másra jutni, mint hogy a hatalom kivégezte az ország legolvasottabb lapját, hidegen és számító módon.

Borítókép: Kiss Bence, Huszti István és Bődey János fényképei alapján