Valamit nagyon akar a kormány a közösségi médiával, ez biztos. Varga Judit igazságügy-miniszter még március elején állította fel a Digitális Szabadság Bizottságot (DSZB), hogy „megvizsgálja és feltárja, hogy a technológiai cégek milyen hatással vannak a jogállami intézményekre, valamint a jogállam működésére, illetve milyen hatással vannak a személyes szabadságok, szabadságjogok mindennapi érvényesülésére”. De a bizottság nem igazán tudott érvényesülni a hírekben, az ügyet elsodorta a koronavírus, a DSZB honlapján ma is csak az első ülésükön készített jegyzőkönyv olvasható, a másik két ülésről egyelőre nem töltöttek fel semmilyen dokumentumot.

Július legvégén Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos karolta fel a témát, és körbeturnézta a magyar médiát azzal, hogy szerinte a kormánynak külön törvényt kellene alkotnia a közösségi médiáról. Péterfalvi egyébként maga is a DSZB tagja, és a 444-nek adott interjújában elmondta, a bizottság ülésén kérte a kormányt a közösségimédia-törvény megalkotására. Péterfalvi szerint a javaslatának fő célja az, hogy szélesítse a nyilvánosságot, és erősítse a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését azáltal, hogy magyar hatóságok kezébe helyezi a közösségimédia-profilok törlésének és felfüggesztésének felülvizsgálatát. Egyszerűen fogalmazva, azt szeretné, hogy ne tudja olyan egyszerűen magyar emberek véleményeit csak úgy letiltani a Facebook.

Az utóbbi években elsősorban a kormányzati média szerkesztőségei és megmondóemberei sérelmezték, hogy a Facebook vagy a Google és leányvállalatai (általában gyűlöletbeszédként jelentett posztok miatt) letiltották a profiljaikat, de Péterfalvi azt mondja, ő nem ezeket a sirámokat karolta fel a javaslatával, nem nézte, hogy a kormányt vagy az ellenzéket hogyan érintené a javaslatai mentén megalkotott közösségimédia-törvény.

Pedig a magyar ellenzék megijedt Péterfalvi javaslatától, már csak annak időzítése miatt is, Törökországban szinte pont akkor fogadtak el hasonló törvényt, amikor Péterfalvi is előállt az ötletével. A török törvény arra kötelezi a külföldről működtetett közösségi oldalakat, hogy nevezzenek ki törökországi képviselőt, akivel panasz esetén a hatóságok fel tudják venni a kapcsolatot. Így a kifogásolt tartalmak eltávolításával kapcsolatban is őket fogják megkeresni. A szabályok megsértéséért a közösségimédia-szolgáltatók pénzbírságot kaphatnak, de akár a reklámozástól is eltilthatják őket vagy akár 90 százalékkal is belassíthatják az elérésüket, ami lényegében egyenlő a blokkolással.

Mivel az elmúlt években a hagyományos média nagy része Törökországban is a kormányhű körök ellenőrzése alá került, a független hírek csak kisebb híroldalakon vagy a közösségi médiában jelenhetnek meg, a török törvény mögött a nemzetközi közvélemény nagyobb része a megmaradt független nyilvánosság megtörésének szándékát vélte felfedezni. Ennek megfelelően az ENSZ emberi jogi főbiztosa is megállapította, hogy ezután a török hatóságok még az eddigieknél is jobban tudják érvényesíteni az akaratukat a médiában.

A magyar ellenzéki pártok számára létfontosságú, hogy a kormány ne szerezzen befolyást a Facebook fölött, hiszen ez maradt a nyilvánosság egyetlen olyan fóruma, ahol nem indulnak behozhatatlan hátránnyal a Fidesszel szemben. Azt is tudjuk, mit tesz a Fidesz a nyilvánosság olyan tereivel, amiket az uralma alá hajt: azokban többé nem jelennek meg nekik nem tetsző vélemények. Még ha a teljes magyarországi Facebookot nem is tudnák lefedni, akkor is megalapozott félelem lehet, hogy ha erre lehetőséget kapnak, akkor megpróbálják háttérbe szorítani a nekik nem tetsző véleményeket, ahogy megpróbálták már ezt a Facebookon kívüli eszközökkel is.

Az utóbbi évek kisebb ellenzéki sikerei mögött pedig tényleg szinte egytől egyik felsejlett, mekkora a Facebookhoz való hozzáférés ereje: Márki-Zay Péter 2018 elején főleg a Facebookon kampányolva győzte le a Fideszt Hódmezővásárhelyen, Facebookon toborzott és kommunikált a Momentum az olimpiáról szóló népszavazási kezdeményezés idején, a Facebookon kampányol Hadházy Ákos és szinte mindegyik ellenzéki politikus. Persze ez logikus is, a nyilvánosság többi részéből mindenkit kiszorított a Fidesz.

Péterfalvi szerint azonban nem kell attól tartani, hogy ellenzéki hangokat hallgattassanak el a Facebookon, sőt a szólásszabadságot az ő javaslata alapján alkotott törvény csak szélesítené, hiszen kevesebb profilt lehetne letiltani.

A magyar kormányoldal sem arról beszél, hogy ellenzéki véleményeket kellene cenzúrázni, a legnagyobb félelmük még mindig nem az, mint Törökországban, azaz hogy a kormány nem cenzúrázhatja eléggé a neki nem tetsző véleményeket a Facebookon, hanem hogy a Facebook és a YouTube cenzúrázza a kormányoldal véleményvezéreit és médiatermékeit. A Pesti Srácok kormányzati portál még tüntetést is rendezett a Google ellen, miután letiltották őket a YouTube-ról, mert egy, a hergelésen túl semmi másra nem szolgáló pedofil videót próbáltak feltölteni.

A kormányoldal Magyarországon kisebbségben érzi magát a közösségi-médiában, és zavarja őket, hogy van egy játéktér a magyar nyilvánosságban, amit nem ők uralnak. 2020-ban a koronavírus megmutatta, hogy ennek komoly következményei lehetnek: a kormányzati médiabirodalom alapjának számító vidéki lapok szerepe csökkent, a kijárási korlátozás idején emberek milliói fordultak friss hírekért az internethez. Itt viszont nem érzi magát akkora biztonságban a Fidesz, mint a printpiacon, ahol már minden újságot összevásároltak. Igaz, a fideszes médiának is van internetes része, de az lassú, hazug és nagyon rossz minőségű, ezért volt minden internetező számára evidens, hogy ha gyorsan fontos információkhoz akar jutni a koronavírusról, akkor nem a migrációról és Karácsony Gergely alkalmatlanságáról is csak két napos késéssel vartyogó Origót kereste fel, hanem az Indexet. Rá is kapcsoltak a legolvasottabb magyar lap, az Index bedarálására, elvégre ha a printportfóliójuk csak úgy tud működni, hogy rajtuk kívül nincs másnak print lapja, valószínű, hogy a netes portfóliójuk érvényesülésének kulcsa is az, hogy minél szűkebb legyen az alternatív választék.

De hiába tűnt el az Index a médiából, a Facebook fölött továbbra sincs kormányzati ellenőrzés, és a fideszesek hiába erőlködnek, eddig nem igazán sikerült olyan kormányzati influenszereket felépíteniük a közösségi médiában, akiket sokan is követnek és előbb-utóbb ne tiltanák le a profiljukat.

Ennek a Fidesz átlagos kommunikációja és a sima gyűlöletbeszéd közti nagy hasonlóság mellett az is az oka, hogy a Fidesz lelkes támogatói nem ismerik ki magukat annyira jól a Facebookon, mint azok, akik nem kedvelik a kormánypártot, éppen ezért a kormányzati szerkesztőségek és fideszes megmondóemberek posztjait valószínűleg sokkal gyakrabban jelentik a felhasználók a Facebook moderátorai felé. A helyzet javítása érdekében az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, Kovács István Megafon Központ néven új szervezetet hozott létre arra, hogy összefogják a közösségi média maroknyi orbánista fenegyerekét, és hogy új megmondóembereket tanítsanak meg úgy facebookozni, hogy ne tiltassák le a profiljaikat az első kamuhír megosztása után.

A Péterfalvi által javasolt törvény bírsággal kényszerítené a Facebookot arra, hogy ne tiltson le olyan profilokat, amiket a magyar hatóságok szerint nem kell letiltani, ez azonban önmagában nem feltétlenül enyhítené a kormányoldal nyomorát a közösségi médiában. A fő kérdés az, hogy ha a kormány bármilyen fokú ellenőrzési jogot kap a közösségi média fölött, azt valóban önkorlátozó módon, Péterfalvi javaslatának megfelelően kizárólag a véleménynyilvánítás szabadságának szélesítésére fogja-e használni, vagy esetleg megpróbál neki nem tetsző véleményeket elhallgattatni is. Az utóbbi 10 év tapasztalatai sajnos azt mutatják, hogy az utóbbi nem idegen a Fidesztől.

Mert afelől senkinek ne legyenek kétségei, hogy ha elfogadnak egy ilyen törvényt Magyarországon, akkor a Facebook azt be fogja tartani, mégpedig azért, mert Mark Zuckerberg vállalkozását igazából egyáltalán nem érdekli, hogy ki és mit posztol a Facebookra. Ők kizárólag arra hajtanak, hogy minél több felhasználójuk legyen, hogy minél több ember minél több interakcióban vegyen részt és minél több időt töltsön a platformon. Ez azért van, mert a Facebook, a Google, a Twitter és a többi szolgáltató mindenek felett adatokat akar szerezni rólunk és a viselkedésünkről, ezek az adatok ugyanis az online reklámpiac és ezáltal a megfigyelési kapitalizmus fejlesztésében felbecsülhetetlen értékűek.

Ezért adják ki a Facebook moderátorainak, hogy a lehető legkevesebb tartalmat töröljék az oldalról, és ezért működik együtt a Facebook gond nélkül olyan autoriter rezsimekkel, mint a Kínai Népköztársaság, Törökország vagy a Fülöp-szigetek. Nem lesznek finnyásak Orbán Viktorral sem. Ha a magyar felhasználók adataihoz csak úgy férnek hozzá, hogy nem tiltják le a fideszes médiabirodalomhoz tartozó oldalakat semmilyen migránsozásért vagy hazudozásért, akkor nem fogják letiltani őket.

De hiába nem bízunk a Facebookban, a magyar kormányban sokan még kevésbé bíznak.

Mert a végső kérdés az, hogy Mark Zuckerbergnek vagy Orbán Viktornak adunk szívesebben hatalmat az internetes véleménynyilvánításunk felett. Tény, hogy Zuckerberg és cége a megfigyelési tőke gyarapítása érdekében kiszipolyozza az emberi létezés minden dimenzióját, de legalább egyáltalán nem érdekli, ki mit posztol. Ezzel szemben Orbán Viktor ugyan nem építette fel a világ egyik leghatékonyabb és legkártékonyabb megfigyelési gépezetét, viszont nagyon is érdekli a magyar emberek politikai véleménye.

A Facebooknak pedig mindegy, ők a működésükhöz szükséges totális adatgyűjtést vígan folytatni fogják akkor is, amikor majd a magyar kormány szájízének megfelelően kell majd moderálniuk.