Túl hamar küldhette vissza játszani covidos játékosát a miskolci hokicsapat, ami lehet, hogy a karrierjébe kerül

Az alábbi, ártatlannak tűnő hír olvasható több más mellett a DVTK Jegesmedvék jéghokicsapatának weboldalán:

“A játékoskeretet érintő további hír, hogy Mikko Pukka távozott a csapattól. A koronavírus fertőzést követő alapos orvosi vizsgálatok megállapítottak, hogy a kiváló hátvéd egészségügyi állapota nem teszi lehetővé, hogy a szezon hátralévő idejében játékával segítse a csapatot. A 38 esztendős védő a napokban hazatért Finnországba. Gyors és teljes felépülést kívánunk!”

Az Átlátszó friss tényfeltáró cikkéből viszont az derül ki, hogy ezekre a megnyugtatóan hangzó, fertőzés utáni vizsgálatokra valójában csak azután kerülhetett sor, hogy a klub Pukkát a karaténidőszak letelte után, de még az orvosi vizsgálatok elvégzése előtt visszaküldte játszani. Az MRI által diagnosztizált kórkép, a szvizomgyulladás, minimum 3 hónapos kihagyással jár, de jelentheti a sportoló karrierjének a végét is, különös tekintettel a korára. A DVTK az Átlátszó szerint tehát több meccsen is úgy játszatta a finnt, hogy annak súlyos, potenciálisan akár életveszélyes szövődménye volt, ami orvosi vizsgálat híján akkor még nem derülhetett ki.

De miért kavarna bárki is ilyen témában?

A magyarázat a koronavírusos sportolók sportorvosi engedélyében rejlik. A versenysportolók ennek a félévente megújítandó engedélynek a birtokában léphetnek csak pályára. Amikor egy sportolóról kiderül, hogy koronavírusos, azt jelenteni kell az Országos Sportegészségügyi Intézetnél (OSEI), akik értelemszerűen elveszik az engedélyét. Amit az OSEI és a Válogatott Kereteket Ellátó Szolgálat irányelvei szerint csak a karantén letelte vagy az első negatív lelet utáni 2-4 hetes pihenés, majd két külön, a pihenést több héttel követő orvosi vizsgálat negatív eredménye után kaphat vissza. Vagyis még egy tünet- és problémamentes fertőzés is azzal jár, hogy az illető hónapokra kiesik. Ez nem véletlenül van így: a koronavírus egyes szövődményei makkegészségesnek tűnő, edzett embereket is megölhetnek nagy terhelés hatására.

Többen ennek tulajdonítják például a 22 éves válogatott birkózó, Tóth Bendegúz idén nyári tragédiáját. Tóth, akinek volt érvényes sportorvosija és elvileg makkegészséges volt, egy edzésen omlott össze és halt meg. Utólag derült ki, hogy bár nem verték nagydobra, február-márciusban átesett a fertőzésen. A sportorvosi protokollt ezután szigorították.

Csakhogy egyes sportágakban, így a jéghokiban is akkora a fertőzöttség, hogy bizonyos klubok nem tudnának kiállni, ha minden érintettet lejelentenének. Az Átlátszó tényfeltáró cikke szerint létező gyakorlat, hogy eltitkolják a teszteredményeket, karanténba küldik az érintettet, akit annak letelte után úgy játszatnak, mintha mi sem történt volna. Ez nem egyoldalú diktátum a klubok részéről, mert az Átlátszó szerint

“Amíg vannak meccsek, addig van pénz, így mind a szponzoroknak, mind a játékosoknak az az érdekük, hogy ne maradjanak el a játékok."