Gulyás Gergely csütörtökön a Facebook oldalán közzétette a kormány orosz és kínai vakcinák beszerzéséről szóló szerződéseit, amikből viszonylag hamar kiderültek érdekes dolgok. Például, hogy a magyar kormány nagyon egyoldalú szerződést írt alá a Szputnyik V vakcinák beszerzéséről, nagyon sok engedményt téve az eladó orosz cégnek. És az is kiderült, hogy a kínai vakcinákat nem közvetlenül az azokat gyártó kínai Sinopharm cégtől vásárolta az állam, hanem egy magyar közvetítő cég, a Danubia Pharma Kft. beiktatásával. A szerződés megjelenése után pedig nem kellett sok idő, hogy kiderüljön, hogy ennek a cégnek nincs túl nagy tapasztalata ekkora üzletekkel, a cég történetében viszont felbukkannak több százmillió forint uniós támogatásból fúrt lukak, offshore birodalmak és egy, a lélegeztetőgép-bizniszben érintett személy is.

Mit, mennyiért, kitől?

Vegyük először végig, hogy mit tudni a szerződésről és a Danubia Pharmáról. A szerződés szerint a kormány nevében a Nemzeti Népegészségügyi Központ 5 millió kínai vakcinát vásárol az eladó Danubia Pharmától, darabonként 30 euró+áfa áron, vagyis mai árfolyamon nagyjából 55 milliárd forintért. Ezekből március 15-ig félmillió darabot kellene leszállítania a cégnek, utána április és május 15-ig újabb fél-fél milliót, majd június 15-ig a maradék 3,5 millió darabot.

Az első nagy kérdés, ami felmerül ezzel kapcsolatban talán az, hogy miért egy közvetítő cégen keresztül vásárol a magyar állam vakcinát, miért nem közvetlenül a Sinopharmtól? Hiszen volt már rá példa, hogy a kínai cég közvetlenül adott el államoknak vakcinát, a magyar államnak pedig kell, hogy legyen kapcsolata a Sinopharmhoz, hiszen, ahogy a G7.hu írja, tavaly már vásárolt lélegeztetőgépeket közvetlenül a vállalattól. A közvetítő közbeiktatásával viszont egy olyan eladótól vásárolja az állam a vakcinákat, akinek a szerződés szerint nem kell felelősséget vállalnia, ha a gyártó miatt késik az oltások szállításával, hiszen arra nincs befolyása. Vagyis a közvetítő közbeiktatása nem csökkenti a szállítással kapcsolatos kockázatokat.

Akkor biztos azért kell a közvetítő, mert a Danubia Pharmának olyan nagy tapasztalata van az ilyen ügyletekben? Hát, nem igazán. A Danubia Pharmának sosem volt még ekkora üzlete, a vakcinaszerződésekkel a 2021-es árbevétele 150-szer akkora, mint amivel a 2019-es évet zárta a cég. A G7 megnézte a cég pénzügyi adatait, és azt találta, hogy az árbevétel 2015 és 2019 között folyamatosan csökkent, a csúcson 1,6 milliárd, a mélyponton 360 millió forintot tett ki. Ezek után a tavalyi évben hirtelen 3,4 milliárd forintra emelkedett, hogy aztán ennek tizenhatszorosára nőjön az idén egy üzlettel.

A kínai vakcinabeszerzés ebben is a lélegeztetőgépek és védőeszközök kínai beszerzésére hasonlít, ezeket szintén egy olyan cégen keresztül vásárolta a kormány, amelynek korábban nem nagyon volt ilyesmiben tapasztalata. Az Ott-One Nyrt.-től több mint 12,4 milliárd forint értékben vásárolt a magyar állam lélegeztetőgépeket és védőfelszereléseket, a tőzsdén jegyzett, de viszonylag kicsi cég a járvány előtt informatikával foglalkozott.

Hogy mennyit fog a cég keresni a vakcinákon, azt nem tudni, mert nem ismert, hogy mennyiért veszi a Sinopharmtól. A kínai cég pedig nagyon különböző áron adta eddig az oltását. Ahogy például azt Hadházy Ákos képviselő is fölemlegette a Facebookon, Szenegálnak elég olcsón, 18,50 dollár/vakcina (15,5 euró) áron adták el az oltást, a Sinopharm vezetője viszont még augusztusban azt mondta, hogy legfeljebb 500 jüan, vagyis akkori árfolyamon 72,5 dollár, azaz kicsit több, mint 60,5 euró áron adnák a vakcinát. Ha azzal számolunk, hogy a közvetítő cég szenegáli áron vette a vakcinát, amit 30 euró+ áfáért ad tovább a magyar államnak, akkor a G7 számítása szerint az 55 milliárd forintból 27 milliárd maradhat a Danubia Pharmánál.

Bicske-Birmingham-Vanuatu

A szerződések megjelenése után újságírók és politikusok rögtön elkezdték feltúrni, hogy ki is áll a cég hátterében, kinek fizetett ki ennyi pénzt a kormány. Óriási összefonódások nem derültek ki, de több furcsa kapcsolat is van, no meg pár érdekes sztori, amikről érdemes megemlékezni.

A cég négy hónappal a szerződés megkötése előtt négy hónappal váltott tulajdonost, egy Syntonite Med Zrt. vette meg, ennek vezetője, Tuza Máté lett a Danubia Pharma ügyvezetője is, 9 nappal a vakcinaszerződés aláírása előtt. 2020 novemberéig viszont egy bizonyos Lachmann Norbert volt a cég tulajdonosa és ügyvezetője.

Az ő nevére rákeresve az első találat az Átlátszó.hu cikke egy uniós pályázatról, amelyben egy cég 496 millió forintot kapott, hogy Bicske külterületén logisztikai központot építsen, a telken viszont nem volt semmi, csak 59 darab, földbe ásott luk.Az uniós támogatást egy Q Pharma nevű cég nyerte, amelynek szintén Lachmann volt a tulajdonosa, de a cégiratok szerint a a Danubia Pharmának is volt fióktelepe ugyanezen a telken.

Lachmann előtt is érdekes tulaja volt a cégnek, 2013-ban két hónapig ugyanis a birminghami bejegyzésű Independent Pharma Invest Ltd. volt a tulajdonos. Erről a cégről is lehet cikkeket találni, amik arról szólnak, hogy az Independent Pharma alapítója egy Seychelles-szigeteki hölgy, bizonyos Stella Georgette Port-Louis, aki még vagy 300 offshore cég tulajdonosaként van feltüntetve. Tompos Márton, a Momentum politikusa viszont a nő nevére rákeresve talált egy olyan cikket, amely szerint - nem túl meglepő módon - Stella Georgette Port-Louis egy stróman, méghozzá egy bizonyos Geoffrey Taylor nevű ausztrál üzletember strómanja.

Ez csak egy mellékszál a Danubia Pharma és a vakcinaszerződések történetében, de nagyon érdekes, Taylornak ugyanis óriási offshore céghálóján keresztül szinte mindenhez köze volt, ami rossz ebben a világban. Az ICIJ oknyomozó újságíró konzorcium róla szóló portréja szerint

• a hozzá köthető cégek mexikói drogbáróknak mostak pénzt,
• egy, a hálójába tartozó cég repülőgépet bérelt, amely kiszuperált szovjet fegyvereket próbált Észak-Koreából Iránba csempészni,
• egy másik pedig a valaha volt legnagyobb orosz adócsalási botrányban bukkant fel.

És egy Geoffrey Taylor csoportjába tartozó cég intézte a Danubia Pharma első tulajdonosának, a Batavia Investments-nek a bejegyzését az adóparadicsomjairól és földrengéseiről ismert Csendes-óceáni szigeten, Vanuatun.

Térjünk vissza egy kicsit az Independent Pharmához, mert bár ennek a cégnek már nincs köze a magyar kormánynak vakcinákat szállító céghez, magyar vonatkozásai ettől még vannak, és nagyon érdekesek. Tompos ugyanis megtalálta, hogy a cég két vezetője közül az egyiknek köze van a magyar kormány lélegeztetőgép-vásárlásaihoz. A cég vezetőjeként a brit cégadatokban Vámosi Béla és Szeverényi Márk szerepelnek. Utóbbi a vezérigazgatója egy SRF Silk Road Fund Holding Zrt. nevű vagyonkezelő részvénytársaságnak, amely 10 százalékos üzletrészt vásárolt egy, a kormánynak 17 milliárd forintért lélegeztetőgépeket szállító cégben, aznap, amikor a cég aláírta a szerződést az állammal. Az Independent Pharma pedig, nagyon rövid ideig ugyan, de tulajdonosa volt a Pannon Cargo & Sped Trans Kft.-nek is, amely ugyan eredetileg fuvarozással foglalkozik, a kormány mégis lélegeztetőgépek üzembe helyezésére írt a céggel alá 6 milliárd forintos szerződést.

Az Independent Pharmának, és ezen keresztül Seychelles-szigeteki strómanoknak és ausztrál offshore-lovagoknak persze már nincs köze a Danubia Pharmához, de talán a magyar állam kevésbé zűrös történetű cégek is választhatott volna a vakcinák beszerzésére. Azt pedig, ahogy már említettük, nem tudni, hogy ez a cég mennyit fog keresni ezen az üzleten, erre nem adnak választ a Facebookra kiposztolt szerződések.