Holyrood kemény válasszal készül a Brexitre

május 11., kedd 17:31

A múlt héten tartott skót parlamenti választás alapján megint reálissá vált, hogy Skócia elszakadjon az Egyesült Királyságtól, és saját jogon visszatérjen az EU-ba. Ha a terv sikerülne, akkor a Királyság lakosságának 8 százalékát, de területének egyharmadát vesztené el.

A mostani választás győztese a Skót Nemzeti Párt (SNP) lett, amely 2007 óta kormányozza Skóciát, általában kisebbségi kormánnyal (ebben kivétel csak a 2011-16 közti időszak volt). Ez továbbra is így marad, mert ezúttal egyetlen képviselői hellyel maradtak le attól, hogy többséget szerezzenek. Várhatóan most sem kötnek megállapodást egyik ellenzéki párttal sem a külső támogatásról, hanem minden szavazás előtt alkudoznak azzal, akivel lehet, ahogy ezt csinálták az elmúlt öt évben is.

Az SNP legfontosabb potenciális szövetségese a Skót Zöldek lesznek, akik legalább egy nagyon fontos ügyben egyetértenek a nemzeti párttal: szerintük is az lenne a legjobb, ha Skócia kiválna az Egyesült Királyságból, és önálló ország lenne.

A két frakciónak együtt már többsége van, ami azért nagyon fontos, mert képesek lehetnek kiírni egy népszavazást a skót függetlenségéről.

A Skót Zöldek társelnöke, Lorna Slater, aki itt éppen egy csatornából szedi ki a szemetet. Fotó: EWAN BOOTMAN/NurPhoto via AFP

Az unionistáknak a taktikai szavazás is kevés volt

A skót parlamentbe - Holyrood a neve, azután az edinburghi kerület után, ahol az épülete áll - a két függetlenségpárti skót erőn kívül három nem helyi párt jutott még be, a konzervatívok, a munkáspárt és a liberális demokraták. A konzervatívok és a liberális demokraták között erős volt a koordináció, az unionisták (ahogy a függetlenség ellenfeleit nevezik) elég hatékonyan szavaztak a helyben esélyesebbnek tartott jelöltre, de az elszakadáspártiak többségbe kerülését így sem tudták megakadályozni.

A SNP 64, a konzervatívok 31, a munkáspártiak 22, a skót zöldek 8, míg a liberális demokraták 4 mandátumot szereztek. Szemben a londoni parlamenttel, a skót választási rendszert úgy alkották meg, hogy az egyéni jelölteken kívül területi kompenzációs listák is vannak, amelyek miatt szinte lehetetlen nagy többséget szerezni. Ha a skót választás rendszere olyan volna, mint a brit, akkor az SNP tarolna, hiszen a 73 egyéni körzetből 62-t megnyertek.

Fokozatosan erősödő mozgalom

A skót parlamentet 1707-ben oszlatták fel, és 1979-ben próbálkoztak először a skót nacionalisták, hogy népszavazáson elérjék a feltámasztását. Akkor ez nem sikerült, az alacsony részvétel miatt a népszavazás eredménytelen volt.

Függetlenségpárti kampányoló az ALBA párt nevében (az ALBA az SNP-ből vált ki, és nem szereztek jelöltjei mandátumot most). Fotó: ANDY BUCHANAN/AFP

1997-ben a frissen hatalomra jutott munkáspárti Blair-kormány újabb népszavazást engedélyezett a témában, ami ekkorra már sikeres volt, és ennek nyomán 1999-ben, 292 év elteltével újra összeülhetett a skót parlament. Az ottani képviselők dönthetnek a helyi adók kivetéséről és felhasználásáról, oktatásról és igazságszolgáltatásról, de bizonyos országos ügyek a brit parlamentnél maradtak, és ezek közé tartoznak az úgynevezett "alkotmányos kérdések". Hogy utóbbiak pontosan micsodák, az viszont nem teljesen világos, mert Nagy-Britanniának nincs írott alkotmánya.

Ez azért fontos kérdés, mert a függetlenség alkotmányos ügynek tekinthető, azaz egyáltalán nem egyértelmű, hogy ügydöntő népszavazást kiírhat-e róla a skót parlament.

Cameron megengedte, Johnson nem

2014-ben, amikor az SNP-nek kivételesen éppen többsége volt a skót parlamentben, a skót kormány megállapodást kötött David Cameron akkori brit miniszterelnök kormányával, hogy tarthatnak népszavazást a függetlenségről. Ezzel akkoriban elkerülték az alkotmányossági vitát, mert ha London hozzájárul, akkor Edinburgh léphet a szabályok szerint.

Akkor 55,3 százalékkal győzött a brit egység ügye, Skócia nem szakadt ki. Ám ahogy az 1979-es, parlamenti autonómiáról szóló vereség után sem adták fel az önrendelkezés hívei a küzdelmet, elég hamar újraindult a politikai kampány egy újabb népszavazásáért.

A nagy lökést a függetlenségpártiaknak a Brexit adta: Skóciában 62 százalék ugyanis az EU-ban maradásra szavazott, és az SNP kezdettől azt képviselte, hogy ha a Királyság kilép Európából, akkor Skócia kilép a Királyságból, és visszalép Európába.

Nicola Sturgeon (pirosban) és a párt frissen megválasztott glasgow-i képviselője, Kaukab Stewart. Fotó: ANDY BUCHANAN/AFP

Nagy-Britannia 2020-ban kilépett az EU-ból, és a skót kormány rögtön jelezte, hogy kiírná megint a népszavazást. Aztán lecsapott a járvány, ami elhalasztott minden szeparatista szervezkedést.

A Brexit nyomán a közvélemény-kutatások szerint 2020-ban erősödött a függetlenségi oldal, és ehhez hozzájárult az is, hogy a skótok többsége szerint a helyi kormányzat jobban kezelte a járványt, mint a londoni központ. A függetlenség ügyének növekvő népszerűsége a mostani helyi választások eredményén is meglátszik.

Az SNP-t és a skót kormányt vezető Nicola Sturgeon a győzelem után rögtön bejelentette, hogy amint elmúlik a járványveszély, ismét kiírják a függetlenségi népszavazást, és ehhez szerinte biztos megfelelő többsége lesz a skót parlamentben. Azt reméli, hogy már 2022 első felében megtartható lesz a szavazás, de legkésőbb 2023 közepéig mindenképpen meg fogják rendezni, ígérte.

Csakhogy a helyzet most nem olyan egyszerű, mint 2014-ben volt. Boris Johnson kormánya egyáltalán nem olyan engedékeny, mint David Cameron (szintén konzervatív) kormánya volt. 2020 januárjában egyszer már hivatalosan elutasította a skót függetlenségi népszavazás kiírását, mondván "generációnként elég egyszer" szavazni erről. Johnson a mostani választási eredmény ismeretében azt mondta, hogy felelőtlenség volna az országot szétszakítani.

Kiírhatják?

Minden várakozás szerint Johnson továbbra sem lesz hajlandó engedélyezni egy újabb függetlenségi népszavazást, és ha a skót parlament mégis kiírna egy ilyet, akkor a brit miniszterelnök a legfelsőbb bírósághoz fordulna, hogy vizsgálja meg, törvényes-e egy ilyen referendum London akarata ellenére. Jó eséllyel a bíróság a brit kormánynak adna igazat egy ilyen perben, hiszen a skót parlament hatáskörei alapján nem dönthet egyedül olyan kérdésben, ami mindkét felet érinti.

Felmerülhet még a "katalán módszer": a spanyolországi tartomány helyi parlamentje 2017-ben a madridi kormány tiltása ellenére kiírt egy függetlenségi népszavazást, ami rendőri erőszakhoz, a függetlenségi oldal vezetőinek letartóztatásához vezetett. A spanyolnál jóval kimértebb brit belpolitikát megviselné egy ilyen vad népszavazás, és egyelőre a skót függetlenségiek is azt mondják, hogy nem akarnak vitatható legalitású szavazást rendezni. Azt viszont mondja Nicola Sturgeon, hogy ha többséget kap a javaslat a skót parlamentben, és a brit kormány nem jelenti fel őket a legfelsőbb bíróságon, akkor minden további engedély nélkül kiírják a referendumot.

Holyrood, azaz a skót parlament épülete. Fotó: EWAN BOOTMAN/NurPhoto via AFP

Fel kéne venni az EU-ba

A skót függetlenségiek azt ígérik, hogy ha elszakadnak, akkor beviszik Skóciát az EU-ba. Ez abból a szempontból egyszerű volna, hogy az EU-s szabályok elsöprő többsége még hatályban van Skóciában, vagyis nem kellene túl sok törvényt módosítani ahhoz, hogy megfeleljen az új ország jogrendje a brüsszeli elvárásoknak. Gazdasági helyzete alapján Skócia nettó befizető is lehet, ami szintén előnyt jelentene a felvételinél, főleg hogy olyan tagjelöltek állnak most sorba, mint a finanszírozásra erősen rászoruló Szerbia és Albánia.

Viszont egy új ország felvételét minden tagállamnak jóvá kell hagynia, és a saját szeparatistáiktól tartó tagállamok nem biztos, hogy hagynák, hogy példát statuáljanak egy függetlenségi mozgalom sikerével. A katalán és a baszk törekvések miatt aggódó spanyol kormány, vagy az erdélyi autonómiát ellenző román kormány, vagy a sziget északi részét elvesztő Ciprus belpolitikai megfontolásból könnyen megvétózhatja a skótok felvételét. Nem véletlen, hogy a skótok szeretnék elérni, hogy még a függetlenség kikiáltása előtt garanciát kapjanak arra, hogy felveszik majd őket.

Ugyanakkor arra is van bőven politikai igény az EU-ban, hogy megmutassák Johnsonnak és a Brexit-párti politikusoknak, hogy szétesik alattuk az ország. Így is sok gondja van Johnsonnak Észak-Írországgal, ahol idén utcai zavargások törtek ki, miután kénytelen volt a brit kormány belső vámhatárt felállítani a régió és a királyság többi része között a Brexit miatt.

Írországban egyre többen tartják úgy, hogy a Brexit miatt Észak-Írország hamarosan egyesülhet a sziget köztársasági oldalával, mert másképpen nem lehet majd kezelni a helyzetet. Ha közben még Skócia is elveszne, az óriási csapás volna Londonnak.

Boris Johnson egyelőre próbál konstruktív arcot vágni, és arra figyelmeztette a szakadárokat, hogy velük együtt akarja megoldani a járvány kezelését és a gazdaság újraindítását, úgyhogy rendkívüli találkozóra hívta Észak-Írország, Skócia és Wales vezetőit.

London valószínűleg pénzzel váltaná meg az országrészek lojalitását, hiszen ezzel próbálkozott Johnson az észak-ír pártoknál is, amikor a Brexitről szóló EU-s megállapodás támogatását kérte tőlük a londoni parlamentben. Kérdés persze, hogy az SNP-t érdekli-e a londoni pénz, amikor évtizedek óta szívósan, népszavazásról népszavazásra, választásról választásra erősítik az elszakadás ügyét.