Sci-fiben írta meg, hova vezet 30 éven belül a klímaváltozás, de nagyon nehéz nem véresen komolyan venni

könyv
2021 augusztus 28., 04:32
comments 4

„Egyre melegebb lett.” Ezzel a tömör mondattal kezdődik az elmúlt évek egyik legfelkavaróbb regénye, Kim Stanley Robinson The Ministry for the Future (A Jövőminisztérium) című könyve. Robinson az amerikai sci-fi irodalom évtizedek óta alkotó, elismert, sokat díjazott szerzője, de talán még egyetlen könyve sem váltott ki akkora érdeklődést, mint a tavaly megjelent Ministry.

A regény a belátható jövőben, 2050 körül játszódik, és egy rendkívül erős fejezettel indul: az indiai Uttar Prades állam egyik városára pusztító hőség sújt le, és a heteken át tartó, rendkívül erős hőhullámok elől nincs hova menekülni. Az éjszakák sem hoznak enyhülést, az elviselhetetlen meleg miatt egy ponton összeomlik az áramszolgáltatás, és onnantól már semmi nem véd meg a forróságtól. Pár nap, és tömegével kezdenek meghalni az emberek, a kisvárosban is rengeteg áldozatot szed a hőhullám, Indiában pedig 20 millió áldozata lesz a hőségnek.

Robinson a régióban egy segélyszervezetnél dolgozó amerikai férfi, Frank May történetén keresztül írja le a hőség okozta pusztítást, és Frank lesz az egyik főszereplője a regénynek, de igazából ebben a könyvben messze nem az emberi szereplők a fontosak. A Ministry for the Future ugyanis elsősorban arról szól, hogy rendszerszinten hogyan alakulhat majd át a világunk, amikor a klímaváltozás már nemcsak kopogtat az ajtónkon, hanem teljes erővel be is rúgja azt.

Jobb már nem lesz

Nem véletlen, hogy az idei, elég súlyos nyár után (soha nem regisztrált hőhullámok az Egyesült Államokban, pusztító áradások Németországban, hatalmas erdőtüzek a világ számos táján) sokan nyúltak Robinson könyvéhez. A cli-fi, azaz klímafikció műfajába sorolt regény ugyanis az első, tényleg felkavaró fejezet után elsősorban nem ijesztgetni és sokkolni akar, hanem racionálisan végiggondolni, hogy mi következhet abból, ha a klímaváltozás és a sokkal gyakrabban beköszöntő szélsőséges időjárási események tényleg a mindennapjaink részévé válnak.

Robinson regényének alapállása nagyjából az, amit az ENSZ alá tartozó IPCC legutóbbi jelentése is kimondott: jobb már biztos nem lesz a helyzet a bolygónkon. A további melegedés elkerülhetetlen, ezzel együtt pedig fel kell készülnünk a tengerszintek emelkedésére, a gyakoribb és erőteljesebb hőhullámokra, villámáradásokra és tüzekre. Mozgásterünk így is van még, és a különféle modellek alapján a fosszilis energiahordózók gyors és teljes kivezetése még mindig érdemi különbséget jelenthet ahhoz képest, ha nem változtatunk semmin. A kérdés leginkább az, hogy hogyan képzelhető el ez a folyamat globálisan, és milyen társadalmi és gazdasági következményei lennének.

Kim Stanley Robinson
photo_camera Kim Stanley Robinson Fotó: Gage Skidmore from Peoria, AZ, United States of America, CC BY-SA 2.0 , via Wikimedia Commons

Interjúiban Robinson gyakran hangoztatja, hogy egyáltalán nem szereti a fantasy műfaját, minden regényét igyekszik úgy megírni, hogy a létező legszilárdabb tudományos alapon álljon (felesége, a kémikus Lisa Nowell pedig mindig nagyon szigorú szemmel olvassa a vázlatokat.) Ez a tudományos megalapozottság a Ministryben különösen hangsúlyos: a több mint száz, viszonylag rövid fejezet közül csak pár tucatnyit tesznek ki azok, melyekben tényleg a cselekmény halad előre. A többi fejezet a klímaválság kezdete utáni világ leírásáról szól, elképesztő részletgazdagsággal. Érezni, hogy Robinson nagyon alaposan elmerült az elmúlt évtized klímavitáiban: a különféle geomérnöki megoldásoktól a gleccserek olvadásának mechanizmusán át a karbonadóig, a jegybankok szerepétől a globális egyenlőtlenségek és az igazságos klímaátmenet kérdéséig tényleg minden előkerül, ami dominálja ma a klímaváltozásról szóló közbeszédet.

És épp ezért lesz a Ministry nehezen felejthető könyv. Azt ugyanis nem gondolnám, hogy regénynek különösebben jó lenne. Van benne ugyan egy csomó elem, ami ehhez a sci-fis kalandregény műfajhoz szükséges: túszejtési kísérlet, terrortámadások, menekülés az Alpokban, de ezek tényleg csak mellékszálnak vagy tölteléknek tűnnek a nagyobb narratívához képest, ahogy a két főszereplő karaktere is inkább sablonos marad. De hiába a bosszankodás pár kevésbé kidolgozott párbeszéd vagy túlságosan elnagyolt jelenet után, egy pillanatig nem merült fel bennem, hogy félbehagynám a könyvet.

Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!

Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!

Már tagja vagy a Körnek? Itt tudsz belépni.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.