Alapvető fontosságú adatokat tartott vissza az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) a járvánnyal kapcsolatban,

mondta ki a Fővárosi Törvényszék.

A bíróság elsőfokú ítélete szerint a hivatalnak ki kell adnia napokra és kórházakra lebontva, hogy mennyi covidos beteget ápoltak intenzív és nem intenzív osztályon tavaly szeptembertől idén márciusig. Egy másik eljárásban ugyanígy döntött a bíróság a március-áprilisi időszakkal kapcsolatban is.

Ezeket a számokat most nemhogy kórházanként, de még összesítve sem ismerjük. A kormány csak néhány alkalommal, külön kérésre hozta nyilvánosságra, hogy egy-egy napon hány fertőzöttet ápoltak intenzív osztályon. A lélegeztetőgépen levők számát ugyan naponta közlik, de nem mindenkinek van szüksége lélegeztetőgépre, aki intenzív ápolásra szorul.

Az adatok birtokában tisztábban láthatnánk az intenzív osztályok leterheltségét, és hogy milyen területi különbségek vannak ebből a szempontból. Fontos lenne ezt minél részletesebben elemezni, mivel tudjuk: tavaly szeptember óta szinte megszakítás nélkül erőn felül dolgoznak ezeken az osztályokon.

Az OKFŐ még fellebbezhet, elviheti az ügyet másodfokra, és akár a Kúriára is. Most a szeptember-márciusi időszakról szóló perről írunk részletesen, amiben Takács Pétert, a hivatal főigazgató-helyettesét is meghallgatták.

Elküldték a honlapot, ami semmire nem ad választ

Március 8-án közérdekű adatigénylésben kértük a hivataltól a számokat, amire 24-én érkezett válasz: 45 nappal meghosszabbították a válaszadás határidejét. Papíron ezt akkor tehetik meg, ha az eredeti teljesítés miatt nem tudnák ellátni a veszélyhelyzettel összefüggő közfeladataikat. A járvány kirobbanása óta látjuk, hogy az állami szervek szívesen élnek ezzel a lehetőséggel.

Egy hónappal később, április 26-án egymondatos válasz érkezett a főigazgatóságtól:„Hivatkozással a 2021. márc. 08. napján benyújtott közérdekű adatkérésére, kérem, hogy az adatok tekintetében keresse fel a www.koronavirus.gov.hu weboldalt.”

Csakhogy ez az oldal egyetlen általunk feltett kérdésre sem adott választ, így kénytelenek voltunk bíróságra menni. A hivatal erre beadott egy ellenkérelmet, amiben már azt állították, hogy a kért adatok egy része nincs is meg náluk.

A szerdán kihirdetett ítélet indoklásakor a bíró elfogadhatatlannak és rosszhiszeműnek nevezte a hivatal eljárását, a 45 napos határidő kihasználását pedig a visszaélésszerű joggyakorlás kategóriájába sorolta ebben az esetben.

A bíró szerint az eljárás során világosan kiderült, hogy napi és kórházankénti bontásban is rendelkeznek a covidos betegszámokkal.

Ezt Takács Péter is elismerte a meghallgatásán, de a kórházankénti adatokról azt mondta: „(...) más kérdés, hogy tároltuk-e azokat, az én vezetésem alatt álló szervezeti egységben biztosan nem”.

Elmondása szerint a jelentések emailben érkeznek be a kórházaktól, és bár a titkárnőjét kellene megkérdezni az archiválás módjáról, szerinte az áprilisi-májusi adatok már nincsenek meg, egyszerűen törölhették őket. A bíró az ítélet indoklásakor „teljesen súlytalannak” nevezte ezt az érvet.

Ehhez képest a meghallgatás végén, amikor a bíró tételesen végigkérdezte az összes kért adatot, mindegyikről azt mondta, hogy nem áll rendelkezésre. (Kivéve az ágyak kihasználtságáról szóló részt, amire azt mondta, elérhető nyilvánosan.)

Amit kértünk, de nem tudnak kiadni

A napi betegszámok mellett kíváncsiak voltunk arra is, hogy hol, mikor, mennyi fertőzött halt meg. Mivel nincs bizonyíték arra, hogy az OKFŐ valóban rendelkezik ezekkel az adatokkal, elálltunk a keresetnek ettől a részétől.

Takács elmondása szerint csak a betegszámok változását látják, azt nem, hogy egy adott kórházban éppen mennyien haltak meg vagy mehettek haza gyógyultan.

Ugyanígy az ápoló-beteg arány változását sem ismerhetjük meg. Az OKFŐ-nél tudják ugyan, hogy egy-egy kórházban mennyi ápoló dolgozik, és azt is, hogy mennyi beteget ápolnak, de valójában helyben dől el, hogy mennyi beteg jut egy-egy ápolóra, hiszen ez például a kórtermek nagyságától is függ.

Takács azt mondta, utólag sem gyűjtöttek ilyen adatokat.Ez azért lényeges, mert a súlyos betegek túlélési esélye jelentős részben attól is függ, hogy elegendő szakképzett ápoló tud-e figyelni rájuk. Ezek szerint erről továbbra is egyéni beszámolókra kell támaszkodnunk, ami szintén nem egyszerű, mert hivatalosan a különböző kórházakban dolgozó orvosok sem oszthatják meg egymással a statisztikáikat. (Amikor tavaly novemberben intenzíves orvosok terveztek ilyesmit egy nyilvános fórumon, rájuk szóltak felülről, hogy ne tegyék.)

Emiatt nincs olyan szereplő, akinek pontos képe lenne az országos helyzetről, az orvosok pedig nem nyilatkozhatnak névvel a saját adataikról.