Az író, üzletember, reklámszakember, a magyar irodalom mecénása a minap töltötte be nyolcvankilencedik életévét. Budai otthonában érte a halál szombat éjjel - tudatta a család közlésére hivatkozva a 24.hu.

Regényes családba született 1933-ban: Bródy Sándor unokája, Hunyady Sándor unokaöccse, az apja pedig az Ügető igazgatója, a magyar lóversenysport fontos alakja volt. Miután kamaszkorában Amerikába költözött, többek között a családi barát és világhírű drámaíró, Molnár Ferenc vette szárnyai alá. Később nagy anekdotázó válik belőle, kedvvel mesélt például ilyesmiket: „A Princetonon tanított apám barátja, a Neumann Jancsi, és amikor megtudta, hogy odakerültem, rendszeresen hívott hétvégi étkezésekre, melyeken állandó vendég volt mások mellett Szilárd Leó, Robert Oppenheimer és Einstein. Állandóan politizáltak, untam, jobban érdekelt a menü. Kölök voltam és éhes.”

Miután lediplomázott, a reklámszakma felé fordult, és ott lépésről lépésre jutott meglehetősen magas, nemzetközi vezetői pozíciókba, pár évig a Reklám Világszövetség elnöke is volt.

Nyugdíjazása után, a 90-es évektől egyre gyakrabban járt haza, részt vett az irodalmi életben, könyveket írt, és megalapította a nagyapjáról elnevezett Bródy Sándor-díjat, amelyet az elsőkötetes prózaírók kaphattak meg.

„Az egyik legérdekesebb ember volt, akit ismertem - írta róla Nyáry Krisztián. - A legizgalmasabb kérdéseket tudta feltenni. Mindig kíváncsi volt. Azt pedig biztosan tudom, hogy nála udvariasabb emberrel nem találkoztam. És már nem is fogok: Sándor egy örökre eltűnt világ képviselője volt, a valódi polgári önérzet, a kifinomult ízlés, a széles műveltség, a könnyed elegancia és a komolyan vett tradíciók világáé.”