“Annyi keserűség gyűlt már össze, hogy borítékolható volt, hogy ez egyszer robbanni fog”

február 19., szombat 16:38
18

Példátlan dolog történik a magyarországi iskolákban: sorra állnak bele a tanárok a polgári engedetlenségbe, hogy így tiltakozzanak a kormány múlt pénteki rendelete ellen, ami előírja, hogy sztrájk alatt is meg kell tartaniuk az óráik jelentős részét, és minden osztályban külön gyermekfelügyeletet kell biztosítani. A pedagógusok úgy értékelik, elvették tőlük a valódi, látható sztrájk lehetőségét, miközben a szakszervezetek hónapok óta tárgyalnak a minisztériummal a sztrájkkövetelésekről, eredménytelenül.

Az egy hete iskoláról iskolára gördülő tiltakozássorozatról pályakezdő és több évtizedes tapasztalattal rendelkező tanárokkal és egy gimnáziumi diákkal beszéltünk, és megszólaltattuk azt a pedagógust is, aki a hétfői akcióval elindította a folyamatot.

“Semmi ilyesmire nem számítottam. Annyi volt bennem, hogy vagyok én, mint individuum, és érzem, hogy ez valami nagyon gáz, és ezzel valamit kezdeni kell, mert ha nem kezdek, akkor valami ott belül szétmarcangol.”

Tóth Viktor a Kőbányai Szent László Gimnázium angoltanára, ő volt az, aki tizenegy kollégájával a héten elsőként tiltakozott polgári engedetlenséggel a kormány sztrájkrendelete ellen. Bár akkor még nem számítottak rá, azóta minden napra jutott legalább egy, de péntekre már öt olyan iskola, ahol több pedagógus követte a példájukat, csak pénteken több mint száz tanár állt bele az engedetlenségi akcióba.

Tóth Viktor. Fotó: Szász Zsófi

“Ha ilyen önző módon fogalmazhatok, én ott az elején semmi másra nem gondoltam, csak magamra. Hogy nekem mit jelent, és belőlem, mint állampolgárból, milyen érzéseket vált ki a rendelet, és mit tehetek ezért, a saját lelkem megnyugtatásáért. Ennyi volt a kiindulópont. Semmi más, semmi több szerintem. Ahogy beszélgettem azokkal a kollégáimmal, akik részt vettek ebben, mindenkiben így kezdődött, ezekkel a szinte már közhelyesnek hangzó dolgokkal, amik elhangzottak, hogy a gerinc, meg hogy tükörbe tudjunk nézni. Ott a tizenkét emberben mindenképp így indult a dolog.”

Tóthék hétfői akciója után kedden a Kölcsey Ferenc Gimnázium húsz tanára tagadta meg a munkát, szerdán a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium 68 fős tantestületéből 48-an döntöttek így, egy másik budapesti iskolában pedig egy tanárnő egyedüliként vállalta az engedetlenséget. Csütörtökön a Teleki Blankában, a Szerb Antalban és Pesterzsébeti Technikumban tagadta meg a munkát a tantestület egy része, pénteken öt újabb gimnázium több mint száz tanára csatlakozott.

“Kedden indult el szerintem a cunami, azért a második is kellett hozzá, azóta sorra érkeznek a megkeresések. Van aki csak úgy érdeklődik, hogy ez mint volt, hogy volt, mire kell figyelni, van aki pedig már azzal jelentkezik, hogy ja, akkor ők jövő hét szerdán állnak bele. A hét második felében már az ország több részéről keresnek. Pécs, Szeged, Szombathely, Veszprém, Pest megye Budapesttől távolabbi települései és Miskolc is jelentkezett.”

Az Eötvös József Gimnázium tiltakozó tanárai pénteken. Fotó: Szász Zsófi

“Mi már a pénteki rendelet előtt elkezdtünk beszélni róla, hogy milyen módon szeretnénk részesei lenni a folyamatnak” - mondta Varga Sára, az Eötvös József Gimnázium tanára. Ekkor még arról kezdtek el közösen gondolkozni a kollégákkal, hogyan készüljenek a március 16-ra tervezett sztrájkra. Miután kijött a rendelet, és látták, hogy polgári engedetlenségi mozgalom indult, úgy döntöttek, ők is beleállnak, pénteken hatvan tanár nem vette fel a munkát az intézményben.

“Ez egy egyéni döntés, mindenki egyénileg vállalta, de közösen beszéltünk róla. Lelkesítő, bátorító és motiváló, hogy sokan gondoljuk már azt, hogy ezt a lépést kell megtennünk ahhoz, hogy a hangunk hallatszódjon.”

Varga januárban nyilvános Facebok-posztban írt róla, hogy negyedik tanévében, egy osztály elballagtatása után, az úgynevezett pedagógus életpályamodellben gyakornoki szintet meghaladva jelenleg 178.193 forint a nettó fizetése. “Minden keresettel rendelkező, vásárló, rezsit fizető ember számára világos, nagyjából mennyit kell fizetni mostanában az alapvető szükségleteink rendezésére” - írta akkor. “Én azért tudok pedagógusként dolgozni, mert a szüleimnek köszönhetően nem kell albérletet fizetnem. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha albérletben kellene élnem. Hóvégén így is kétszer meggondolom, vegyek-e gyümölcsöt.”

Tiltakozó tanárok az Eötvösből. Balról jobbra: Fészki Viktória, Szeiman József, Varga Sára. Fotó: Szász Zsófi

“Ez pártpolitikától független dolog” - mondta pénteken Varga. “Politika alatt én olyan dolgot értek, ami a közélettel való foglalkozást jelenti, és ez viszont szerintem minden tudatos állampolgárnak a feladata. A politizálás szerintem egy pozitív fogalom, és nagyon szomorú, hogy a rendszerváltás után harminc évvel még mindig egy negatív fogalomnak gondoljuk. Nem kell, hogy összekötődjön pártokkal. És szerintem itt sem történt ilyesmi. Nem firtattuk a másik pártszimpátiáját, hanem azzal az üggyel foglalkoztunk, ami minket összeköt, és ez az oktatás ügye.”

“Te most láttál egy huszonvalahány fős csoportot. Régi berzsenyisek, új berzsenyisek, nagyon fiatalok, még egyetemisták is vannak köztünk” - mondta Simon Anna, a Berzsenyi Dániel Gimnázium tanára. Ők is pénteken álltak bele az akcióba. “Nem tudunk egymás politikai preferenciájáról. Tehát azzal megvádolni, hogy itt pártok melletti kiállás, kampányba beleszólás történik, ez egy aljas hazugság, nem csak nálunk, hanem máshol is. Nyilván, akivel jó kollégai kapcsolatban vagyok, annál tudom, hogy merre húz, a többieknél viszont halvány lila gőzöm sincs, hogy kinek milyen politikai elvei vannak. Nem beszélünk róla, mert békét akarunk az iskolában.”

A Berzsenyi pénteki tiltakozói, bal elöl Simon Anna. Fotó: Szász Zsófi

“Én negyven éve tanítok. Azért mentem bele ebbe a polgári engedetlenségbe, illetve azért tartottam nagyon fontosnak, mert bár nekem nagyon nagy szerencsém volt, hogy mindig olyan iskolában tanítottam, ahova motivált gyerekek járnak, de pontosan tudom, hogy vannak kollégáink, akik elképesztően kínlódnak és nagyon nehezen dolgoznak azokkal a gyerekekkel, akiknél kevés a motiváció és rossz az alapképzettség. Ezeknek a gyerekeknek nem ad esélyt a felzárkózásra a rendszer, ilyen óraszámok, csoportlétszámok és a segítő kollégák hiánya mellett ez alig lehetséges. Pszichológusra, szociálpedagógusra, fejlesztőpedagógusra, logopédusra lenne szüksége a tanulóknak. Most az egyénre van bízva, hogy hogy tud teljesíteni, a rendszer egyáltalán nem támogatja se a tanárt, se a diákot abban, hogy teljesítsen, csak a legfelső szinteken, mint akár a Berzsenyiben, de ez sok más helyen nincs így.”

Takács Gergely, a Vörösmarty Mihály Gimnázium egyik pénteken tiltakozó tanára szerint a vidéki településeken sokkal erősebb függési rendszerek vannak, ezért is lehet, hogy főként budapesti gimnáziumok tanárai mernek beleállni a polgári engedetlenségbe.

“Nincsenek illúzióim, nyilván vannak olyan részei az országnak, ahol nagyon keményen megtiltják, hogy bármi hasonló történhessen. Van ismerősöm távoli megyében, borsodi általános iskolában, és néha megdöbbenve hallom, hogy tőlük miket várnak el és hogyan viszonyulnak bármilyen akcióhoz. Fenyegetések mennek, és az iskola rendes működésben benne van olyasmi például, hogy nyáron berendelik őket takarítani. Kérdezem tőle, hogy dehát miért mennek ebbe bele, és ő meg azt nem érti, hogy nálunk meg ilyen nincs. Nagyon erősek ott a függési rendszerek, itt Budapesten valószínűleg kevesebb kockázattal lehet egy ilyen akcióba beleállni.”

Takács Gergely, a Vörösmarty Gimnázium egyik tiltakozó tanára. Fotó: Szász Zsófi

“Ha követjük az oktatással kapcsolatos eseményeket az elmúlt 5-10 évben, látjuk, hogy jórészt Budapest-fókuszúak ezek a kiállások” - mondta Tóth Viktor. “Vidéken talán jobban tartanak a kollégák a retorzióktól. Itt Budapesten jobban össze vagyunk zárva, össze vagyunk kapcsolódva, az információ is gyorsabban terjed. Talán az érdekvédelem is jobban működik. Sűrűbben vagyunk, könnyebben védjük egymást is.”

A megkérdezett tanárok szerint változó, ki mennyit beszél ilyen témákról a diákokkal. Arról előzetesen tájékoztatták hogy részt vesznek az akcióban, és a diákok is gyakran kérdeznek tőlük erről.

“Szerintem mindenki pontosan tudja, főleg ebben az iskolában, hogy mi zajlik most. Itt a tanárok is próbálnak figyelni arra, hogy objektíven mondják el a véleményüket, de beszélve legyen erről a témáról, mert nagyon fontos, hogy Magyarországon az oktatás merre halad tovább, illetve merre nem halad tovább jelen állapotában” - mondta el Tóth Bence Elmó, a Vörösmarty végzős diákja. “Egymás között is beszélünk erről kifejezetten sokat, főleg az osztálytársaimmal. Ez szerintem nem minden osztályban van így, de nálunk napi téma, főleg most, hogy jönnek a választások. Teljes egyetértés van abban, hogy most már nagyon elég. Én a 12 év alatt, amíg a magyar oktatási rendszerben benne voltam, azt láttam, hogy az égvilágon semmi sem változott. Volt olyan szerencsém, hogy csereprogrammal tanulhattam külföldön is, Németországban, és ami ott van, azt összehasonlítani sem lehet a magyar helyzettel.”

Tóth Bence Elmó, a Vörösmarty végzős diákja. Fotó: Szász Zsófi

“Itt a tanerők a szívüket-lelküket beleteszik a munkába, és ezért nem kapnak vissza semmit. A diákoktól kapott pozitív visszacsatolás rengeteget számít szerintem, de azért megkérdezném, hogy abból mikor lehet majd a boltban kenyeret venni. Van több osztálytársam, aki tanári pályára készül, tehát nekik természetesen ezért is fontos. Én pedig onnan nézem, hogy ha szeretnék ebben az országban maradni, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy mi zajlik a közoktatásban, mégiscsak az én adóforintjaimból üzemeltetik.”

A Berzsenyiben olyan pályakezdő tanárok is beleálltak a tiltakozásba, akik még egyetemre járnak, és óraadóként dolgoznak az intézményben.

“Én mindenképpen szeretném folytatni a tanári pályát” - mondta egyikük, Halász Márton. “Nyilván lehet ilyen határokat szabni, hogy meddig érdemes, vagy mi az a pont, amikor azt mondom, hogy ez már nem éri meg. Pénzügyileg még biztos hogy nem fogja megérni egy jó ideig. De annyi szép dolog van ebben a pályában a pénzügyi részén kívül, hogy számomra ezekért még sokáig meg fogja érni.”

Balra Halász Márton, jobbra Szebényi Sándor. Egyetemisták, a Berzsenyi óraadó tanárai. Fotó: Szász Zsófi

“Mi vagyunk felelősek azért, hogy mi lesz a jövő társadalmában” - mondta Szebényi Sándor. “A tanítás egy olyan kölcsönös kapcsolat a gyerekekkel és a szülőkkel, ami meghatározza az életüket. Meghatározza, hogy mit fognak csinálni a jövőben, mi lesz a motivációjuk. Tudunk nekik valamilyen célt adni, tanárként segíthetünk nekik megtalálni a helyüket, és ezt nagyon szeretem. Én mindenféleképpen szeretnék a pályán maradni, és ez az egész, amit ma is csináltunk, azért van, hogy lehetőségünk legyen ezért egyáltalán küzdeni.”

“Fontos kiemelni, hogy a célunk az lenne ezzel az egésszel, hogy a rendeletet visszavonják”

- magyarázza Tóth Viktor. “Mi azért álltunk bele a polgári engedetlenségbe, hogy a rendeletet vonják vissza, hogy visszaadjuk a szakszervezeteknek azt a lehetőséget, jogot, hogy egy tényleges sztrájkot szervezzenek meg. Hogy erre a kormány hogy fog reagálni, jó kérdés. Egyelőre sehogy, ami jelenthet jót is, jelenthet rosszat is. Őszintén szólva nem tudom jelenleg, hogy mire számítsak.”

Tóth azt mondja, semmilyen hivatalos visszajelzést nem kaptak a pénteki akció óta. Még arról sem tájékoztatták őket, hogy megvonják-e a fizetésüket aznapra, de arra számítanak, “hogy ez a minimum, hogy természetesen ha nem dolgozol, nem kapsz bért”.

Takács Gergely úgy gondolja, hogy a retorziónak arányosnak kell lennie a kihágással, munkahelye elvesztésére nem, megrovásra, esetleg fegyelmire számít. “Mikor nézegettem, milyen retorziók vannak, a kedvencem, amit találtam, az a jutalommegvonás. Ez azért vicces, mert már legalább tizenöt éve semmilyen jutalom nincsen.”

Takács Gergely. Fotó: Szász Zsófi

“Szerintem a tankerületek sem tudják, hogy mit csináljanak, és várnak a központi ukázra, hogy akkor mi meg hogy. Az egész rendszerben az autonómia nagyon hiányzik, iskolaszinten és gondolom hogy tankerületi szinten is. Most már azért jópár iskola jópár tanára van ebben benne. A kirúgás szerintem erős lenne, főleg, hogy már most is tanárhiány van. Az egyik felem azt mondja, teljesen mindegy, hogy most milyen nehézségeket okozna a kirúgásunk, úgyis keresztülviszik az akaratot, a másik felem meg azt, hogy dehát ezt azért már mégsem lehet.”

Arról, hogy a polgári engedetlenségi akciósorozattal mit lehet elérni, megoszlottak a vélemények a megkérdezett tanárok között.

“Én azt gondolom, hogy a szakszervezetek sztrájkkövetelései nem fognak teljesülni” - mondta Varga Sára. “Az ilyen típusú kiállásoknak viszont nagyon fontos szerepe van a társadalom működését nézve, és történeti perspektívában is. Meg kell mutatni azt, hogy itt vagyunk, tényezők vagyunk, nem hagyjuk magunkat, és ezt akkor is el kell mondani, hogyha erre nincs semmilyen olyan reakció, mint amit mi várunk ettől.”

Halász Márton azt reméli, a gördülő tiltakozás kitarthat a március 16-ra meghirdetett határozatlan idejű sztrájkig. Tóth Viktor szerint ez nem lehetetlen, nagyon sokan keresik őket, és már a héten is voltak olyanok, akik nem is jelentkeztek náluk, csak megszervezték a saját akciójukat.

Tóth Viktor a hétfői tiltakozás reggelén molinót fúj. Fotó: Szász Zsófi

“Hetekig ki fog tartani az akciósorozat azokkal, akik most kerestek, keresnek minket. Most már azt merem állítani, reális, hogy kitartson a márciusi sztrájkig.”

2019-ben már volt egy hasonló alkalom, amikor Tóth és négy kollégája megtagadták a munkát, és nem tartották meg az első órájukat, miután a hivatalok ellehetetlenítették a pedagógusszervezetek által meghirdetett sztrájkot.

“Akkor azt megcsináltuk, és annyi volt. Volt 2-3 cikk, és vége. Engem is foglalkoztat, hogy miért alakult most máshogy. Azt gondolom, hogy 5-10 éve egy marha nagy puskaporos hordón ülünk. Valamikor akkor kezdődött, amikor Hoffmann Rózsa bejelentette az életpályamodellt.Tudom én, mesélik az idősebb kollégák, hogy ez sosem volt egy könnyű szakma, anyagilag főleg. De itt annyi minden történt az elmúlt 5-10 évben az anyagi nehézségeken túl, hogy azt felsorolni sem lehet már. Annyi feszültség és keserűség gyűlt már össze, hogy borítékolható volt, hogy valami egyszer fog történni. Valami be fogja ezt robbantani egyszer.”

“Hihetetlen, hogy törvénytelen dolgot csinálunk, amire nem vagyunk büszkék, de kérdés nélkül beleállnak a kollégák, annyira betelt a pohár. Olyan mintha úgy mennénk át a piroson, mintha mi sem történne, mármint bennem, a lelkemben. Holott merem állítani, hogy minden egyes kollégám, aki beleállt, az tisztességes, törvénytisztelő állampolgár, és mégis, elegük lett.”

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt