Ausztriában, Magyarországon, Németországba, Olaszországban és Svédországban vizsgálták a populáris zene és a populista diskurzusok kapcsolatát. Itthon a 2010 utáni jobboldali populista ideológia és a mainstream popdalok kapcsolatát vizsgálták. A kormány a keresztény, „hagyományos” európai, elképzelt középosztálybeli értékek védelmét hirdeti a bevándorlóbarát nyugattal szemben, ezek egy részét a popdalok is felerősítik.
Az Orbán-kormány korábban nem látott méretű támogatási rendszert vezetett be (például a Cseh Tamás Programmal vagy a Hangfoglaló programmal), majd 2020-ban jött a feltétlenül orbánista Demeter Szilárd, aki bevallottan a popzenével akar valamit kezdeni. A járvány alatt pénzt is osztott az állam a zenészeknek, ez sem mellékes.
A mostani populista rendszer (vagy nevezik még ordo-nacionalista poszt-neoliberalizmusnak, hibrid rezsimnek, maffiaállamnak, uradalomnak és fasizmusnak, kinek hogy tetszik – a szerk.) a kutatók szerint az előadók négy fajtáját támogatja kisebb-nagyobb mértékben:
Pierre Ostiguy definíciója alapján a populizmus olyan érzelmi narratíva, ami a politikai és mozgósító célokat egy képviselet nélküli tömeg nevében sajátítja ki, a populista vezetők pedig érzelmi kapcsolatot keresnek, és ennek a kapcsolatnak átpolitizálják a szimbólumait és az esztétikáját.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.