Volodimir Zelenszkij elnök szombatra virradó éjszaka jó szokásához híven lelkesítő beszéddel igyekezett tartani a lelket népében. Arról beszélt, hogy az ukrán hadsereg hősies ellenállásával érdemi tárgyalásokra kényszeríti Oroszországot. Az ukrán erők az elmúlt napokban valóban értek el sikereket, Kijevnél ellentámadásba lendülve sikerült hátrébb szorítaniuk a háború első hónapjában az ukrán főváros bekerítésére törekvő orosz erőket, amelyek most a nyugati hírszerzési jelentések szerint inkább be is ásták magukat. Vagyis már nem Kijev elleni támadó műveletekre, hanem önmaguk megvédésére konventrálnak.

Az amerikai védelmi minisztérium szerint eddigi legnagyobb harci sikerük helyszínén, Herszonban is kétségessé vált a helyzetük, a város az amerikaiak szerint már nincs is teljes egészében az oroszok ellenőrzése alatt.

Ezek a fejlemények azonban akár az orosz stratégiaváltás következményei is lehetnek. Szergej Rudszkoj vezérezredes, az orosz vezérkar hadműveleti főcsoportfőnöke vezetője - lényegében a hadsereg főstratégája - már péntek este arról beszélt, hogy az ukrán erők harci képességének csökkentése után "fő céljukra", a Donbász elleni offenzívára koncentráljanak. Hogy mi az oroszok "fő célja", az ezidáig mozgó célpontnak bizonyult, Vlagyimir Putyin elnök a háború megindításakor olyan megfoghatatlan célokat vázolt fel, mint Ukrajna "nácítlanítása" és "demilitarizálása", semlegességének garantálása. A Donbász meghódítása ezzel szemben értelmezhető célkitűzés.

Oroszország a háború felvezetéseként függetlenként ismerte el a két kelet-ukrajnai szakadár államot, a donyecki és a luganszki "népköztársaságokat, azok területeként két kelet-ukrajnai megye, Doneck és Luhanszk teljes területét megjelölve. A szakadárok valójában csak a két megye kisebbik részét tartották ellenőrzésük alatt.

Az orosz stratégiaváltás katonai szempontból logikus döntésnek tűnik:

• a háború eddigi menete alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy az orosz hadsereg nem tud több fronton párhuzamosan támadó műveleteket végrehajtani. A háború első hónapjában lényegében csak a déli fronton, Mariupol irányába értek el eredményeket.
• Támadásuk északon és Harkivnál is elakadt, Kijevnél az ukrán erők még vissza is szorítoták az orosz támadóerőket.
• Egy olyan frontális támadásnál, mint a donbászi, már meg kell mutatkozzon az orosz hadsereg elsöprő anyagi és emberfölénye, pláne, ha átkaroló hadműveletük is sikerrel jár.
• Ez a front közvetlenül határos Oroszországgal, így kevésbé adódhatnak utánpótlási nehézségeik, az ukrán hadsereg se tudná hatékonyan támadni ellátmányt szállító konvojaikat.

A katonai logikán túl a stratégiaváltás politikailag is előnyös döntésnek bizonyulhat. Putyin elnök azzal, hogy lényegében értelmezhetetlen célokat fogalmazott meg a háború kezdetén, nem adott kiutat a helyzetből. Ha viszont most fő célként a két kelet-ukrajnai megye megszállását jelölik ki, azzal megteremtik maguknak a háborúból való kiszállás lehetőségét is: Doneck és Luhanszk elfoglalása olyan eredmény, amit sikerként lehet eladni a hazai közvéleménynek. Ukrajna persze ezidáig bármilyen megállapodás feltételéül a február 24-i előtti állapotokhoz való visszatérést szabta. két, Oroszországgal közvetlenül határos megye visszafoglalására minimális esélyük volna, így akár ők is kénytelenek lehetnek elfogadni realitásként ezeknek a területeknek az elvesztését, így ha Oroszország Kijev és Harkiv meghódításáról letenne, akár esély is nyílhat a harcok legalább átmeneti lezárására.