Bárhogy is alakult volna a vasárnapi választás, a gazdasági helyzet nem hagy majd túl nagy mozgásteret a győztesnek: hogy mit kell csinálni, az lényegében adott, a kérdés csak az, hogy azt hogyan csinálja a következő kormány.

És mi az, amit valahogy meg kell tennie? Ki kell igazítania a költségvetést, csúnyábban mondva megszorítást kell bevezetnie. Nagyjából így foglalható össze az, amit megkérdezett közgazdászok, gazdasági elemzők mondanak arról, milyen gazdasági helyzet várja a 2022-es országgyűlési választások győztesét. A magyar gazdaság egy sor olyan nemzetközi hatástól szenved, amitől a járvány utáni kilábalás és az abba belerobbanó orosz-ukrán háború miatt más európai országok is nehéz gazdasági helyzetben vannak. Viszont az elmúlt évek, különösen az elmúlt egy év kifejezetten a választásokra kiélezett gazdaságpolitikája miatt mindezek a hatások sokkal nagyobbat ütnek itthon, mint a határokon túl. A helyzet, ahogy egyik közgazdász forrásunk fogalmazott, reménytelen, de nem kilátástalan: bár a következő kormány előtt nagyon komoly feladatok állnak, amelyek bagatellizálása tényleg nagyon komoly gazdasági összeomlással fenyeget, abban azért van mozgástér, hogy ezeket a feladatokat hogyan hajtják végre. Bár az is igaz, hogy a nemzetközi környezetben is beállhat bármikor olyan változás, ami teljesen keresztülhúzza a következő kormány gazdaságpolitikai számításait.

Ránk robbant az infláció

Hogy pontosan mire kell felkészülnie a következő kormánynak, azt nagyon nehéz megmondani, mert jelenleg rengeteg bizonytalanságot hordoz magában a nemzetközi helyzet. Kovács Krisztián, a Concorde Értékpapír Zrt. üzletfejlesztésért és stratégiai fejlesztésért felelős igazgatója szerint nagyon rég nem volt annyira beláthatatlan, hogy hogyan alakul majd a magyar gazdaság külső környezete a következő hónapokban. A kormánynak például nem lesz semmi ráhatása arra, hogy a következő 9 hónapban a kőolaj hordójának világpiaci átlagára 92 dollár lesz vagy 165, pedig mindkettő benne van a pakliban. Az pedig, hogy mennyibe kerül a kőolaj, nagyban meghatározza, hogy mennyiért lehet élelmiszereket venni, mekkora az infláció, hogyan tudja a magyar állam finanszírozni az államadósságát és így tovább.

Az biztos, hogy a magyar gazdaságot a jövőben alapvetően ilyen nemzetközi trendek fogják meghatározni, leginkább az, hogy hogyan alakulnak az energiaárak és ezeken keresztül az infláció. Ezekkel szemben a negyedik Orbán-kormány árbefagyasztásokkal küzdött eddig, ami persze nem igazán segített megfékezni az inflációt, az februárban 8,3 százalékra nőtt, a Magyar Nemzeti Bank előrejelzése alapján pedig májustól is 8 százalék fölött marad, sőt, rosszabb esetben 10 százalék fölé is emelkedhet.

A magyar infláció az árbefagyasztásokkal együtt is hasonló mértékű, mint a környező országokban hatósági árazás nélkül. Ráadásul az élelmiszerekre, az üzemanyagokra és a kamatokra kivetett árstoppok nem sokkal a választás után lejárnak. És bár éppen meg lehet őket hosszabbítani, ez nincs ingyen, a piaci és hatósági ár közötti különbözetet valakinek meg kell fizetnie. Vagy a termelőnek/szolgáltatónak, mint a benzin és az élelmiszerek esetében, ami a töltőállomásokon benzinhiányt, mennyiségi korlátozásokat vagy konkrétan a kutak bezárását eredményezte, vagy az államnak, mint a rezsicsökkentésnél, ahol az MVM, ezen keresztül pedig a költségvetés nyeli le a különbözetet, egyre nagyobb lyukat feszítve a költségvetésbe.

Idővel tehát a következő kormánynak valamilyen formában ezeket a megkötéseket el kell engednie, és szembe kell néznie a már most is nagyon nagy és fenyegető inflációval. Ami pedig egy sor további gondot okoz a magyar gazdaságnak. Ha az infláció felgyorsul, Zsiday Viktor befektetési elemző szerint könnyen előállhat egy olyan helyzet, hogy a bérek növekedése nem tud lépést tartani, vagyis alig vagy nem növekednek a reálbérek. A KSH-nak januárból van a legfrissebb kereseti statisztikája, akkor bár a nettó bérek 15 százalékkal növekedtek, a 7,9 százalékos infláció miatt a reálkeresetek növekedése elemzők szerint csak 5,4 százalék körül volt. Ha tényleg eljön az MNB közgazdászai által lehetségesnek tartott 10 százalék fölötti infláció, akkor a helyzet tényleg elég rossz lesz. És nemcsak a fogyasztóknak, hanem az egész gazdaságnak, ha ugyanis az emberek keresetét megeszi az infláció, visszafogják a fogyasztásukat, ami a magyar növekedés egyik fontos motorja volt az elmúlt években.

Zsiday szerint mindez könnyen vezethet egy stagfláció-szerű helyzetbe, amikor a gazdaság nem vagy alig növekszik, az infláció viszont magas. Ez valamilyen szinten egész Európát fenyegeti, de míg az EU nagy részében a lassuló 2022 után beindulhat a növekedés, a szakértő szerint könnyen lehet, hogy Magyarországon még 2023-ban is csak döcögni fog a gazdaság.

Egyre tágulnak a lukak a költségvetésen

Ha pedig lassabban nő a GDP, akkor jelentősen visszaesnek az adóbevételek is, amelyek Magyarországon különösen függnek a növekedéstől. Ahogy még a járvány alatt is írtam, Magyarországon elég nagy, 43-46 százalékos az újraelosztás mértéke, vagyis az állam a GDP ekkora százalékát osztja újra. Ez azt is jelenti, hogy a költségvetés bevételei nagyban függnek a GDP növekedésétől, ha 1 százalékkal visszaesik a GDP, akkor nagyjából 0,4-0,5 százalékkal csökken a költségvetés bevételi oldala. Ha tehát a fogyasztás lassul és ez visszatartja a növekedést, az még nagyobbra tárja a költségvetés bevételei és kiadásai közötti lukat.

Ami már most is elképesztően szélesen tátongó luk, hála nagyrészt a negyedik Orbán-kormány választási költségvetésének, ami annyira választási költségvetés volt, hogy Orbán Viktornak többször explicit tagadnia kellett, hogy az volna. A KSH előzetes adatai szerint a kormányzati szektor 2021. évi hiánya 3736 milliárd forint, a GDP 6,8 százaléka volt, 2022 februárját aztán 1585 milliárd forintos deficittel zárta a költségvetés, vagyis a tavalyi, már önmagában is elég jelentős deficit több mint egyharmadát összehozták az év legelején az szja-visszatérítéssel, 13. havi nyugdíjakkal és hasonló, nagyon kampányszagú lépésekkel.

Persze ezeknek jó része, például az szja-visszatérítés egyszeri terhet jelent a költségvetésnek, és a választások lezárultával természetesen a választási költekezésnek is vége. A baj csak az, hogy az infláció is egyre nagyobb terhet jelent. Az MNB például kamatemeléssel reagált az inflációra (és a kormányzati költekezésre), és bár még mindig negatív a reálkamat, és sok élénkítő intézkedés is érvényben van, a lényegében nulláról 6 százalékra emelt alapkamat miatt idővel a jegybank a korábbi bőséges nyereségek után veszteséget kezd majd termelni. Zsiday Viktor szerint ez a veszteség a GDP 1-2 százalékának felel majd meg, 500 milliárd forint körül lehet majd az idén, amit a költségvetésből kell kipótolni. A kamatokkal az államadósság finanszírozása is drágul, ami szintén egyre növekvő, könnyen a százmilliárdos nagyságrendű teher lesz majd.

És akkor itt van még az MVM veszteségének kipótlása is, már ha a kormány valamilyen formában fenn akarja tartani a rezsicsökkentést, márpedig a Fidesz ezzel kampányolt. Ez szintén sok száz milliárdos éves teher. És ahogy Győrffy Dóra, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára emlékeztet, nem tudni, hogy az olyan, keletről finanszírozott állami beruházások, mint a paksi bővítés vagy a Budapest-Belgrád vasútvonal szerződéseiben milyen garanciavállalások, kötelezettségek vannak.

Vagyis a következő kormány úgy veszi át a költségvetést, hogy a hiány még akkor is növekszik, ha a politika egyetlen újabb forint elköltéséről sem dönt. Pedig lenne mire költeni, itt van például a tanárok bérrendezése és az oktatás fejlesztése, csak hogy egy, a választás előtt nagyobb társadalmi és médiavisszhangot kapott ügyet említsünk. Ez pedig egy olyan ügy, aminek megoldásával már rég elmaradt a magyar állam, vagyis jó lenne ezt a következő ciklusban rendeznie. És bár ez nem lehetetlen, a kormánynak szembe kell néznie a ténnyel, hogy mindenképpen a költségvetés konszolidációjával kell kezdenie a gazdaságpolitikáját. Erre már az infláció miatt is szükség van, mert ezen a ponton az állami költekezés már leginkább az árakat hajtja föl, az inflációs várakozások megfékezéséhez pedig a legtöbb közgazdász szerint az árrögzítésnél hatékonyabb eszköz a hiteles költségvetési politika. De az elszálló hiány az államadósság finanszírozását is megnehezítheti, elbátortalanítva az óvatosabb befektetőket, és ösztönözheti a tőkekivonást és a spekulációt, ami pedig a forint árfolyamát gyengíti. Ami pedig az importárak növekedésével az inflációt hajtja föl, és mentünk is egyet az ördögi körben.

Nem kell, hogy nagyon fájjon

Csaba László közgazdász, egyetemi tanár szerint, aki 2010 után Orbán Viktornak is adott gazdasági tanácsokat, a helyzet reménytelen, de nem kilátástalan. A magyar gazdaság, a költségvetés és az államadósság helyzete nem jó, de egyelőre nincs akkora probléma, mint volt 1989-ben, 1995-ben, 2008-ban vagy 2011-ben, amikor tényleg nem sok választotta el a magyar államot a fizetésképtelenségtől. Ez azt is jelenti, hogy olyan drasztikus intézkedésekre, mint amilyen például a Bokros-csomag volt, nincs szükség, anélkül is korrigálni lehet a helyzetet. Ha viszont a következő kormány folytatja azt, amit a negyedik Orbán-kormány elkezdett, vagyis a számok tudatában úgy csinál, mintha minden rendben lenne a magyar költségvetéssel, akkor még létre lehet hozni egy igazán nagy válságot is.

Győrffy Dóra szerint már az Orbán-kormány szellemi hátországában is felismerték, hogy valamilyen konszolidációra szükség lesz: nemrég a kormányhoz nagyon közeli Századvég közgazdászai értekeztek egy szakmai kiadványban a túlzott hiány negatívumairól, a Pénzügyminisztérium pedig még tavaly csökkentette is a 2022-es hiánycélt a GDP 5,9 százalékáról 4,9 százalékra, és bejelentette állami beruházások visszavonását. Igaz, hogy ez pontosan milyen beruházásokra és hogyan vonatkozik, arról egyelőre sok konkrétumot még nem tudni.

Hogy mekkora megszorításra lehet szükség? Az nyilván sok tényezőtől függ, attól, hogy hogyan alakul a háború, vagy hogy az Európai Bizottság mennyire lesz hajlandó odaadni a helyreállítási alap forrásait. Kovács Krisztián úgy látja, akár 1000 milliárd forintos kiigazításra is szükség lehet, ami a jelen helyzetben még nem is biztos, hogy olyan nagynak számít, ha mondjuk még jobban elszállnak az energiaárak.

Az általunk megkérdezett közgazdászok szerint viszont lehet olyan területeken vágni a költségeket, ahol nem fáj igazán az állampolgároknak. Csaba László szerint a sok sajtót kapott, régóta tervezett állami beruházások elhalasztásával vagy visszavonásával például komoly összegeket lehet spórolni anélkül, hogy azt igazán megérezzék az emberek. Ilyen a Ferihegyi repülőtér megvásárlása, a Fudan egyetem budapesti kampuszának megépítése, a Paks 2 beruházás vagy a Budapest-Belgrád vasútvonal építése. Ezeken kívül meg lehet vágni az élsportnak jutó állami támogatásokat, a multinacionális cégeknek juttatott óriási adókedvezményeket és egyedi támogatásokat, és a hadiipari beruházásokat, hiszen az ország védelmét a NATO-tagság jobban garantálja, mint a magyar hadiipar teljesítménye. Győrffy Dóra szerint emellett a közbeszerzések túlárazásának csökkentésével is komoly összegeket lehetne spórolni, ahogy az államigazgatás karcsúsításával is. Emlékezetes, hogy egy “bürokráciacsökkentésbe” egyszer már belevágott a kormányzó Fidesz még Lázár János irányításával, ennek ellenére az államigazgatás tovább burjánzott.

A kiadások csökkentése mellett viszont Zsiday Viktor szerint nem lehet megúszni az adók emelését sem. Hogy ezt hogyan csinálja a következő kormány, az már politikai preferencia kérdése. 2010 után az Orbán-kormány vállalati különadókkal operálva igyekezett ezt a problémát megoldani, az viszont kérdéses, hogy ez mennyire működne azután, hogy az akkor megadóztatott iparágak, így a reklámipar, a média, az energia- és a bankszektor már jórészt kormánybarát tulajdonba került, így külföldi tulajdonosok helyett a saját gazdasági hátországát kellene a Fidesznek adóztatnia. Persze lehet az szja többsávos átalakításával vagy a vállalati nyereségadó emelésével, vagyis általános adóreformokkal is több bevételre szert tenni, ez már tényleg a kormány politikai preferenciáitól függ.

Akárhogy is lesz viszont, a kormánynak egyszerre kell viszonylag hamar cselekednie, de közben figyelnie, kivárnia a nemzetközi események alakulását. Egyszerre cselekedni és kivárni persze nagyon nehéz dolog, meg kell találni a megfelelő egyensúlyt. De ez az a kihívás, amivel a választás nyertesének szembe kell majd néznie.