Talán ez volt a legfurcsább kijevi diplomáciai látogatás: Edi Rama egykori festőművész, Albánia jelenlegi (autokráciával kacérkodó) miniszterelnöke és Dritan Abazović, Crna Gora kisebbségi kormányának vezetője személyesen találkoztak Volodimir Zelenszkij elnökkel (Dimitar Kovacsevszki, Észak-Macedónia miniszterelnöke pedig videón csatlakozott). A három miniszterelnök azt üzente: az ún. Nyugat-Balkán országai támogatják, hogy Ukrajna megkapja a tagjelölti státuszt az Európai uniótól. Megkapta. Moldova is.

A balkáni országok semmit sem kaptak, de ezt már megszokhatták.

Elsőre talán ironikusnak tűnhetett, hogy még az EU peremére szorított és többször cserbenhagyott államok is támogatják Ukrajna soron kívüli (és minden tekintetben rendkívüli) tagjelöltségét, mivel hisznek Ukrajna európai jövőjében. Ám ha valahol, hát Tiranában és Szkopjéban pontosan tudhatják, hogy úgyis mindegy, hiszen az európai jövő a legjobb esetben is lassú és bizonytalan. Ha egyáltalán lehetséges. Ukrajna az idők végéig is tagjelölt maradhat anélkül, hogy érdemi előrelépés történne ügyében. Az EU szava keveset ér, a mostani – Ukrajnát és Moldovát érintő – döntés gesztus csupán. Miután látták, hogy ezúttal is hiába reménykednének, a szerb, az albán és a macedón miniszterelnökök arról tanácskoztak, érdemes-e egyáltalán elutazniuk az e heti csúcsra. Elmentek, aztán üres kézzel távoztak. Lényegi előrelépés pedig – például Albánia és Észak-Macedónia csatlakozási tárgyalásainak megkezdése – a bolgárok taktikázása miatt ismét nem történt.

Az ún. Nyugat-Balkánt öt ország (Albánia, Bosznia és Hercegovina, Crna Gora, Észak-Macedónia, Szerbia), illetve Koszovó, a bizonytalan jogállású terület (kinek ország, kinek nem) alkotja. Crna Gora (Montenegró, ha úgy tetszik) és Szerbia már tárgyal, Albánia és Észak-Macedónia beragadtak a tagjelölti státuszba, Bosznia és Hercegovinának a tagjelöltség sem jön össze, Koszovó európai perspektíváját pedig a Prokletije-hegység csúcsáról sem látni. A fogalmat is Brüsszelben találták ki, mintegy jelzésként, hogy van ez a zárvány és problémahalmaz az EU-ba ékelődve, és csak nem akar megoldódni.

Ennek – mármint a megoldatlanságnak – több oka van, és könnyű minden baj eredőjét helyben, a balkáni országokban megtalálni. Korruptak? Mocskosul. Hajlamosak rugalmasan értelmezni a jogállamiság fogalmát, és feszegetni a kereteket? Mi tagadás. Vannak viták, megoldatlan konfliktusaik egymással? Szép számmal akadnak. Szegények és elmaradottak, tehát sokba kerülnének? Bizony. Elindulna a kivándorlás, ha megnyitnák előttük az uniós munkaerőpiacot? Talán még a holtak is nyugati temetőket választanának.

Akkor miért vegye fel őket az EU?