Péntek este óta tartanak a zavargások Üzbegisztán északnyugati részén, Karakalpaksztán autonóm régióban. Mirzijojev üzbég elnök szükségállapotot hirdetett, és szombaton a térségbe utazott, hogy megpróbálja csillapítani a kedélyeket.

Az egyébként nem plurális politikai berendezkedéséről és pezsgő közéleti vitáiról ismert közép-ázsiai féldiktatúrában elég ritkán fordulnak elő tüntetések, politikai megmozdulások, de pénteken mégis sokan utcára vonultak Nókisban (angol átírásban: Nukus), a régió központjában, hogy a tervezett új üzbég alkotmány ellen tiltakozzanak. Az új alkotmány megszüntetné Karakalpaksztán autonóm státusát az üzbég államon belül, és azt a jogát is, hogy népszavazást írhasson ki a függetlenné válásról. (A régi, még érvényes alkotmány garantálja a régió lakóinak ezt a jogot.)

Pénteken a tüntetések gyorsan eldurvultak, a rendőrség oszlatni próbált, a radikálisabb csoportok pedig kormányépületeket rohamoztak meg. Az összecsapások szombaton is folytatódtak, a régió városaiban kikapcsolták az internetet, a mobilhálózatok is csak akadozva működnek. Helyi források szerint halálos áldozatok is vannak, a sebesültek száma legalább száz. Egyes jelentések a biztonsági erők brutális fellépésről szólnak.

link Forrás

Mirzijojev elnök szombaton megígérte, hogy az új alkotmányból törlik Karalpaksztán önállóságát korlátozó pontokat.

Az Üzbegisztán északnyugati, sivatagos, ritkán lakott részén található autonóm régió területe csaknem két magyarországnyi, Üzbegisztán teljes területének kicsit több mint harmada. Népessége csupán 1,7 millió (egész Üzbegisztán harmincmilliós), amiből körülbelül négyszázezeren lehetnek az őslakosok, a karakalpakok. Ez török eredetű népcsoport (csakúgy, mint az üzbég), a kazakkal szinte megegyező nyelvet beszél.

Karakalpaksztánt autonóm területként olvaszotta magába a Szovjetunió 1932-ben, de négy évvel később összevonta az Üzbég SZSZK-val. A Szovjetunió felbomlása, az önálló Üzbegisztán megalakulás idején (1991-92) a karakalpaksztániak is megpróbáltak függetlenedni, de Karimov üzbég elnök (később inkább diktátor) részben erőszakkal, részben az alkotmányban rögzített autonómiagaranciákkal meg tudta akadályoznia régió elszakadását.

A régió fokozódó nyugtalanságát jelzi, hogy a szomszédos Kazahsztánban (Karakalpaksztán területén egyébként jelentős, félmilliós kazak népesség él) januárban szintén komoly, halálos áldozatokal járó zavargások voltak részben az emelkedő üzemanyagárak, részben a politikai átrendeződés miatt. Tokajev elnök végül orosz segítséggel lett urrá a helyzeten. (Nextra, Al-Jazeera)