Minél többet futok, annál inkább akarom tudni, miért
2017 április 08., 11:04
Egy 10 éves magyar fiú lefutotta a szarajevói maratont 36 fokban
Rendszeres Facebook-posztokban számolnak be Lóci és Olivér szülei arról, hogy gyerekeik épp milyen futó- vagy birkózóversenyen aratnak épp sikereket.
Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy a most 10 éves Lóci olyannyira komolyan veszi a megmérettetéseket, hogy a hétvégén 36 fokban teljesítette a szarajevói maratont is.
A poszt szerint eredetileg a fiatalabb testvér, a nyolcéves Olivér miatt utaztak volna a Szarajevóba, hogy teljesíthesse élete első félmaratonját, de őt egy baleset meggátolta abban, hogy ilyen hosszú távon rajthoz álljon.
Ellenben Lócit időközben olyannyira felspannolta az Ultra-futó Simonyi Balázs blogjának kölyökmaratonistákról szóló bejegyzése, hogy úgy döntött, ezt ő is meg szeretné próbálni.
Magyarországon 18 éven aluliak nem indulhatnak ilyen hosszútávú versenyeken, de Szarajevóban nincs efféle kötöttség, így a nevezésnek nem volt akadálya.
Lóci felkészült a versenyre, megígérte, hogy minden frissítőponton inni fog, meg benyom egy banánt, sótablettát, vitamint, és mivel be is tartotta a megbeszélteket, a beszámoló szerint néhány hullámvölggyel ugyan, de komolyabb nehézségek nélkül teljesítette a távot a 36 fokos melegben.
Lóci 200 másik maratonistával állt rajthoz: jó időt ment 5 kilométeren, még fél távnál is tartotta magát, 22 kilométernél kérdezte meg először, mennyi van még hátra, 25-nél - nem sokkal azután, hogy kiért a tűző napra - krízist áll be, bele is sétált a távba, úgy tűnt, lehet feladja. Egy undok nepáli futó 28-nál fel is kérdezte, hogy ilyen fiatalon, ilyen melegben, ennyit fut, de végül megállapította, hogy stramm, ahogy a később mellé verődő lengyel maratonista is.
Az utolsó 6 kilométeren édesanyja is kísérte, locsolta, biztatta, és végül 5 órán belül sikerült is befutni. A célban ismeretlenek kértek szelfit tőle, még saját kupát is kapott, és a színpadra is felhívták.
Lóci célba érés után betermelt néhány szendvicset, egy fél hot-dogot, és egy fagyit, mielőtt kidőlt - másnap viszont már izomlázát félre téve nyolc órán keresztül ugrált a medencébe, kutya baja sem volt, sima ügy.
Végül a legfontosabb három bekezdés a posztból:
„Kell-e egy gyereknek maratont futnia? Dehogyis kell. Sőt, egyetlen felnőttnek se kell. Viszont, ha akarja és fel is van rá rendesen készülve, akkor meg lehet csinálni. Ugyanúgy, mint bárki másnak. És ugyanazért, mint bárki más. Nem sok ez a terhelés egy gyerek számára? Dehogynem, persze, hogy az, egy felnőttnek is sok.
De nem az életkor, hanem a felkészültség számít, valójában nem a személyi igazolvány, hanem a fizikai és mentális állapot dönti el együtt, hogy ki képes teljesíteni egy maratont. Többszáz rosszul felkészült felnőttet láttunk már maratoni távon szenvedni, akiknél, bátran állítjuk, Lóci jóval felkészültebb sportoló. És éppen a kora miatt gyorsabban is regenerálódik náluk. Miközben én lábadozom, jelenleg ő éppen egy medencében ugrándozik. Ordas nagy közhely, viszont igaz, hogy a fájdalom elmúlik, de a siker megmarad.”
Ha Lóci felkészültségét illetően kétségeink lettek volna, akkor nem vágunk bele. Ha ő nem akarta volna, nem támogatjuk. Neki szerettünk volna egy egész életére meghatározó élményt adni, egy belső mérföldkövet felállítani, hogy innentől önmaga előtt már semmi ne legyen lehetetlen. Hogy ezt a tapasztalatot hogyan építi be az életébe, mit összegez belőle magában, az az ő dolga lesz.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.